Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Ahogyan ígértem, visszatértem, méghozzá egy interjúval, ami igencsak későn érkezett meg Hozzátok - röstellem, hogy ennyire elhúzódott a dolog, és rossz bevallani, de olyannyira beszippantott a szorgalmi időszak utolsó pár hete, s maga a vizsgaidőszak, hogy élni sem volt időm, nemhogy könyveket olvasni és blogolni… Szerintem el tudjátok képzelni, mennyire szégyellem magam emiatt, de a szavam tartom, és éltetem a mondást, miszerint jobb későn vagy soha - úgyhogy következzen is a magára régóta várató interjú… nem mással, mint DAN WELLS-EL!

A.: Az első kérdésem az lenne, hogy mikor kezdtél el írni?

Dan: Amikor nyolc éves voltam, a vacsoránál bejelentettem. Széttártam a karjaimat, és azt mondtam: Ti vacsorát esztek?

Amúgy nem olvastam olyan sok mindent, csak eldöntöttem, hogy szeretnék írni egy könyvet. Ekkor kezdtem el ezzel foglalkozni, s azóta úgy érzem, hogy írnom kell. Egészen a kollégiumi időkig, amikor is komolyan kezdtem venni, s úgy tekinteni rá, mint karrierre - hogy hogyan formáljam üzletté, ne csak elmeséljek történeteket.

A.: Miért ezt a műfajt választottad?

Dan: Hát - nem tudom. Amikor kicsi voltam, fantasy regényeket olvastam. Mindig. A Gyűrűk urától kezdve mindent. Ekkor gondoltam arra, hogy én is ilyen témában szeretnék alkotni. Tulajdonképpen öt fantasy - t írtam, és mindegyik borzalmas volt. Viszont … egyre sötétebbé és sötétebbé váltak. Végül a szerkesztőm azt mondta, hogy hagyjak fel a fantasy-val, és próbálkozzak meg egy horror sztorival, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Úgyhogy megpróbáltam, és sokkal kényelmesebb volt. Tudom, ez ijesztően hangzik, de olyan volt, mintha hazatérnék. Mintha azt mondtam volna, hogy igen, ez pontosan az, amit nekem kéne csinálni!

A.: Szeretsz olvasni is ebben a műfajban, vagy inkább más típusú könyvek érdekelnek?

Dan: Valójában… szinte egyáltalán nem olvasok horrort. Időnként szoktam, de nem sok alkalommal. Amit a leginkább olvasok, azok történelmi regények, és horror-science-fiction - ök. Ez érdekes, mivel fantasy-t írok, szóval nesze neki.

A.: Mikor szeretsz írni?

Dan: A legjobban délután tudok írni, és évekbe telt erre rájönnöm. Délután 14 órától, 18 óráig szokt, és ilyenkor letudom az egész napi munkámat. Megpróbáltam dolgozni egész reggel, de mostanra már realizáltam, hogy a délelőttöt minden másra fel tudom használni. Az üzleti teendőkkel szoktam foglalkozni, mint például e-mailt írni, vagy pénzügyeket rendezni. Így a délután megmarad az írásra.

A.: Szeretsz zenét hallgatni írás közben?

Dan.: Igen, mindig hallgatok zenét. Mindegyik könyvhöz van egy külön dal és egy külön lejátszási lista. Szeretnétek tudni a John Cleaver számokat?

A.: Természetesen!

Dan.: Oké, akkor rajta!

Első rész, az Én nem vagyok sorozatgyilkos főcímdala: Foo Fighters - Everlong

Második rész, Szörnyeteg úr: She Wants Revenge - Tear you apart

Harmadik rész, Nem akarlak megölni: Bob Dylan - Don’t think twice, de eredetileg itt egy Kesha szám volt, viszont azt gondolom, a hatodik részhez jobban illik Kesha, ezért lett ez. :D

Negyedik rész, Az ördög egyetlen barátja: Foo Fighters - Razor

Ötödik rész, Csak a holttesteden át: Simon andgarfunkel - America

Hatodik rész, Már nincs vesztenivalód: Nehéz megmondani, mert három dal volt, amit egész végig hallgattam. De amit mégis választani fogok, az a Faraway so close a U2-tól.

A.: Amit nagyon meg szerettem volna kérdezni, az nem más, mint hogy mit gondolsz a Nem vagyok sorozatgyilkos film változatáról?

