Sziasztok molyok! :)

Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Mafalda története olyannyira a lelkemig hatolt, hogy még mindig nem sikerült teljesen feldolgoznom azt az olvasásélményt, amit kaptam Tőle.

Ti mihez kezdenétek, ha egyszer csak kihunyna a szemetekben a fény?

Szerző: Paola Peretti

Cím: Én és a cseresznyefa

Kiadás éve: 2020

Kiadó: Maxim, Delfin Könyvek

Oldalszám: 208 oldal

Műfaj: Kortárs, ifjúsági, illusztrált

Eredeti cím: La distanza tra me e il ciliegio

Én szeretnélek téged megtalálni, Mafalda.

Fenn, a cseresznyefa ágain, ha ott ugrálsz Ottimo Turcaret-tel.

A sötétségben, ha éppen a csillagokat számolod, megvan-e még mindegyik.

Szeretnélek téged megtalálni és elmondani neked, milyen sok ember fél a sötétségtől.

Szeretném neked elmondani, hogy tudd, nem vagy egyedül, és soha nem is leszel.

Csillagozás: 5* / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki ugyanúgy fél a sötéttől, mint én, vagy Mafalda.

~ Anna

Sziasztok molyok! :)

Kedves és hőn szeretett író barátom, L. J. Wesley, újfent nem bírt magával, s tekintettel tervezett újraéledésemre a blog tekintetében, kihívott egy fantasztikus booktag-re, amit fingom sincs, hogyan fogok kitölteni, tekintettel a kemény négy, ismétlem, NÉGY könyvre, amit eddig sikerült elolvasnom 2022-ben :’D

Annyi baj legyen, teszek egy próbát, rosszabb esetben átcsapok jósnőbe, és megpróbálom megjövendölni; melyik kérdéshez, melyik könyv lenne vagy lesz a legesélyesebb jelölt, azok közül, amit tervezek még olvasni idén, attól tekintsünk el, hogy ebből mennyi fog sikerülni :’D, legalább biztosan jól fogunk szórakozni - Ti, olvasók, minden bizonnyal, az, hogy velem mi lesz a helyzet, az már más kérdés :D

Na hát kérem szépen, következzen is a Midyear Book Freakout Tag! ;)

1. Legjobb könyv eddig:

Négy könyvből nem szívesen választanék legjobbat, hogy őszinte legyek. *elgondolkozó smiley*

Ha nagyon muszáj lenne választanom, akkor Paola Peretti könyve felé húzna a szívem.

2. Eddigi legjobb folytatás:

Hát … Ha Bálint Ferenc második könyve tekinthető folytatásnak … :D Mondjuk kötve hiszem, hogy a felelős alkoholista boldogságtól ordítana, ha esküvőre kerülne sor, de ez csak az én meglátásom :D

A könyvről készített képet megtaláljátok az instagram oldalamon is ;)

3. Új megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél:

Adam Silvera - Mindketten ​meghalnak a végén

4. A leginkább várt könyv a második félévből:

Mark Greaney - A ​Szürke Ember

5. Legnagyobb csalódás:

Őszinte leszek: négy könyvből nem igazán tudok jelenleg olyat mondani, amit kifejezetten csalódásnak éltem volna meg, mert hála az égnek egyik idei olvasmányom sem okozott ennyire negatív benyomást, sőt! Éppen ellenkezőleg :D

6. Legnagyobb meglepetés:

Silvia-Moreno Garcia és a Mexikói rémtörténet. Minden. Tekintetben. Igyekszem összeszedni a gondolataimat róla, hogy a bővebben is kifejtett gondolataimat olvashassátok a könyvvel kapcsolatban, ne csak a ledöbbent pár szót, amit ki tudtam nyögni az olvasás befejezése után... :'D

7. Új kedvenc szerző:

Most már kétség sem fér hozzá, hogy ez a személy Bálint Ferenc :D Asszem, most lebuktam … Futás!!

Kicsit sem vigyorgok, mint valami tejbetök, Ferenc pedig tuti nem akar kinyírni a tollával a képen - remélem ha meglátja a blogposztot, akkor sem fordul meg ilyen a fejében :D

8. Új könyves fellángolás:

Öm … Fellángolás? Ergó először odavagyok érte, lehozom neki a csillagokat az égről, majd rájövök, hogy amúgy pfhúj, ez egy rakás kaksi?

