Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
Ma egy menő könyvről hoztam nektek értékelést, méghozzá Leila Sales - This song will save your life c. regényéről. A bejegyzéshez én is azt tanácsolnám nektek, amit az írónő: Éljétek az életeteket!
Szerző: Leila Sales
Cím: This song will save your life - Éld az életed!
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 260 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági
Őszinte leszek, nagyon vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Igaz, hogy javarészt azért kezdtem bele, mivel én is részt vettem a molytársasban, amit FairyDust kollegina vezényelt le, immár második alkalommal, de amint a kezembe vettem a regényt, eszembe jutott, hogy ez volt az egyik kiszemelt áldozatom, vagy a Könyvfesztiválon, vagy pedig a Könyvhéten. Ennek megörülve hatalmas lelkesedéssel kezdtem bele, s elképesztő gyorsasággal haladtam, amikor rendesen le tudtam ülni, hogy olvassak. Na de mi volt itt a bökkenő?
„Azt hiszitek, hogy olyan könnyű megváltozni.
Azt hiszitek, hogy könnyű, pedig nem az.
Szerintetek hogyan lehet megváltozni, átalakulni egy olyan, teljesen új személlyé, akinek van valami értelmes célja, és tartozik valahová? Annyi lenne csupán, hogy lecserélitek a ruháitokat, megváltoztatjátok a hajatokat meg az arcotokat?
Akkor hajrá. Csináljátok csak. Lövessétek ki a fületeket, vágassatok frufrut, vegyetek egy új táskát! Ezeken bárki átlát, és meglát titeket, a lányt, aki még mindig túl félős, még mindig okosabb az ideálisnál, még mindig egy lépéssel a többiek mögött jár, és még mindig állandóan hibázik. Megváltoztathattok magatokon, amit csak akartok, de ezt úgysem tudjátok.
Tudom, mert próbáltam.”
Nem tudom pontosan, hogy a főszereplőnk, Elise karaktere keltett volna bennem már konkrétan a legelső oldalakon ellentétes érzéseket, esetleg a tudat, hogy egy újabb kiközösítésről szóló kötetet tartok a kezemben, ne adj Isten a félelem/sejtés, miszerint újból egy klisének érződő cselekményvázlattal állok szemben - mindenesetre jó pár fejezeten át nem tudtam szabadulni attól, hogy valami itt engem igenis zavar.
„Negyedik osztály óta gáz csaj vagyok. Hogy lehet egy negyedikes gáz? Nem arról szól ez a korszak, hogy barátságkarkötőket fonunk, lovakról álmodozunk, és képzeletbeli rejtélyeket oldunk meg?
A fordulópont számomra akkor jött el, amikor Elise rátalált a START-ra, a sokat emlegetett underground szórakozóhelyre, és kipróbálta magát, mint amatőr DJ. Igazából azért tetszett meg ez a megoldás ennyire, mert máshol még nem találkoztam vele, és kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő - többek közt ez volt az, ami arra késztetett, hogy ne tegyem le a könyvet az első 3 fejezet után.
„Nem akartam én a legizgalmasabb, legszebb, legkedveltebb lány lenni a világon.
Csak valaki más akartam lenni.”
Azonban ez korántsem jelenti azt, hogy minden megoldódott, mint a karikacsapás, akad egy-két dolog, ami tovább bonyolódik, és néhol csak a fejemet fogtam a szereplők viselkedésén. A szülőkén és gyerekekén egyaránt. Azt sajnáltam igazán, hogy egyik karaktert sem tudtam teljesen őszintén megszeretni, egyedül Vicky-t kedveltem, mert az ő személyisége még egészen közel állt hozzám, s az ő döntéseit/tetteit úgy-ahogy meg is értettem.
„Te nem tetteted magad másnak, mint aki vagy.”
A történet a kétes érzések ellenére nagyon olvastatta magát, gyorsan lehetett haladni vele, és nem egyszer mosolyogtatott meg, vagy gondolkodtatott el. Szerencsére akadtak benne olyan gondolatok/megnyilvánulások, amik számomra lényegesen javítottak az olvasási élményen.
„…Egy-két hét után a szüleim úgy döntöttek, hogy készen állok visszatérni a világba. Nem tudom, miért gondolták így. Ahogy én tudom, igazából sosem álltam készen a kinti világra.”
Elise ténylegesen megmutatja milyen kirekesztettnek lenni, milyen érzés, ha hirtelen kerülsz a középpontba - ahogyan azt is, hogyan szerezz igaz barátokat, és hogyan tanuld meg értékelni azt, amid van.
„Tényleg feladtam. De néha fel kell adnod, hogy elérd, amit akarsz.”
Csillagozás: 3,5 - 4 / 5
Ajánlom… azoknak, akik Elise-hez hasonlóan kirekesztve érzik magukat - higgyétek el, hogy bármi lehetséges! És erre ez a könyv az egyik legjobb példa.
~Anna