Dan.: Én szeretem a filmet. Azt gondolom, hogy jó lett. DE! Nem olyan, amilyennek az emberek elképzelték. Nem egy horror film. Sokkal inkább egy művészi film. Igen, nem tudom pontosabban, hogyan fejezzem ki. Nem igazán horror, és nem igazán thriller. Nagyon nehéz besorolni valamilyen kategóriába. Az embereknek pedig nem szükséges tudniuk, mit gondoljanak erről, amikor nézik a filmet.

A.: Képzeljük azt, hogy még nem készült film egyik könyvedből sem – szerinted melyik lenne a legjobb: egy film, egy sorozat, vagy egy színházi darab?

Dan: Amit szívesen látnék, az egy sorozat, a Részlegesekből. Úgy gondolom, az csodálatos lenne. Vagy ugyanúgy egy sorozatot, az újabbakból, amik Magyarországon még nem jelentek meg. Bluescreen, vagy Extreme Makeover - azt hiszem, ezek is jól mutatnának a TV-ben. Igen, ez fantasztikus lenne. Valójában dolgoztam egy ideig egy színésszel és egy íróval Los Angeles-ben, akik szerettek volna egy színházi darabot csinálni a Nem vagyok sorozatgyilkosból, de nem voltunk képesek kitalálni, hogyan működhetne a dolog. Ez nem igazán egy olyan stílusú történet, ami színpadra való. De mi megpróbáltuk! :D

A.: Ha felkérnének, hogy írj egy forgatókönyvet, vagy egy színházi darabot, mi lenne rá a válaszod?

Dan.: Ó, hát fogok! Amikor először aláírtuk a film szerződését, megkérdezték, hogy szeretném-e én megírni a forgatókönyvet. De azt válaszoltam, hogy nem, mert nem tudom, hogyan kell! Nagyon sok tényezőben különbözik egy könyv és egy forgatókönyv írása. Ez volt kb. 6 éve. Azóta írtam egy színdarabot, amit sosem mutattak be. Szóval most úgy érzem, hogy szeretnék neki adni egy esélyt, valószínűleg rossz lenne, de ezúttal megpróbálnám! :D

A.: Ha egy szóval kéne jellemezned a könyveidet, mik lennének azok?

Dan: Fantasztikus! *nevet*

Mindegyiket? Ezzel az a baj, hogy mindegyik más! Például a Nem vagyok sorozatgyilkos és a Részlegesek teljesen különbözőek. A Szellemváros, ami nemrég jelent meg, - tegnap -, sokkal közelebb áll a John Cleaver könyvekhez, de ettől eltekintve még mindig más. Aztán ha vetsz egy pillantást az újabbakra, - mint például a Bluescreen, vagy az Extreme Makeover, - nekik nincs semmi közük egymáshoz. Amit én szeretek csinálni a könyvekben, az nem más, mint felfedezni új ötleteket, amiket még nem kiviteleztem előtte. Úgyhogy ha egy szót kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy különbözőek.

A.: Ha egy dallal kéne jellemezned a könyveidet, mely számokat választanád?

Dan.: Az összeset? *nevet*

Hát, jól van, akkor elmondom az összeset!

Nézzük akkor a Részlegesek-et! A Részlegeseknek nem nagyon vannak dalaik, csak egy lejátszási listája van, de fogadok, hogy elő tudok rukkolni egy jobbal.

Az Extreme Makeover dala egy Pepper nevűszám, a Butthole Surfers-től - ami nevetséges. :D *nevet*

Oké, akkor Részlegesek - Biztos vagyok benne, hogy van itt valahol egy jó Részlegesek dal! Ó, igen, Részlegesek! Ez egy nagyon mérges könyv, nem tudom, hogy olvasás közben mennyire jön át, de írás közben ilyen voltam: Arrrrghhh! Tehát a Részlegesek dal a Gimme shelter, a Rolling Stones-tól.

A Töredékek a Sabotage a Beastie Boys-tól, és a Romok … nem emlékszem, a Romok mi volt. Valami hasonlóan mérges… Valami ordítós hatvanas tiltakozós szám, azt hiszem. :D

A.: Ha választanod kéne az összes karaktered közül, melyikőjük lenne a legjobb, vagy a kedvenced?

Dan: Hát, én szeretem mindannyiójukat. De nagyon nehéz nem John Cleavert mondani. Ő az első, és akit a legtöbb ember ismer – de ő csak nagyon érdekes, és nagyon összetett. Szerencsésnek éreztem magam, amikor őt kitaláltam. Remélem, valamikor fogok még olyan jó karaktert alkotni, mint ő.