Na ne már :D Oké, elég erős költői túlzással éltem, de akkor is :D A „fellángolást” valahogy úgy értelmezem, hogy első látásra odavagyok érte, legyen ez bármi, tárgy, zene, étel, stb., ez tart egy ideig, majd realizálom, hogy nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

Ilyen érzésem viszont nem volt még ez alatt a kemény négy olvasásélmény alatt. :D

9. Új kedvenc karakter:

Egyértelműen Francis a Mexikói rémtörténetből. Szívem szerint mindenkinek adnék egy ilyen személyt az életébe, mint amilyen Ő.

10. Könyv, ami megríkatott:

Ez minden kétséget kizáróan az Én és a cseresznyefa c. kötet, Paola Peretti-től. Jobban belegondolva még életemben nem érintett meg egyetlen könyv sem ilyen mélyen, mint Mafalda története.

11. Könyv, ami boldoggá tett:

Oh, hát kérdés sem fér hozzá, ez csakis Bálint Ferenc újabb agyfunkciókat és minden mást próbáló írása, a Boldogságtól ordítani. :D

12. Legszebb könyv, amit idén szereztél:

Azt hiszem, ez elég erősen attól is függ, hogy a „szép” szót melyik értelmében vesszük.

Ha a belső értékeket vesszük figyelembe, akkor egyértelműen Paola Peretti könyve itt is a befutó.

Ha pedig csak a borítót nézzük, akkor Mikki Daughtry - Rachael Lippincott: Mindvégig c. regénye viszi a pálmát. Nem, kicsit sem vagyok virágmániás, dehogy.

13. Melyik könyvet szeretnéd mindenképp elolvasni még az év végéig?

BessenyeiGábor - Tested és lelkem c. könyvét, már csak azért is, hogy Gábort továbbra is rettegésben tarthassam, komolyan ne vegyetek, és nem mellesleg azért, mert már rettentően kíváncsi vagyok, mit tett le az asztalra az egyik legnagyobb kedvenc magyar íróm.

14. Statisztika:

A kihívás idején 3 olvasott könyvem volt idén, azonban mire eljutottam oda, hogy úgy Istenigazából nekiüljek és megírjam ezt a bejegyzést, befejeztem a negyedik könyvet is. Juhú, rekord! :D

A moly.hu statisztikája szerint 4 olvasott könyvem van, ami 1126 elolvasott oldalt jelent. A várható számok 2022-re 7 elolvasott könyv és 2077 oldal - kíváncsi vagyok én is, hogy mit fogok összehozni. :D

Kihívottjaim: Kami, a @kamisbookishworld instagram oldal tulajdonosa, és nem utolsó sorban Attila, a Könyvségek Kicsiny Vlogja szerkesztője. :D <3

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Éljen, végre-valahára életjelet adok Nektek! Nagyon eltűntem az utolsó egyetemi éveknek köszönhetően, de remélhetőleg az államvizsga után újult erővel tudok visszatérni a könyvek világába! :D Most sajnos még lefoglal a tanulás, így olvasni nem igazán jut időm – addig is, hogy ne maradjunk izgalmak nélkül, mit szólnátok egy jó kis borítóleplezéshez? ;)

A fülszöveg

Elég egy baleset ahhoz, hogy minden megváltozzon?

Brooke a saját testének börtönébe kerül és nem emlékszik semmire.

Vajon milyen hatással van az emberre, ha külső szemlélőként szembesül a múltjával?

A hosszú és fájdalmas kórházi kezelések segítenek rajta, de a múlt kísértetei meggyötrik a lelkét.

Vajon miként viseli ezt az időszakot?

Ugyanaz az ember lesz, aki volt?

Van még bármiféle jövő Brooke számára?

A gyönyörű új borító

>>A moly oldalán már kívánságlistára teheted az új kiadást>>

>>Nem utolsó sorban a szerző oldalán is megtalálhatod a kötetet új köntösben>>

A szerzőről

Általános iskola negyedik osztályában írtam meg első versem. Az egyszerű gyerekversek írása a tanárok figyelmét sem kerülték el, így egy évvel később neveztek a UTI versenyére, ahol versemmel különdíjat nyertem.

Írás szempontjából a középiskola és az egyetem visszalépést jelentett, egyáltalán nem írtam, ellenben többet olvastam, mint valaha.