Sziasztok molyok! :)
Nem tudom, ti hogy álltok a Disney mesékkel, de én kiskoromban oda - meg vissza voltam az összes hercegnőért. Habár, az igazat megvallva, már akkor volt egy hatalmas kedvencem közülük, akit valamiért sokkal közelebb éreztem magamhoz személyiségileg. Mindig is imádtam Belle történetét, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen formában olvashatom el újra. Nagyon köszönöm a Menő Könyvek Kiadónak a könyvet!


Szerző: Rosamund Hodge
Cím: Kegyetlen Szépség
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Menő Könyvek Kiadó
Oldalszám: 432 oldal
Műfaj: Romantikus, Young Adult, Fantasy
Eredeti cím: Cruel Beauty
Emlékszem, hogy már a megjelenése óta szerettem volna elolvasni Rosamund Hodge könyvét, ugyanis a Szépség & Szörnyeteg a mai napig a legnagyobb kedvencem a Disney mesék közül, s Alex Flynn - Beastly c. regénye után kíváncsian vártam, hogyan tudta ezt a történetet másképp feldolgozni az írónő. Igen, igen, retellingről van szó, ha valaki esetleg nem tudta volna. ;)
„Holnap egy szörny felesége leszek. Egész éjszaka ez járt a fejemben.”
Amikor Molyon utánanéztem, és láttam fantasy, görög mitológia és young adult címkét is a könyv adatlapjánál, ráadásul kegyetlen, és még szép is... Hallatlan :D már nem bírtam tovább magammal, félredobtam tanulnivalót és minden egyéb teendőt, s leültem olvasni.