A.: Azt meg is szerettem volna kérdezni, hogy hogyan tudtad megalkotni őt?

Dan: Hát, nem tudom pontosan, honnan jött, de igen, azt már tudtam, hogy sötét lesz, egy ijesztő karakter. DE! Mi teszi ezt működőképessé? Mi teszi őt érdekessé? A válasz az, hogy viccessé is szerettem volna formálni. De ez nem elég ahhoz, hogy a hobbija viccesen jöjjön át - nem elég az, hogy a fiú ijesztő, és ugyanazok az ijesztő dolgok szintén ijesztő dolgokat csinálnak; szóval nagyon fekete humora van, egész végig. Megolvasztja az embereket, viccet csinál a történtekből, állandóan próbálkozik viccelődni azzal, hogy milyen borzalmas az élete, és azt gondolom, hogy ez az adottság teszi őt működőképessé.

A.: Érdekelne az is, hogy a könyveid közül melyik a kedvenced!

Dan: Az én kedvencem? *nevet* Nagyon nehéz választani egy kedvencet! De választok kettőt! Közel kettőt. :D

Elsőként: Extreme Makeover - ami még nem jelent meg Magyarországon. Szeretem ezt a kötetet. Extreme Makeover a legscience-fiction-ösebb science-fiction amit valaha írtam. Ez egy nagyobb, bonyolultabb, összetettebb történet a technológiáról. Sok science-fiction olyan típusú, mint a Star Wars - ahol csak cowboyok vannak lézerfegyverekkel. Az Extreme Makeover valójában egy történet a tudományról, és arról, az hogyan változtatja meg a világot. Szeretem ezt a történetet.

A másik a John Cleaver könyvek közül az ötödik (Csak a holttesteden át). Nagyon szeretem ezt a kötetet, ahogyan az összes többit is; az elsőt, mert az indította el az egész karrieremet. DE! Nagyon szeretem az ötödik részt. Azért, mert csak két karakterről szól, akiket szeretek, és akik kóborolnak, és a legjobbat próbálják kihozni magukból. Az első 2/3-ban a könyv nem igazán nevezhető történetnek, csak ők - túráznak, utaznak, keresik egymást, és nem tudom miért, de ez nagyon megérint.

A.: Ó igen, csak úgy mellékesen, azt is meg szerettem volna kérdezni, hogy ki a kedvenc sorozatgyilkosod!

Dan: *nevet* Akkor. Nincs kedvenc sorozatgyilkosunk. Nem szeretjük a sorozatgyilkosokat. Mert szörnyűek. DE! Az az egy, aki a legjobban elbűvöl, az Edmund Kemper. Méghozzá azért, mert megállt. A legtöbb sorozatgyilkosnak van egy addíciója, egy szükséglete, amit próbálnak kielégíteni. Az emberek megölése erre sosem lesz elég, nem teszi őket boldoggá, ezért folyamatosan ölnek, ölnek és ölnek, és valami mégis rosszul megy. Edmund Kemper azonban megcsinálta. Kielégítette a szükségletét, megtette, amit akart, és azt mondta: „Oké, én kész vagyok. Jól érzem magam.” Aztán feladta magát a rendőrségen. Ez pedig nagyon fura. Még senki sem csinált ilyet. És ezt találom bámulatosan érdekesnek.

A.: Az utolsó kérdéseim egyike az lenne, - kicsit visszatérve - , hogy honnan merítesz ihletet a könyveidhez?

Dan: *nevet* Azt gondolom… Mindig szeretem ezt a kérdést, mert azt gondolom, hogy a többiek hol nem kapnak ötleteket? Úgy értem, a világ nagy, és tele van ötletekkel - nekem pedig nincs elég időm, hogy mindet megírjam. És én…Tudod, John Cleaver-rel kapcsolatban alapvetően két dolgot figyelek:

Az első: Mit csinál John ebben a könyvben? Hogyan fog változni?

És a második: Mi a cél a szörnyeteggel ?

Mindegyik könyvnek megvan a saját szörnyetege, akinek szüksége van valamire, aki valamivel nem rendelkezik, de van egy különleges ereje, ami mindent befolyásol. És aminek a legjobban illeszkednie kell egymáshoz: az nem más, mint hogy mit csinál John, és mit csinál a szörnyeteg - ez az, ami működőképessé teszi a könyvet. Olykor nagyon nehéz jó párt találni: ez a szörnyeteg dolog, plusz az a John dolog - á, ez egy borzalmas történet lenne így, próbáljuk meg újra! John dolog, szörny dolog, oké, ez így már működik!