Az egyetemről kikerülve időnként visszatértem a rímfaragáshoz, csak a saját örömömre.
2016. fordulópont volt. Ekkor hívták fel figyelmem egy novella pályázatra, amire végül beküldtem a saját művem is. Ugyan helyezést nem értem el, a wattpad-ra feltöltött novella viszonylagos sikert aratott az olvasók körében, és többen is bíztattak az írás folytatására.

Jelenleg egy még bejelentés előtt álló könyvön dolgozom.

>>Az íróról oldalán többet is megtudhattok>>

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Végre eljött a nap, amire egy fantasztikus Vörös Pöttyös könyv olvasása után vártam: megjelenik Amira Stone A mágia rabjai c. sorozatának második része! Méghozzá nem is akármilyen borítóval, görgessetek csak lejjebb! ;)

Amikor döntened kell, melyik utat választod.

Áruló foglalta el a palotát.

Kein, a kitaszított ezt látszólag kihasználja, és miközben segédkezet nyújt a hatalom átvételéhez, egyre több különleges képességet fedez fel magában.

A halott király lányai menekülni kénytelenek.

Ene rabként ébred egy felkelőkkel teli hajón, viszontagságai során barátságok, szövetségek és szerelmek szövődnek.

De mekkora árat kell fizetnie a bosszúért?

Mena és Ray a túlélőket mentik, mígnem kénytelenek elszakadni egymástól. Rayt ígérete köti, Menát a nyomasztó bűntudata és a kötelessége.

Hárman három különböző úton indulnak, bár a céljaik közösek.

Vajon az útjaik összeérnek valahol?

Vajon Ray és Ene szerelme elég erős?

És vajon ki a meeshai? Kié az igazi hatalom?

Titok, cselszövés, szerelem, és szenvedélyes küzdelem a túlélésért Amira Stone új regényében.

Két hercegnő és a két számkivetett fiú történetének folytatása, egy váratlan csavarral.

A gyönyörű borító

Néhány exkluzív idézet a könyvből, hátha megjön a kedvetek az olvasáshoz ;)

„Nem csak a tettek lehetnek bűnösek, a gondolatok is, és azokat csekély módon irányíthatjuk.”

„Túl rövid az élet a gyűlölethez. Mérges voltam, de léptem egyet előre, neked is ezt kéne tenned.”

„Kegyed oly csodásan fest, mint a hajnali ábrázatom, egy átdorbézolt éjszaka után. Megtisztelne azzal, hogy elfogad tőlünk egy kis rizspárlatot, ami meggátolhatná, hogy úri okádékát szerény tatomra terítse?”

>>Ha kedvet kaptál a második részhez is, itt előrendelheted>>

>>Ha még csak kívánságlistára tennéd, ide kattintva megteheted>>

Az írónőről

1984-ben születtem Sátoraljaújhelyen, és jelenleg is vidéken élek a családommal.

A könyvek szeretete terelt az írás felé. Ha nem akadt a polcomon olvasatlan könyv, a meglévő meséket továbbképzeltem, újakat alkottam, és ez által az írás titkos szenvedélyemmé vált. Mára megrögzött könyvvásárló lettem. A táskámban mindig lapul egy regény, és akármilyen hosszú volt egy nap, az olvasásra mindig szakítok időt.

Hobbiíróként többféle zsánert kipróbáltam, de a mesék iránti rajongásom sosem szűnt meg, nem nőttem ki a hercegnők, lovagok és boszorkányok világát. Így tudatosult bennem, hogy a fantasy az én világom, ahol a klasszikus meseelemeket rejtő történeteket a felnőttek számára is izgalmassá és élvezhetővé lehet tenni.

Az írásaimmal szórakoztatni szeretnék, olyan könyveket alkotni, amelyek kalandosak, fordulatosak, és egy esős délután képesek elfeledtetni az olvasóval a hétköznapokat.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Ha már hivatalosan is elkezdődött a spooky season, nincs is jobb egy halloween-i booktagnél! Ezt L. J. Wesley tudja a legjobban, aki felkért eme csodálatos booktag kitöltésére. :D Kezeket fel, ki áll készen egy kis borzongásra? ;)

Wait, what – Öm, oké, vannak könyvek, amiket nagyon, de nagyon szeretek, de hogy meghalni érte? Kicsit úgy érzem magam, mintha valami nagyon drámai akciófilm kellős közepén lennék, ahol egy ősi, foszladozó, misztikus könyvet kellene megmenteni azzal, hogy feláldozom az életemet…

Viccet félretéve, ha ezt úgy értelmezem, hogy nagyon túlzásba esve ódákat tudnék zengeni egy könyvről, akkor az az Apró csodák és a Lány, darabokban. 