Kb ilyen érzésem volt, és azt hiszem ezt is tettem... :D
Egyszerűen nem voltam felkészülve arra, hogy a történet már az első oldaltól kezdve olyannyira magával fog ragadni, hogy le se bírom majd tenni - a regény világa visszavonhatatlanul és végérvényesen magába szippantott.
„Menj - mondta a veréb. - Nem tudod sokáig elviselni a valóságot.”
Egy olyan helyre csöppentem, ahol démonok kószáltak szabadon, akiket egy szörnyeteg képes csak kordában tartani, s mindezt megkoronázta a görög istenek jelenléte mert miért ne.
A szereplőink egytől - egyig rendelkeztek jó és rossz oldallal, s hiába húztam volna le néha még magát a főszereplőt is a vécén a húgáról inkább nem mondok semmit, aki beszélt velem a könyv olvasása alatt, az tudja, hogy nála jobban nem gyűlöltem senkit az egész sztoriban, ez volt az, amitől mindegyiküket valamiért emberibbnek éreztem, hiszen valljuk be, nekünk is vannak rossz tulajdonságaink, amiket nem feltétlen szeretünk.
„Ha valamelyikünknek meg kell halnia, akkor a mérgezett szívűnek kell vesznie.”
Nüx volt számomra az egyik legérdekesebb karakter, vívódott is, nem keveset, nem kevés dolog miatt, s akármennyire is idegesítő volt ezt olvasni bizonyos idő után, valahol meg tudtam érteni, miért viselkedik így. Most nem azért, de megnéznék egy teljesen átlagos embert egy ilyen helyzetben, akit konkrétan erre neveltek születése óta, azt hajtogatva, hogy ez a végzete, ő a népük egyetlen reménye, s közben még annyi törődést sem kapott, mint egy rossz...mint egy rossz nem tudom micsoda. Ha végig tudja csinálni mindenféle kétség és elbizonytalanodás nélkül, esküszöm nektek, hogy megeszem a sapkámat reggelire.
„Az egész életemet azzal töltöttem, hogy megjátsszam a lányt, aki boldogan áldozza fel magát a családjáért. Nem tudná csak egyszer ő is megjátszani, hogy szomorú, amiért elveszti a lányát?”
Hasonlóképp éreztem Ignifexxel és Árnnyal kapcsolatban is. Mindkettejüknek megvolt a maga oka, hogy miért tette azt, amit, s miért viselkedett, s cselekedett úgy, ahogy. Hihi  milyen titokzatosan fogalmazok... ja nem. Valahol a lelkem mélyén velük is együtt tudtam érezni, s megértettem a személyiségüket is, de ez nem jelenti azt, hogy egyet is értettem a döntéseikkel, vagy én is hasonlóképpen cselekedtem volna ezekben a helyzetekben. Ezt pedig valljuk be, könnyű úgy mondani, hogy még nem éltem át ilyen szituációkat, s remélhetőleg nem is fogok :D Habár a mai világban sose lehet tudni...
„ - Miért? Csak nem fél a sötétben?
(…)
- Mint minden szörnyeteg. Mert arra emlékezteti, mi is ő valójában.”
Az írónő által felépített világ, mint ahogy már fentebb említettem, egyszerre volt sötét és reményvesztett, fényes, s mégis reményteli. Rosamund Hodge úgy mutatta meg az olvasónak, hogy mire képes az emberi önzőség, hogy nemcsak lekevert neki egy pofont jobbról és balról is, hanem ráadásként még fenéken is billentette, hogy érezze a dolgok súlyát, miközben lehuppan a földre.
„Nincs annyi bölcsesség a világon, ami visszatart egy embert attól, hogy megszerezze, amit akar.”
Néha pont az ilyen retelling történeteknek köszönhetően értem meg, miért szerettem bele gyermekkoromban a Disney mesékbe: Belle - jelen esetben Nüx megmutatta, hogyan lehet feltétel nélkül, önmagáért szeretni valakit.
„Egész életemben arra vágytam, hogy valaki önmagamért szeressen. Szavai olyanok voltak, mint besétálni a Föld Szívének ragyogó fényébe, kivéve, hogy az hamis volt, a szerelme pedig valódi.”
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik egy igazán különleges Szépség & a Szörnyeteg retelling-et szeretnének olvasni.
~Anna
Sziasztok molyok! :)
Most két olyan novelláról lesz szó, ami valamelyikünknek elnyerte a tetszését, valamelyikünknek pedig nem. Úgyhogy igen, ezennel érkezhet az első Jin & Jang posztunk! Felkészültetek? ;)