A.: Van már valamilyen terved a jövőre nézve, írás terén? Dolgozol esetleg valamin?

Dan: Nagyon sok könyvön dolgozok. *nevet* Igyekszem a legjobbat kihozni magamból, hogy új regényeket írjak. A múlt héten fejeztem be egy könyvet kémekről, a hidegháborúban. Szóval igen, ez éppen kémekről szól. Majd meglátjuk, mi történik ezzel a könyvvel. Semmi science-fiction, semmi fantasy, semmi horror, csak egy egyenes kém történet. Dolgozok még egy fantasy történeten, ami egy olyan fantasy világról szól, ami egyben egy TV műsor, idegenek számára. Tehát mintha összepárosítanád azt a két dolgot, hogy a Trónok Harca valós, és a Star Wars karakterei nézik azt a tévén - ez a könyv, amit próbálok megírni. Ez pedig nevetséges, de szeretem. :D Dolgozok egy másik történeten, ami egy lányról szól, a gimiben, egy tinédzserről, aki érzékeli a szörnyeket. Meg tudja mondani, hol vannak a közelben szörnyetegek. Ez valami hasonló a John Cleaver könyvekhez, csak hátulról. A lánynak természetfeletti képességei vannak, de a gyilkosok, akiket üldöz, azok normálisak. Nem tudom, mi fog történni ezzel a könyvvel, de nagyon sok könyv van, amin dolgozok. Aztán amit szeretnék csinálni, az egy zombi könyv. Egy zombi apokalipszis, kivéve, hogy ez az apokalipszis ezer évvel ezelőtt történik - úgy gondolom, ez egy fantasztikus történet lenne. Szóval nem tudom, hogy melyiket fogom megírni, és melyiket fogom eladni, de ezek azok a könyvek, amiken jelenleg dolgozok.

A.: Már második alkalommal vagy nálunk, és kíváncsi lettem, hogy mi tetszett meg ennyire Magyarországban? Mit szeretsz benne?

Dan: Hát, szeretem a magyar ételeket, nagyon, mindenhol jelen kéne lenniük! Szeretem a magyar olvasókat, minden alkalommal, amikor ide jövök, rengeteg olvasóval találkozok, akik imádják a könyveket, és ez fantasztikus! És igen, csak szeretem Magyarországot, majd minden évben eljövök ide! :D *nevet*

A.: Búcsúzóul, mit üzennél a magyar olvasóidnak?

Dan: Egy üzenet a magyar olvasóimnak! Ti mind fantasztikusak vagytok! Köszönöm, hogy elolvastátok a könyveimet! Főleg a fura köteteket! ;)

~Dan Wells & Anna

>>A nyereményjátékot pedig megtaláljátok a Facebook oldalon, ide kattintva>>

Sziasztok molyok! :)

A mai napra egy booktaget hoztam Nektek, amire Reni hívott ki Instagramon – mondhatni teljesen jogosan, mivel elég sok olyan író van, akitől még nem olvastam, pedig nagyon is illene… Úgyhogy csapjunk a lecsóba, következzen a 5 authors I want to try booktag! ;)

1. Mark Lawrence

Szánom-bánom bűnömet, igen, még nem olvastam Lawrence bácsitól, csak a drága könyvmoly barátnőm mesél nekem állandóan a munkásságáról, ha találkozunk. :D Ennek örömére már elkezdtem beszerezni a köteteit, és senki sem fog megállítani, ha elkezdem őket olvasni, és Lawrence lázban fogok égni! :D

Forrás

2. Neal Stephenson

Már mindkét magyarul megjelent kötete itt várakozik rám a polcomon…lassan kezdem azt érezni, hogy egy Fumax-hónapot fogok tartani, mivel ahogy belegondolok, így hirtelen, a legtöbb író, akitől muszáj lenne most már olvasnom, az ő gondozásukat élvezi, könyvek terén…Hajaj, nagy fába vágom itten a cuki fejszécskémet… :’D