*A lenti gifen pedig lenni én, amikor valaki azt mondja nekem, hogy ez csak egy könyv*

via GIPHY

Egy könyv, ami hátborzongató volt:

Akármilyen furán fog hangzani, eddig egy olyan könyv volt, amitől a falra tudtam volna mászni, annyira borsódzott a hátam olvasás közben az egy Vörös Pöttyös könyv volt, méghozzá Katie Alender - A rossz lányok nem halnak meg c. kötete.

Egy író, akivel elmennék cukrot gyűjteni:

Neeee, miért csak egy írót lehet választani? Ez nem ér! :O Én egy egész ganget, egy bandát szeretnék magammal vinni! Igen, tudom, kicsit nagyravágyó vagyok :’D

Na de most az egyszer megengedem magamnak, szóval íme a lista, kiket szeretnék magammal vinni:

Gabriella Eld

Vivien Holloway

A. M. Aranth

Bessenyei Gábor

Holden Rose

L. J. Wesley

*Na hát ennek a bagázsnak nem tudnék ellenállni, csak úgy önteném a nyakukba a sok cukorkát :D*

via GIPHY

Egy könyv, ami annyira ijesztő volt, hogy nem tudtál aludni:

Hm, nem volt ilyen. Szerintem a már emlegetett A rossz lányok nem halnak meg ilyen lett volna, de nem véletlenül nem olvastam éjjel azt a könyvet :’D

Vámpír, zombi, szellem, vagy vérfarkas?

Fogós kérdés. Legyen vámpír. Mondjuk Jasperrel ki is egyeznék a Twilight-ból, így belegondolva. *elgondolkozós emoji helye*

via GIPHY

Egy karakter, akivel szívesen bújnál jelmezbe, és ijesztgetnéd vele az embereket:

Hát, kérdés, mennyire lehet őt karakternek tekinteni, de mivel a könyve róla szól, ezért kihagyhatatlannak tartom Bálint Ferencet :D

Ettől eltekintve, ha kitalált karaktert kellene választanom, akkor mindenképpen Simon Spier lenne a „szerencsés” egyén :D

Egy olyan horror, krimi vagy thriller, amiben szívesen szerepeltél volna, segítettél volna a nyomozásban:

Úúúú, egyértelműen M. J. Arlidge Helen Grace sorozata! :D Szégyellem magam, mivel abbamaradt talán a második kötet után az olvasás, de most úgy érzem, hogy nagyon is kellene folytatnom :’D

*Azt hiszem, én is valahogy így néznék ki, miközben nyomokat keresnék… Nem ér nevetni! :D*

via GIPHY

Milyen fiúbarátod lenne, akivel a telihold alatt vérfarkassá változnál?

Ezt a kérdést nem teljesen értem, bevallom őszintén :’D Könnyítek a helyzeten, keresek egy vérfarkas karaktert, akivel együtt én is vérfarkassá válhatok, jó? :’D

Mivel én is szeretnék rosszban sántikálni, egyértelműen Lupin professzor lenne az az öribarim, akivel szívesen bevállalnám ezt is. :D

Kihívottjaim:

A valóságon túl

Kami’s Bookish World

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Idén a szeptembert egy nagyon különleges, gyermekeknek szóló kötettel indítjuk a blogon, ami az értékeléseket illeti. Emila kalandjait nyugodt szívvel ajánlanám idősebbeknek, sőt, akár felnőtteknek is olvasásra, mert tökéletesen bebizonyítja, hogy a mese és annak szeretete teljes mértékben kortalan. Hálával tartozok a szerzőnek, hogy felkeresett – a főszereplőt és az egész könyvet a szívembe zártam, s remélem, hogy sokat olvashatok majd még erről a bájos kislányról. :)

Bevallom őszintén, eleinte nem igazán tudtam hova tenni sem a történetet, sem a célközönséget, sem pedig azt a világot, ami színteret ad az egész kötetnek - egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan lehet összekötni a Science-fiction-t a mesével. Hatalmas kíváncsisággal kezdtem bele az olvasásba, mivel fogalmam sem volt, mire számítsak – ám legnagyobb meglepetésemre Attila játszi könnyedséggel ugrotta meg minden elvárásomat, amit tudat alatt emeltem a könyvvel kapcsolatban.