Nekem bejött... ~ Dia
Be kell vallanom valamit.
Nem olvastam eddig Lakatos Leventétől és nem is terveztem, hogy fogok. Egész egyszerűen vannak történetek, könyvek, emberek, akik körül minél nagyobb a hype, engem annál jobban taszítanak…
Mégis ez a novella az, amire x idő távlatából is viszonylag részletesen emlékszem, és nem kell belelapoznom a könyvbe, ha szóba kerül; ezt sajnos a legtöbbről nem mondhatom el.
Nem arról van szó, hogy ez volt a legjobb novella a kötetben (bár akár lehetett is, hiszen ez szubjektív dolog), de kétségtelenül ez tette rám a legnagyobb hatást, erről gondolom azt, hogy azt kaptam, amit egy novellától szeretnék. Érthető volt a történés és a csavar (volt több írás is az antológiában, amit többedik újralapozásra sem értettem meg), megvolt az érdekes karakterek fejlődése és ütött a csattanó. Imádtam a rosszfiú és a vallásos neveltetésű lány történetét, főként mert, ha valakinek, akkor egy ilyen rövid pórázra fogott embernek, mint Mimi, még nagyobb dolog, ha egy srác egyáltalán megláthatja a kivillanó bokáját… meg a többit.
A mondanivalója is olyan dolgot járt körül, amit ugyan hallunk minden nap a védekezéssel kapcsolatban, mégsem tulajdonítunk neki nagy jelentőséget, mégpedig azért, mert nincs elég példa, nincs elég szomorú történet róla.
„… a közös hétvége után pedig már azt találgattam, hogy poénjaimon vagy sokkal inkább rajtam röhög. Azon, hogy én, a szerencsétlen belészerettem.”
Nekem nem jött be… ~ Anna
Hiába, akármennyire is próbálkoztam, egyszerűen nem tudtam megbarátkozni Lakatos Levente - Minden, ami feledhetetlen… c. novellájával. Félreértés ne essék, nem a történettel volt problémám mivel az kifejezetten tetszett, és nagyon is tanulságosnak tartottam, hanem a kivitelezéssel.
A mai napig nem tudom pontosan, hogy ennek mi lehet az oka, de valahogy ez a stílus nekem nem jön be… Nagyon nem… Értem én, hogy egy olyan fiúról van szó, aki bárkit megkaphat, és simán össze is fekszik fűvel-fával, szarik a következményekre, s pont egy olyan lányba szeret bele, aki az ő szöges ellentéte. Ez mind szép és jó, egy rosszfiú és egy jókislány szerelméből nagyon jó sztorikat lehet kihozni - deee… valahogy ez most számomra nem sült el jól…
Egyik szereplő sem volt szimpatikus, még Mimi sem, ami eléggé elkeserített… Próbáltam ezen túltenni magam, de nem segített az sem, hogy a romantikusnak, vagy éppen erotikusabbnak szánt jeleneteket egytől - egyig vagy eltúlzottnak éreztem, vagy pedig értetlenül néztem, mert számomra olyan valószerűtlennek tűntek bizonyos dolgok, hogy nem tudtam elképzelni, hogy ilyesmik megtörténhetnének - de lehet, hogy velem van a baj…
Lényegében a történet és a mondanivalója nagyon fontos, mivel ez a jelenség is sajnos egyre jobban jelen van a mai világban; egyedül azt sajnálom, hogy a novella összességében nem nyerte el a tetszésemet.
„Magával viszi a reményt, és velem hagy mindent, ami feledhetetlen.”
Nekem bejött… ~ Anna
Mészöly Ágnes - Nem öl meg… c. története volt az egyik, ami nagyon mélyen megérintett. Igen, durva volt a téma, igen, ijesztő volt, igen, féltem is olvasás közben, és igen, remélem, hogy nem történt ilyen senkivel, az írónővel meg főleg nem.
Az a vicces az egészben, hogy egy teljesen hétköznapi szituációval indítunk, ami fokozatosan válik egyre brutálisabbá, és egyre ijesztőbbé.
Dóra egy teljesen átlagos lány, aki sosem gondolná, hogy pont munka után, pont vele esne meg ilyesmi, de mint az a történetben is látszik, a legváratlanabb helyzetekben tud ránk találni a szerencsétlenség, olyan emberek közt, akikről nem feltételeznénk semmi rosszat. Egyszer mindenki ki tudja mutatni a foga fehérjét, csak meg kell várni a „megfelelő” pillanatot.