Forrás

3. Anthony Ryan

Én megmondtam… :D Itt már próbálkoztam, méghozzá A Vér Éneke c. kötetével az írónak, de azt hiszem még nem volt eléggé benőve a fejem lágya, mert pár fejezetnél tovább nem jutottam a könyvben. Majd újra nekifutok a dolognak, de akkor jobbnak láttam pihentetni ezt a vonalat. Hm, érik az a #fumaxhónap… :D

Forrás

4. Böszörményi Gyula

A Leányrablás Budapesten tavaly karácsony óta fixíroz a polcomról, de valamiért még nem szántam rá magam, hogy belekezdjek…pedig már annyiszor felróttam magamnak, de aztán mindig jött a lebeszélés, hogy van nekem most ennél fontosabb dolgom is, meg izé, meg hozé, mag áhh, meg béhh… A fene vigye el, a nyáron beszerzem az egész sorozatot, ha törik, ha szakad, aztán elrabolom magam Budapestre, Debrecenből, hogy egyszerre olvashassam el az összes kötetet. :D

Forrás

5. Jennifer Niven

Juhé, végre egy írónő a sok férfi után! :D Elvégre a legjobbat a végére kell hagyni, nem? ;) Na jó, csak viccelek. :D Kicsit komolyabbra fordítva a szót, ~~a hangsúly a kicsin van! :D,~~ anyukám már olvasta az első, magyarul megjelent kötetét, a Veled minden hely ragyogó-t, és csak ajánlani tudta nekem is. Ezen felbátorodva megvettem a Holding Up The Universe c. kötetét is - most már csak el kéne kezdeni őket is olvasni…

Forrás

És a kihívottjaim:

Pati

Edmond

Lili

Ana

Everglow

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Képzeljétek, én is beruháztam a Fumax és a BASC közös dobozára - ennek több oka is volt: egyrészt iszonyúan vártam már az új V.E.Schwab könyvet, másrészt gondoltam egyet, s arra jutottam, hogy érdemes lenne még egy próbát tenni a meglepetés dobozokkal. És lássatok csodát, most úgy örülök, mint majom a farkának, ugyanis ez a különleges kiadás valami fantasztikusra sikeredett!

VIGYÁZAT, HA VALAKI MÉG NEM LENNE TISZTÁBAN A DOBOZ TARTALMÁVAL, SZÁMÁRA SPOILERES TARTALOM KÖVETKEZIK!

Na de akkor lássunk is neki a kicsomagolásnak! ;)

Először a bordó papír és a csomag tartalmát leíró kártya bukkant fel, ami nekem már egy nagyon jó alaphangulatot teremtett - igen, valamiért ez a bordó szín számomra tökéletesen illett a dark-fantasy stílushoz, amit ez a regény is megüt a fülszöveg alapján.

Miután élőben is megcsodáltam a könyv gyönyörű borítóját, a többi apróság felé fordítottam a figyelmemet. Elsőként az írónő levele ragadta meg a tekintetemet, s egyből az eredeti nyelven, kézzel írt verziót olvastam el, majd utána a magyarra fordított verziót. Valahogy sejtettem, hogy V.E.Schwab is a cuki-írónők-kategóriába tartozik, imádtam, ahogyan megszólított minket, olvasókat: „hello lovelies” - a sorait olvasva csak még kíváncsibb lettem a könyvre, ~~nem mintha eddig nem lettem volna az, na mindegy~~ és csak még jobban várom, hogy végezzek az érettségivel, és végre olvashassam - a megannyi rám váró kötettel együtt, muhaha :D

Ezután a könyvjelző következett, s a hátulját olvasva, a pár percnyi értetlenkedés után leesett a tantusz, hogy azon a fémes-szürkés dobozon mintha lett volna valami felirat… Úgyhogy közelebbről is megszemlélve, majd kibontva a gyertyát, rájöttem, hogy én egy tökéletes Corsai lennék a meglepetés-csomagom szerint. :D Akarva-akaratlanul telitalálat volt ez a darab, mivel egyrészt imádom a kéket, másrészt ez a típusú szörnyeteg kifejezetten tetszik…a végén még beöltözök idén Halloween-ra :’D

Nagy nehezen a kezembe akadt a leíró lap is, ~~igen, én ügyes egészen idáig kikerültem, nem értem miért…~~ :D és ennek köszönhetően vettem szemügyre Sloan reggeli frissítőjét, ami igazán ígéretesnek tűnik, s ki is fogom próbálni, méghozzá az újdonsült bögrémmel, ami valami eszméletlenül - fantasztikusan zseniális! Oké, most éltem a költői túlzás eszközével, ~~éljen az érettségi,~~ de higgyétek el nekem, tényleg nagyon látványos átalakuláson tud keresztülmenni! ;)