„Elpárolgó haragjával egyidőben azonban egyre nőtt benne a bizonytalanság. Biztosan jó ötlet volt így világgá menni?”

Ugye már Ti is kellően kíváncsiak lettetek? :D Vágjunk hát bele közösen a végtelen felfedezésébe, gyertek, hadd kalauzoljalak el Titeket Szorizonra! ;)

Mivel az írónk stílusosan kissé in medias res kezdi beavatásunkat ebbe a kalandos kötetbe, engedjétek meg, hogy én is hasonlóképp kezdjek Nektek mesélni, milyen élményekkel gazdagodtam Emilának köszönhetően. :D

Adott egy kissé makacs, szeleburdi kislány, aki mérgében belekeveredik egy űrhajó belsejébe, majd olyan kalandoknak lesz részese, amikről az ember gyermeke csak álmodni mer. Ez már jól kezdődik, nem? :D Szerintem mindenki magára tud ismerni abban a szituációban, amikor jól összeveszik a szüleivel, megsértődik, majd duzzogva elvonul valahova, hogy jól kipuffogja magát. Nem, nem beszélek tapasztalatból, á, dehogy :’D.

„Ugyan száguldott, percenként húszezer kilométeres sebességgel, de ebből a száguldásból nem érzett semmit. Az űr végtelen sötétjében suhant az űrhajó, ő pedig mégis úgy érezte, mintha egy helyben állna.”

A kiindulópontunk pont egy ilyen élethelyzet, a kis főhősünk újabb veszekedésen van túl az apukájával, és úgy érzi, most már elég volt – de azért valljuk be, nem feltétlen az volt a terve, hogy be is ragad abba az űrhajóba. :D

Ismeritek azt az érzést, amikor csak álltok egy helyben és úgy tűnik, mintha az egész világ elszaladna mellettetek?

Valamiért így tudom elképzelni, hogyan is érezhette magát Emila, miközben szépen, lassan, de kezdte megszokni ezt az új helyzetet, amibe hirtelen belecsöppent.

„Nem érzett veszélyt, egyszerűen elmerült a végtelen érzésében.”

Miután a főszereplőnk úrrá lett a számunkra kissé ijesztőnek tűnő szituáción, kötve hiszem, hogy közülünk olyan sok ember képes lenne bújócskát játszani egy űrhajókkal teli műhelyben, de tény és való, a világ tele van meglepetésekkel, kezdetét vehette a megannyi kaland, amit a fülszöveg is ígért Nekünk, olvasóknak.

„Most, itt a száguldó űrhajóban kezdte megérteni, miért látunk valamit, ami már régen nincs a helyén.”

A kis Emila korát meghazudtolva sokkal jobban kezelte a váratlan eseményeket, mint amire számítottam - ennek eredményeképpen pedig olyan élményekre, s tapasztalatokra tett szert, melyek végig tudják majd kísérni a nagybetűs Életen, segítve őt abban, hogy azzá váljon, akivé igazán szeretne.

„A legrosszabb nem az, hogy nem tudsz ütni, hanem hogy tehetetlen vagy. Hogy egy rajtad kívül álló ok miatt nem vagy képes cselekedni egy helyzetben. A kiszolgáltatottság fáj, tudom, a félelem bánt, hogy nem tudod megvédeni azokat, akiket szeretsz.”

Ahogyan haladtam előre az olvasásban, egyre inkább erősödött bennem az az érzés, hogy egy édesapa jó tanácsait hallgatom, amiket a kislányának mondana, mielőtt felnőtt nővé válna, s szabadjára engedné az útjára, a kihívásokkal és lehetőséggel teli nagy világba. Olyan melankolikus, olyan nosztalgikus hangulata volt olykor egy-egy mondatnak, hogy meg kellett állnom, le kellett tennem az e-book olvasót, hogy el tudjak gondolkozni ezeken a pillanatokon, milyen is volt, amikor én magam éltem át ezeket. Leírhatatlan érzés volt látni egy apuka bölcs szavait, egy ilyen szívet melengető történetbe bújtatva.

„– Az a célom, hogy szembe tudj, szembe merj nézni a Rosszal – folytatta. – A Jót csak akkor tudod igazán értékelni, ha már megtapasztaltad a Rosszat is.”