Ebben az egészben pedig az az igazán elszomorító, hogy egyre gyakrabban lehet ehhez hasonló esetekről hallani. Az írónő pont azt mutatja meg az olvasóknak, hogy mennyire egyszerű egy ilyen helyzetbe belecsöppenni, akár teljesen akaratlanul is. Hiába, az ember sosem lehet elég óvatos, bármikor bármi megtörténhet - s ezt a novella tökéletesen tükrözi. Azonban azt ki kell hangsúlyozni, hogy ha segítséget kérsz, akkor nem gyenge vagy, hanem éppen ellenkezőleg: bátor vagy, mert szembe tudsz nézni a történtekkel, s ezáltal képes leszel továbblépni. S ne feledjétek:
„Ami nem öl meg, az megerősít.”
Nekem nem jött be... ~ Dia
Nekem ez a novella nagyon nem volt gyere be. Az elején még igen, meg azt hittem, hogy csípni is fogom, nem kicsit, de ahogy a végére kifutott a szál, az nekem agyoncsapta az egészet.
Tudom és tisztában vagyok vele, hogy vannak emberek, akiknek sajnos az első alkalmuk, valahogy így, akaratukon kívül, liliomtiprással esik meg. Sőt, igen, akár ilyen ijesztő körülmények között… de, hogy odáig fajuljon a dolog, hogy elkezdünk késsel hadonászni…
Nem tehetek róla, nekem ott egyszerűen átfordult az egész és már-már nevethetnékem volt tőle. És nem azért, mert viccesnek találom, ha valakit megerőszakolnak, Jézusom, dehogy, távol álljon tőlem. Hanem azért mert az érzések nem jöttek át eléggé. Nem tudott az írónő a novellában tartani és így kívülről nézve, mintha egy rossz kabaréba csöppentem volna bele.
Mindenesetre, örülök, hogy van egy ilyen is a gyűjteményben, mert még egy másik oldalról meg van mutatva az, hogy hogyan sülhet el Az első. Nem baj, ha erről is kapunk képet, információt.
Egyébként érdekelt volna, hogy ennek a lánynak, aki egy ilyenen megy keresztül, hogyan folytatódik a szexuális élete, mennyire lesz távolságtartó, félős, frigid, stb.
„Lerohant a lépcsőn, csak hogy érezze, hogy van lába, hogy mozog, hogy igenis létezik nyaktól lefelé. Minden egyeslépcsőfoknál egyre élőbbnek érezte magát. Egyre élőbbnek, mocskosabbnak, megtépázottabbnak.”
~ Anna & Dia
Szerzők: Nyáry Krisztián, Dragomán György, Fiala Borcsa, Garaczi László, Gimesi Dóra, Grecsó Krisztián, Háy János, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Lakatos Levente, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Tasnádi István
Cím: Az Első
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Menő Könyvek
Oldalszám: 220 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági, szexualitás
Hűha, őszintén szólva úgy gondolom, hogy nem kis fába vágtuk a fejszénket, amikor Diával közösen úgy döntöttünk, hogy elolvassuk Az Első c. antológiát. Amikor megbeszéltük, eleinte eléggé tartózkodtam az ötlettől, még ha ezt nem is mondtam senkinek de aztán azt gondoltam, miért ne? Lehet, hogy kellemesen fogok csalódni és pont, hogy jót fog tenni, ha erről olvasok, hiszen nem csak a saját hibáiból tanul az ember… És milyen jól tettem, hogy hallgattam Diára! Meglepett, hogy mennyire természetes volt erről olvasni, annak ellenére, hogy mint azt már láthattátok igenis voltak gátlásaim a kezdés előtt.
„Tizenöt író, tizennégy történet arról, amiből csak egy lehet.”
Ez a mondat számomra tökéletesen jellemezte az egész antológiát, mindegyik történetben volt valami, ami tényleg olyannyira egyedivé és különlegessé tette őket; hogy alig lehetett rájuk olyan szavakat találni, amik pontosan visszaadhatták volna azt, amit én kaptam tőlük.
Minden történetből egy kis darabka valamilyen módon a részem lett, de akaratlanul is akadt köztük egy, amit a szívembe zártam, mert egyszerűen annyira közel éreztem magamhoz.