És amit vétek lenne kihagyni: a táska, amin a Verity city felirat/minta szerepel. Tudom, volt már vászontáska korábbi dobozokban is, de én amilyen mániákus táska-szatyor-bármi-egyéb-gyűjtő vagyok, meg lehet venni kilóra az ilyenekkel. Őszintén szólva, ez jobban is tetszik, mint a „Just one more chapter”-es darab, ugyanis 1, fekete 2, hosszabbak a fülei. A mintája pedig egyszerű de nagyszerű, mutatós és egyedi - érteni pedig csak azok fogják, akik olvasták a könyvet, és/vagy ilyen dobozzal is rendelkeznek. ;) ~~Muhaha, tartsunk össze, könyvmolyok! :D~~

Összességében én teljes mértékben elégedett vagyok a Book a Sloth Club és a Fumax közös termékével, mondhatni felülmúlta a várakozásaimat is! Amennyire izgultam, s vártam, hogy hazacipelhessem és kibontogathassam, legalább annyira boldog vagyok most, hogy mindezt sikerült véghez is vinni - ha nem jobban. :P

Olyan szépen a könyv köré lett építve a tematika, hogy csak ámulok-bámulok, és a mai napig lopva oda-oda pillantok a tartalmára, vagy előszeretettel nézegetem az összhatást képeken. :D

Azt gondolom, hogy ez a doboz most 100%-ig megérte a rá fordított összeget, egyáltalán nem csalódtam, hanem meg tudtam lepni magamat egy igényes, és gyönyörű apróságokat rejtő ajándékkal, amit minden könyvmolynak előszeretettel tudok ajánlani! :)

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Egy igazán különleges történetről írtam nektek, ami egyszerre furcsa, érdekes, és magával ragadó, az ő sajátos módján. Ha belekezdtek, biztos, hogy a feje tetejére állítja a világotokat - csak úgy, mint az átjárók a szereplőink mindennapjait.

Na, hát, kedves olvasóim, a Ti szívetek milyen ajtót nyit?

Szerző: Seanan Mcguire

Cím: Minden szív kaput nyit

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Fumax Kiadó

Oldalszám: 160 oldal

Műfaj: Fantasy,

Eredeti cím: Every Heart A Doorway

Ó, ha tudnátok, hogy most mennyire melankolikus hangulatban vagyok, ahogyan közvetlenül az olvasás befejezése után írom ezt az értékelést. Egyszerűen nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a rövidke regény. Annak ellenére, hogy ilyen rövid, sokkal több mondanivalót hordoz, mint néhány több száz oldalas kötet.

„Eleanor West napjai azzal teltek, hogy megadja nekik, amiben ő maga sosem részesült, és remélte, hogy egy napon mindez elégnek bizonyul, hogy megfizesse útját oda, ahová tartozik.”

Induljunk ki az alapötletből: a gyerekek képesek eltünedezni különböző portálokon keresztül, amik a legérdekesebb helyekről nyílhatnak - igen, gondoljunk csak itt a sokunk által szeretett Narniára, ahol a szereplőink a szekrényen keresztül tudnak átlépni a mesés kis világukba.

A mi történetünkben fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt át tudnak lépni olyan helyekre, olyan országokba, amik számukra tökéletesek - és ahol ténylegesen otthonra lelhetnek. Ezek az átjárók pedig a legfurcsább helyekről is nyílhatnak: egy öreg ládából, egy tükörből, vagy akár egyenesen egy nyúl üregéből is.

A lényeg azonban mindig ugyanaz: akik egyszer elvándorolnak, azok egy életre megváltoznak, s örökké visszavágynak.

„Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.”

A főszereplőnk Nancy, akinek az érkezésével fenekestül felfordul Eleanor West csellengő gyermekek számára fenntartott otthona. Minden a lehető legtermészetesebb módon történik, az új diák elhelyezkedését követő pár napot követően már be is következik az első olyan eset, ami egyből rá tereli a gyanút. ~~Ez ismerős, nem?~~ Azonban az egész intézményt körüllengő titokzatosság és furcsaság miatt senkire sem lehet egyértelműen rábizonyítani semmit - ez pedig mi mást is jelentene, minthogy felüti a fejét a gyanakvás és mindenki retteg mindenkitől?

„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok megváltoznak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltoztató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számukra épített dobozokba.”

Miután fordult a kocka, és minden kellően megváltozott, Nancy és újdonsült barátai próbálnak valamilyen épkézláb megoldást találni a hirtelen jött fordulatokra, a megannyi ujjal - mutogatok - a - másikra helyzet közepette.

„Sumi elhallgatott, lélegzetet vett, aztán folytatta. (…)

- Az ember sose gondol bele, hogy onnan is idekeveredhet valaki, nem mindig csak innen oda. Talán a falak nem is olyan átjárhatatlanok, mint azt hisszük.”

Az egész kötet egy olyan fantasztikus világba kalauzol el minket, hogy az olvasó csak ámul és bámul, s biztos vagyok benne ~~már csak saját magamból kiindulva~~, hogy titkon azon jár az esze olvasás közben, milyen lenne, ha ő maga is találna egy átjárót, mondjuk egy odvas fában, és akaratlanul is egy egészen másik univerzumba csöppenne bele. ~~Most mondjátok, hogy Ti nem agyalnátok ezen! Na, ugye, én is bevallottam, nem kell itt titkolózni :D~~

„Csak mentem előre, mert … mert … (…) Mert időtlen idők óta most először érezte úgy, hogy hazafelé tart, és ez az érzés elegendő volt, hogy megmozdítsa a lábát, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, amíg végül már rohant a tiszta éjjelen át, és semmi sem számított, nem számított soha már …”

A történetet számomra a szereplők tették igazán színessé, és egyedivé. Mindegyikük egy külön lélek, s ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, de pont ez az, ami összetartja őket, mert egyetlen dologban mindannyian megegyeznek: abban a tényezőben, ami egytől - egyig megváltoztatta őket. Ez pedig nem más, mint az a rengeteg, különböző portál, ami elragadta őket a hétköznapi életükből.

„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”

Az összes gyerek közül a legnagyobb kedvencem Sumi volt, akinél szeleburdibb, és életvidámabb egyéniséget még életemben nem láttam. :D Automatikusan elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, amikor éppen színen volt. Azt hiszem, én még jobban is örültem a főszereplőnknél, hogy Sumi lett a szobatársa. :’D

A többiek közül Kade, Jack és Christopher karaktere sikerült igazán érdekesre, és a legmorbidabb mind közül talán Jill volt. Esküszöm, felváltva borzongtam és figyeltem feszülten olvasás közben - nekem elképesztően tetszett, hogy ~~majdnem~~ velem egykorúaknak ennyire összetett, s érdekfeszítő személyisége van, pusztán egy kalandnak betudható utazásnak köszönhetően.

„Nancy számára évek teltek el, nekik csak hónapok. Még mindig azt hitték, hogy festi a haját. Még mindig azt hitték, hogy egyszer majd elmondja hol volt.”

Én személy szerint csak egy dolgot sajnálok a könyvet illetően, méghozzá azt, hogy ilyen rövidke. ~~Ó, Seanan Mcguire, miért csak 160 oldalt írtál? Ez az, szeretem a szenvedős költői kérdéseket :D~~ Ha tudnátok, mennyire bele lehet merülni, s elveszni a lapok között, higgyetek nekem, Ti is azt kívánnátok, bárcsak olvashatnátok még, és még. A világ felépítése egyenesen lélegzetelállító, engem az írónő megvett kilóra már csak ezzel a részével az alkotásának.

Tiszta szívvel tudom ajánlani ezt a kötetet minden fantasy kedvelőnek, ~~mint József Attila - oké, sok volt a magyar tétel, nézzétek el nekem :’D~~ mert a Minden szív kaput nyit garantáltan megtalálja a Ti szívetekhez vezető ajtót is - már csak az a kérdés, hogy beléptek-e rajta, vagy sem! ;)

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki vágyik egy külön bejáratú világra, ahol otthonra lelhet, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a szürke hétköznapokat.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal egy Sarah Andersen képregénnyel tértem vissza, és esküszöm nektek, öröm volt az a másfél óra, amíg olvastam és nevetgéltem egy sort a mi drága gülüszemű barátnőnkön, így az érettségik közepette. Na, ennyi pihenőt igazán megérdemeltem. :D Lessetek csak bele Ti is ebbe a vigyor-bomba-csomagba, mert nagyon megéri! ;)

Szerző: Sarah Andersen

Cím: Macskapásztor

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Fumax Kiadó

Oldalszám: 112oldal

Műfaj: Képregény, humoros

Eredeti cím: Herding Cats

Kezdésnek vegyük is a címet: Macskapásztor. Na, most ebből kiindulva azt hiszi az ember, hogy ez a kötet tele van cicákkal, macskákkal, titákkal, ciculikkal, ciculi-miculikkal, és mindennel, ami cicás, vagy köze van a cicákhoz - sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom a macska fanokat, de a harmadik kötetünk nem csak e cukimuki lények köré épül. Szokás szerint más fantasztikus életbölcsességekkel is találkozhatunk, a háziállatainkhoz kapcsolódó képek mellett. ~~Amik néha túlzottan is igazak, de kit érdekel, ha meglátok egy kutyát, vagy egy macskát, továbbra is rosszabb vagyok, mint egy óvodás gyerek.~~

A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

Az angol érettségim és a matektanárnőnk szerenádja előtt úgy gondoltam szükségem van egy kis lélektréningre, méghozzá Sarah Andersen-módon, Macskapásztor kúrával, úgyhogy fogtam magam, s leültem, hogy engem most senki sem fog zavarni, átadom magam az olvasásnak. :D

A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

Ahogyan arra számítottam, a mi cuki gülüszemű barátnőnk ezúttal sem okozott csalódást, a szokásához híven egyből óriási vigyort varázsolt az arcomra, és csak úgy elrepült az idő, miközben haladtam a képek, cicák, kutyák, és egyéb jópofa dolgok közt, amik helyet kaptak a Macskapásztorban.

A kép forrása a Doodle Time Magyarul hivatalos Facebook oldala

És ha már felemlegettem az egyéb jópofa dolgokat, akkor engedjetek meg pár szót erről a részről is: újabban egyre hosszabb írásokat is tartalmaznak a kötetek, amiket én csak egyre nagyobb örömmel veszek tudomásul! Sarah ugyanis leginkább az internetes tapasztalatait írta most le nekünk, azt, hogy Ő hogyan lett művész, s miért ábrándult ki az eleinte csodásnak hitt netes chatfórumokból.

„Az emberek gyakran ragaszkodnak olyan tévhitekhez, amelyek egyszerűen hamisak. A kreativitás természete például kapásból megfoghatatlan.”

Emellett bátorítja a leendő művészeket, és teljesen egyetértek vele abban, hogy meg kell mutatniuk magukat, hogy tudjanak érvényesülni. Komolyan szívmelengető volt erről olvasni, pláne a tőle megszokott stílusban - természetesen ezeket a részeket is rajzokkal tűzdelve. ;)

„Szerintem a művészek sosem érik el a „csúcspontjukat”: az alkotásaik folyton-folyvást változnak. Nem hiszek abban, hogy egy művész elkészíti a remekművét, és onnantól már csak rosszabbat alkot. Az emberek nem egyslágeres csodák. A kreativitásod a lényed esszenciája, és hiába haladsz előre, sosem fog eltűnni.”

Úgy érzem, hogy Sarah fokozatosan még közelebb kezd kerülni ezzel az olvasókhoz, ami azért is jó érzés számunkra, ~~legalábbis az én véleményem szerint,~~ mert a saját példájával mutatja meg, milyen önerőből valóra váltani az álmodat. ~~Húha, ez aztán életbölcsesség volt a javából :’D.~~

Na de viccet félretéve, újfent csak ajánlani tudom nektek Sarah-t és a Macskapásztort, mivel nemcsak önmagatokra találtok a megannyi rajz között, hanem fontos, és hasznos tanácsokat is kaphattok tőle, ha ti is szerettek az internet bugyraiban szörfözni.

„Fenn tudod és talán fenn is kell tartanod legalább a látszat illúzióját online környezetben, de hagyd magad embernek lenni! Ha valami fáj, engedd, hogy fájjon! Hagyj időt arra, hogy feldolgozd és felépülj. Aztán légy megint hidegvérű szuperhős!”

És akkor, mintegy végszóként: könyvmolyok, legyetek Ti is Macskapásztorok, hódoljunk be együtt a cicák hatalmának!

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek! Kivétel nincs, sipirc cicákat pásztorkodni és Sarah Andersen-t olvasni. :D

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)


Dan eljövetelének örömére két új könyve is megjelenik, ezeket ha előrendelitek, a Rácskertben át is tudjátok venni ;) És nem mellesleg: AZTA MICSODA BORÍTÓK :O