Véleményem szerint Attila egy páratlan kötetet alkotott meg az olvasók számára, amit nagy becsben kell tartani a mai világban, hiszen elképesztően kevés hozzá hasonlóval találkozik az ember. Nem csak egy izgalmakban és kalandokban gazdag űrutazásos történetet kaptunk Tőle, hanem egy érdekfeszítő, tudományos meseregényt, ami teljes mértékben érthetően, s cseppet sem unalmasan vonja be a fiatalokat a csillagászattól kezdve egészen az asztrofizika rejtelmeibe.

„Ezek szerint, ha tudod, mekkora egy bolygó, tudod, hogy annál sokkal nagyobb egy naprendszer, és tudod, mekkora az a naprendszer. Ha tudod, mekkora egy naprendszer, tudod, mekkora egy galaxis. Ha tudod, mekkora egy galaxis, csak be kell szorozni egy számmal, és kijön a Világegyetem. Egyszerű, nem?”

Emila karakterével az első perctől fogva azonosulni tudnak az olvasók, s van egy olyan érzésem, hogy ha teljesen nem is, de valamilyen szinten mindenki magára talál benne. Ez a kislány megmutatja Nekünk, hogy akkor is lehet teljes az életünk, ha már elveszítettünk valakit, s ugyanúgy felfedezhetjük a világot, csak meg kell tanulnunk elfogadni és megérteni. Láthatjuk, hogy a feldolgozás és az újrakezdés senkinek sem egyszerű, legyen szó gyermekről vagy akár egy felnőtt emberről.

„Nem, mi is lehetünk fáradtak, lusták, morcosak vagy önzők, de sohasem szabad elfelejtenünk, hogy együtt élünk a többiekkel, és ha a magunk módján jók vagyunk másokhoz, akkor nekünk is jobb lesz az élet.”

A történet vége felé közeledve már-már úgy érezhetjük, mi magunk is ott repülünk Emilával, a végtelen űrben, s azon agyalunk, vajon tényleg olyan egyszerű lenne a Világ, mint amilyennek elsőre látszik?

„És szerintem attól, hogy valaki gonosz, még nem lesz erősebb a jónál, legalábbis anyukám mindig ezt mondta nekem.”

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a meséket, és nyitott valami újnak a kezdetére.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

A mai napon a megannyi izgalom után, ami eddig a nyaramat kisajátította, szeretnék visszatérni Hozzátok, méghozzá először egy interjúval, amit kedves barátnőmmel, Julcsival készítettem, akinek nemrég volt szerencsém olvasni a bemutatkozó kötetét, amiben tündéreket és anyukákat felkutató hadművelet részesei lehetünk! ;)

Fogadjátok szeretettel! :)

1.      Először arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be pár szóban olvasóknak! Mit érdemes tudni rólad?

Mindig zavarba hoz ez a kérdés, mert legszívesebben azt mondanám, hogy semmit, nem vagyok különösebben érdekes. :D

27 éves vagyok, tanítóként végeztem, de nem tanítok. Gondolom nem túl meglepő, hogy nagyon szeretem a gyerekeket és a gyermekirodalmat.

Pápán, a szülővárosomban élek a férjemmel és a két kutyánkkal. Nem is tudom… imádok enni. :D Van egy könyves blogom, ahova ezer éve nem írtam, de azért nézzétek meg: TudatosOlvasó.

Másodállásban szerkesztő is vagyok, és azt kívánom, bár főállásban lehetnék az.

2.       Mikor kezdtél az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?

Azt hiszem, alsóban, mikor vonalas füzetbe írtam (és illusztráltam! - juj) a beszélő kutyákról szóló regényeimet. Az egyik barátnőm megrendelésére egyszer írtam egy beszélő lovasat is.

Ezen kívül írogattam roppant béna verseket is, amik megjelentek a suliújságban. Akinek esetleg van belőle példánya, kérem, tüzelje el, míg nem késő! :D

Komolyabban csak 2019-ben találtam vissza az íráshoz, beszélő állatokról egyelőre nem tervezek semmit.