Kalapos Éva : Before - After c. írása a két szemszöggel és a szereplőkkel maga volt a tökély számomra, végre úgy éreztem, hogy minden stimmel, amivel nekem általánosságban problémám szokott lenni a regényekben: sem Blanka, sem Bence nem tökéletes, mindketten félnek, és izgulnak, hogy mi lesz, ha…
„Vigyáznom kell Blankára. Én nem tudom, hogy kell valakire vigyázni.”
Természetesen nem hiányzott az írónő humora sem, ami játszi könnyedséggel bújt meg a sorok között.
„Aranyos, höh. Ez aztán a szexi szó.”
Imádtam, hogy egy „menő” srác egy teljesen átlagos, okostojásként beskatulyázható lányban találta meg a boldogságot, s nem érdekelte senkinek és semminek a véleménye. Az, hogy mindkettejük szemszögéből is olvashattunk, feltárta előttünk, hogy nemcsak a nők tudnak aggódni vagy éppenséggel vacillálni bizonyos helyzetekben, hanem az erősebb nem képviselői is ugyanúgy félnek, mint mi.


Abszolút osztom Anna szavait, hiszen a Before - After nekem is az egyik kedvencem volt a kötetben. Talán az az írás a legáltalánosabb, és épp ezért a legkönnyebben átérezhető, mert habár van, hogy valakinek az idióta orvos, van akinek egy elmebeteg az első élménye, azért Blanka és Bence a „minta” legalábbis jó lenne, ha ők lennének, ők adják a legreálisabb képet az elsőről, minden izgulásukkal és amatőrködésükkel együtt - legalábbis, ami az én saját tapasztalatomat, meg a barátok, barátnők elbeszéléseit illeti.
Jólesett ennyi különböző mégis egy téma köré gyűjtött történetet megismerni és örülök, hogy Anna is beadta a derekát ebbe az egészbe. Őszintén szólva én abszolút hasznosnak tartottam volna a magam számára ezt a kötetet, úgy 4-5 évvel ezelőtt, amikor abban a korban voltam, hogy ez az egész szexualitás dolog megkörnyékezett, most viszont örülök, hogy az utánam/ utánunk lévő generációnak - és persze a szülőknek - már van egy ilyen a kezében, és talán, ha ezeket a történeteket a fiatalok is elolvassák, nem lesz annyi csalódás és zátonyra futás, mert nem csak a pornófilmekből fognak információt kapni arról, hogy milyen is lehet egy aktus.
Milyen is?
Szép és jó, de közel sem tökéletes. Erről van itt most 15 történet, ami úgy hasznos, hogy közben szórakoztat. A Menő Könyvek kiadó helyében, akiknek ezúttal is szeretnénk megköszönni az antológiát, én simán szerveznék iskolákba beszélgetéseket a tizenéveseknek, akár magukkal az írókkal együtt, hogy terjesszék az igét arról, hogy van egy virtuális, vizuális világ az interneten és van a való élet, ahol inkább ilyen sémák alapján fogják a fiatalok átélni azt, amiből csak egy lehet.

Közös csillagozás: 4,5 / 5
Ajánljuk… azoknak a tiniknek, akik kíváncsiak, azoknak a szülőknek, akik felelősségteljesek és mindenki másnak, aki már túl van rajta és szeretne jókat mosolyogni egy - egy történeten.
~ Anna & Dia
Szerző: Holly Smale
Cím: A lány, aki mindig mindent félreért
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 328 oldal
Műfaj: Ifjúsági, humoros, romantikus
Eredeti cím: Model Misfit
Ó, igen, Harriet Manners visszatér… Méghozzá egyből egy fotózás kellős közepén, ahonnan rohanhat tovább a vizsgáira - vagyis egy teljesen átlagos napon, ahogy azt tőle megszokhattuk. :D
A nyári szünetben azonban Tokióba repítenek minket természetesen Harriettel együtt, hiszen még mindig ő az előző részben megismert divatikon főszenzációja, akinek köszönhetően most lesz egy-két dolga Ázsiában is. Na jó, komolyan kezdek irigy lenni.
„- Oké – dadogom idegesen. - A legjobb formámat fogom hozni. Wilbur felsóhajt.
- Tudom, hogy úgy lesz, Bébi-bébi Panda - mondja, és megcsípi az arcomat. - És pont ettől félek annyira.”
Miközben próbálja a lehető legjobb formáját hozni, a főszereplőnk egyre több galibába keveredik, és egyszerűen nem tud rájönni, miért nem akar neki soha semmi összejönni.
A rengeteg fotózás és kalamajka közt nemcsak új barátságok szövődnek, hanem felüti a fejét a szerelem, és az új testvér érkezése is rendesen felbolygatja a mindennapokat.
„- Annyira kimerült vagyok, Rich - magyarázza Annabel - Olyan, mintha folyamatosan egy sűrű mézfolyóban gázolnék térdig.
- Pedig nem - mondja Apu vigasztalóan. - A konyhaszekrény tartalmát elnézve biztos vagyok benne, hogy azt is felfaltad.”
Az előző részben megismert szereplők hozták a formájukat, s a tőlük már megismert módon állandóan megmosolyogtatták az olvasót. Hozzájuk csatlakozott Annabel anyukája, akit ki kellene találni, ha nem létezne, s azt hiszem, egy az egyben Wilburnek lett teremtve. :D
„Wilbur a nagymamám szettjére mutat, ami egy csipkés szegélyű pink virágos ruhából, egy rojtos bézs takaróból, és egy apró tükrökkel díszített mellényből áll.
- Imádom ezt! Hogy hívják ezt a cuccot?
A nagyi szeme felcsillan.
- Csillogó nepáli kecskepásztor diszkótáncol a holdfényes folyóparton?
- Ohh, te jóságos delfinmuffin! - sikítja Wilbur teljes erőből. - Hát ez überelhetetlenül csodaszuperfantasztikusságos! Kölcsönkérhetem majd egyszer ezt a mellényt?
- Akár most is, ha tetszik - mondja Bunty, majd leveszi a mellényt, és átnyújtja neki. - Van belőle egy tucat.
- Óóó, te! - élvezkedik Wilbur, majd felkapja a mellényt a kezeslábasára, és apró körökben futkározni kezd. - Ha szirup lennél, rálocsolnálak a fagyimra, száz és ezer adagban, aztán felfalnálak! Csordultig lennél kalóriával, és a derékbőségem pokolian megnőne tőled, de egy csöppet sem érdekelne.”
A cselekmények gyors tempóban követték egymást, senki és semmi nem hagyta, hogy az olvasó megunja a történetet, a kiszámítható részek sem okoztak csalódást, mert egyáltalán nem rontottak az összképen.
Én azonban továbbra is úgy gondolom, hogy Harriet személyisége teszi igazán különlegessé a Geek Girl sorozatot, az csak a ráadás, hogy ennyi humorral van fűszerezve, és ilyen sok helyre elkalauzol minket.
És igen, néha jól tud jönni, ha az ember mindig mindent félreért.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki Harriethez hasonlóan szeret más lenni.
~Anna


