VASÁRNAP VERSBEN MONDOM EL
Sziasztok
molyok! :)
El
se hiszem, de ez már a hatodik posztunk Bree-vel, a közös rovatunkban. Ma egy
olyan témát hoztunk el nektek versek formájában, ami jelen van a mindennapokban
is, habár néha észre sem vesszük. Azonban néha az embereknek is nagy szüksége
van rá, noha ez a lehető legnehezebb dolgok közé tartozik - ma a változásról
írtunk nektek.
Az
élet maga a változás,
nincs
két egyforma nap.
Ettől
lesz más, ettől csodás.
Világunk
lábra kap.
Egyszer
a Nap süt csendesen,
máskor
meg fúj a szél.
Van,
hogy a jövőt tervezem,
s
van, hogy múltam mesél.
Az
idő száll, a Föld forog,
az
élet tovább szalad.
Érinti
lelkem száz dolog.
Ki
leáll, az elmarad.
Nyisd
hát ki szíved ablakát,
engedd
be azt, mi új!
Azért
élsz itt, e földtekén,
hogy
új álmot tanulj…
Igen, tudom,
megint Aranyosi Ervin egyik versét választottam, de nem tehetek róla -
egyszerűen imádom, ahogyan fogalmaz, valami meseszép, ahogy a sorok követik
egymást, s bemutatják azokat az alapvető változásokat is az életben, amiket ma
már természetesnek veszünk.
~Anna & Bree
0 megjegyzés