3.       Milyen korosztálynak ajánlanád elsősorban Az Anyacsalogató Hadműveletet?

A hivatalos ajánlás a 8-10 éves korosztályt célozza, szerintem ez a reális. Közös olvasmányként, érzelmileg érett gyerekeknek talán 6-7 éves korban is emészthető, de mindenki maga tudja, mi az, amit a gyereke már be tud fogadni. Volt olyan hatodikos is, akinek tetszett - szóval nagyobbak is nyugodtan olvashatják, ha nem zavarja őket, hogy 9 évesek a főszereplők.

4.       Van olyan más műfaj a gyerekkönyveken kívül, amiben szívesen kipróbálnád magad?

Igen, bevallom, a young adult könyveket is szívesen olvasom, annak ellenére, hogy nem feltétlenül én vagyok a célközönség; ezért ez volt a másik irány, amerre szerettem volna elmenni. Sőt, képzeld, már írtam is egyet! :D Jelenleg kiadói döntésre várok vele kapcsolatban, nagyon örülnék, ha eljutna a szélesebb olvasóközönség elé, iszonyatosan jó volt írni, remélem, olvasni is az lesz.

Más hirtelen nem jut eszembe, úgy gondolom, az ehhez hasonló könnyed, de minőségi szórakoztató irodalom áll hozzám a legközelebb. Például nem lenne szívem halomra mészárolni a karaktereimet, szóval nyilván nem fogok krimit írni. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő.

5.  Ha magadnak választasz olvasmányt, ugyanabban a műfajban gondolkodsz, mint amiben írsz, vagy teljesen más típusú könyveket kedvelsz?

Hú, igazából rengeteg mindent szeretek. Nagyon sok gyerekkönyvet, ifjúsági regényt olvasok, egyrészt érdekel, mi az aktuális „trend”, másrészt élvezem is őket. Szerintem van, amiből az ember nem nő ki, maximum egy bizonyos kor felett elkezdi titkolni - hát én biztos nem. :D Ezen kívül kortárs és klasszikus szépirodalmat, sci-fit és fantasyt olvasok szívesen.

6.       Honnan szoktál ihletet meríteni? Mi tud a legjobban inspirálni?

Nagyon változó, nincs egy kimondott dolog, ami inspirál. Lehet egy mondat, egy emlék, egy hangulat, vagy éppen egy kép, egy utcanév (ez utóbbi kettő inspirálta például Az Anyacsalogató Hadműveletet), de igazából bármi más is, ami éppen szembe jön.

7.       Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, amikor kifejezetten ez a program?

Sajnos nincs konkrét „írás időm”, ha lenne, lehet, hogy jobban haladnék a megkezdett projektjeimmel. Legjobban akkor tudok írni, ha nincs körülöttem senki, napszaktól függetlenül. Ez akkor is igaz, ha egyébként nem szól hozzám az, aki a szobában van - nem tudom megmagyarázni, miért. A sokakat inspiráló zene kimondottan zavar, viszont amikor nem írok, szívesen hallgatok olyan zenét, amit valahogy társítani tudok az adott történethez.

Jaj, de, bocsánat, mégis van egy napszak! Éjjel, amikor már aludnék, na, akkor jutnak az eszembe a legjobb dolgok. Sok álmatlan éjszakát okozott a már említett YA regény, emiatt vettem lámpát az éjjeliszekrényemre, és alszom azóta is legtöbbször füzettel és ceruzával a fejem mellett.

És közben eszembe jutott még egy. Főzés. Krumplipucolás. Mosogatás. Talán ezeket gyakrabban kéne művelni, mert sok szuper ötletet köszönhetek a házimunkának. Ilyenkor nincs semmi, ami leköti az agyamat, úgyhogy kénytelen végre az írásra koncentrálni. :D

8.       Van kedvenced a szereplők közül? Melyiket élvezted a legjobban megalkotni?

Mindenki imádja Norbertet, a gonosz kecskét - ahogy én is, naná.

Mégis Kelement szerettem a legjobban írni, az ő szarkasztikus stílusa közel áll hozzám. A YA regényem fiú főszereplőjét Kelemennél is jobban szeretem, de róla még nem szeretnék információkat közölni. Egyébként természetesen mindenkit imádok!

9.       Mennyire okozott nehézséget a gyermekeknek szóló nyelvezet megtalálása, kialakítása?

Különösebben nem igényelt odafigyelést, mert viszonylag sok gyerekkönyvet olvasok, talán innen ragadt rám valami. Nem tudom egyébként, hogy mennyire „gyerekbarát” a szöveg, mert nem akartam túl egyszerűen fogalmazni, szerintem a gyerekek sok mindent megértenek, és ahogy mondani szoktam, nem hülyék. (De a csúnya szavakra azért odafigyeltem, az nincs benne.) Eddig nem kaptam olyan visszajelzést, hogy ne passzolna a korosztályhoz, szóval talán sikerült, inkább úgy mondanám, tudat alatt megoldani a dolgot.

10.   El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként, ugyanabban a témában, mint amiben írsz?

Nem, szerintem nem menne. Egészen más agy kellhet hozzá, egy más beállítottság, ami bennem nincs meg. Szeretem a leírásokat, főleg a természeti környezetet igyekszem megragadni, különlegessé varázsolni, és azt hiszem, egy forgatókönyvnél ez nem jönne át úgy, ahogy a „rendes” könyvben igen.

11.   Szívesen látnád Az Anyacsalogató Hadműveletet film formájában?

Inkább egy rajzfilmsorozatot tudnék elképzelni, mondjuk 5-6 vagy 15-20 perces résszel. Az igencsak menő lenne!

12.   Most elkanyarodnánk a borító felé - Te mit gondolsz róla? Illik a könyvhöz? Mennyire volt beleszólásod a tervezés folyamatába?

100% beleszólásom volt, mert a sógornőm illusztrálta a könyvet, de megmondom őszintén, nem igazán kellettem én ehhez, Betti tudta, mire van szükség. Maximálisan elégedett vagyok vele, szerintem illik a könyvhöz, és szuper volt együtt dolgozni rajta.

13.   Ha csak egy szóval jellemezhetnéd az első könyvedet, mi lenne az?

Otthonos.

14.   Tervezel folytatást a Filkóék kalandjainak?

Naná! A második rész dokumentációját múlt héten adtuk le a kiadónak, hamarosan megy a Nemzeti Kulturális Alap pályázatára. Szóval szurkoljatok, hogy kapjunk támogatást!

A harmadik és egyben befejező rész jelenleg parkolópályán van, néhány fejezet készült csak el belőle, de igyekszem azt is mihamarabb megírni, hogy teljes legyen a sorozat.

15.   Melyiket élvezed jobban? Nagyban írni a könyvet; vagy elvégezni a végső simításokat?

Ez de jó kérdés!

Mindegyik fázisnak megvan a maga szépsége és küzdelme, az biztos. Mivel szerkesztőként is dolgozom, talán az utólagos simításokat választanám, amikor már elkészült az első verzió, és észre kell venni, hol bicsaklik meg a szöveg, hol vannak elgépelések, logikátlanságok. Szeretem finomítani a szöveg minőségét, elvenni-hozzátenni, ahol kell. Nem vagyok egy vázlatolós típus, a történeteim általában arra kanyarodnak, amerre a szereplők akarják, emiatt viszont több utómunkát is igényelnek, és ez így jó.

16.   Milyen érzés volt befejezni Filkóék történetét? Elégedett voltál a végeredménnyel?

Most sem vagyok elégedett. :D Pár hete eszembe jutott, mit kellene még beleírni, már meg is nyitottam a dokumentumot, mikor rájöttem, hogy most már eléggé késő bánat.

Szomorú voltam és féltem, amikor befejeztem. Nagyon megszerettem a szereplőket, és még nem akartam elengedni őket - úgy tűnik, ők sem engem, mert elég hamar neki tudtam állni a folytatásnak. Azért volt félelmetes, mert úgy gondoltam, teljesen véletlenül írtam meg, és többé soha semmit nem fogok írni. Ez a szorongás azóta is minden befejezett kéziratom után megjelenik, de igyekszem minden egyes újabb történettel rácáfolni.

+1 Mit üzennél az olvasóidnak, illetve azoknak a kis könyvmolyoknak, akik még gondolkoznak azon, hogy mivel vessék bele magukat a megannyi könyv közé?

Az olvasóimnak azt, hogy írjatok nekem véleményt, hogy tudjam, hogy léteztek! :D

A leendő könyvmolyoknak: olvassátok azt, ami örömet okoz, amit alig bírtok letenni, ami hetekkel, hónapokkal később is az eszetekbe jut. Amin sírtok és nevettek, amitől libabőrös lesz a karotok és pillangók repkednek a gyomrotokban. A többit hagyjátok a fenébe.

Julcsi & Anna