Szerző: Holly Smale
Cím: A lány, akit soha senki nem vett észre
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 352 oldal
Műfaj: Ifjúsági, humoros, romantikus
Eredeti cím: Geek Girl
Ó, Harriet Manners… Esküszöm, hogy egy igazi példakép vagy! Egy cuki és nagyon is szerethető geek, aki a hibáival együtt tökéletes.
Most haragudtam meg magamra, amiért nem olvastam előbb Holly Smale könyveit. Valaki csapjon már le, mint a taxiórát…
Emlékszem, hogy a Geek Girl sorozattal is mennyit teketóriáztam, mielőtt lecsaptam volna rá a könyvtárban. Hát, mit ne mondjak, elég nagy hiba volt halogatni…


Még mielőtt belekezdtem volna, többször is megnéztem magamnak a könyvet és a fülszöveget is, hogy megbizonyosodjak róla, ez nekem való és biztosan tetszeni fog-e. Esküszöm nektek, még életemben nem éreztem magam ekkora idiótának, mint most…
Harriet annyira szerethető karakter, hogy egyből lehet vele azonosulni, a maga módján pedig azonnal belopja magát az olvasó szívébe. Ahogy elmeséli, hogyan indul be a modellkarrierje, miképp és miért akar megváltozni; a személyisége egy olyan hangulatot csempész bele a történetbe, aminek köszönhetően egyszerűen nem lehet abbahagyni az olvasást egy percre sem.

„- Sajnálom. Ez, ööö, nagyon… - Milyen? Hogyan lehet jellemezni egy kalapot? - Kalapos - improvizálok, majd megveregetem és visszateszem a pultra.”

A cselekmények csak úgy pörögnek, egyik konfliktus jön a másik után, hazugságokat halmozunk hazugságok hátára, amik csak újabb problémákat szülnek - mindezt pedig megfűszerezzük egy kezdő modell pályájának nehézségeivel és egy vagy inkább tíz kiló humorral. Na igen, gondolok itt elsősorban Wilburre, aki Wilbur és nem William, aki valami hihetetlen figura, a maga saját kitalált nyelvével. :D

„- A „farmeremet lehányták”. Imádom. Micsoda képzelőerő! Drága kis… Lábhoz. - És Wilbur itt megáll, maga elé tol, és végigvezet egy igencsak sűrű tömegen, ami nagyon mérges arcú lányokból áll. - Azt hiszem, most fogod megmenteni a karrieremet, én pici tigrisbugrisom.”

„- Nick! - kiált fel Wilbur elragadtatva. - Hát itt vagy! - Aztán olyan csodálkozva néz az asztalra, mintha az egy átjáró lenne egy alternatív univerzumba. - Hányan vannak még az alatt az asztal alatt?”

Igazság szerint én azt élveztem annyira a könyvben, hogy Harriet végig önmaga tudott maradni, nem ragadta magával a hirtelen jött hírnév, és mindent a maga módján vitt véghez és oldott meg.

„Legyél önmagad, és hagyd, hogy mások is önmaguk legyenek. És ha más vagy, mint a többiek, annál jobb. Milyen unalmas is lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne.”

De ami a legjobb volt az egészben, hogy a főszereplőnkkel együtt én is rájöttem arra, hogy igenis jó másnak lenni.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, egytől - egyig.
~Anna
Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2025 (1)
    • ▼  június (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Michael Ende : Momo
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates