Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Újfent visszatértem az értékelések világába még a vizsgaidőszak előtt, Jodi Picoult új könyvének köszönhetően - a megannyi előadás, zh és vizsga közt élvezet volt olykor leülni, s elmerülni ebben a történetben. Kíváncsiak vagytok, milyen témát dolgoz fel újonnan megjelent kötetében az írónő? ;)

Szerző: Jodi Picoult

Cím: Életszikra

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 368 oldal

Műfaj: Kortárs, emberi sorsok

Őszintén szólva, fogalmam sincs, hogyan is kéne felvezetnem Jodi Picoult legújabb könyvét, s a témát, amit feldolgoz - annyira máshogy van ez tálalva a mi országunkban, és külföldön, hogy az „ég és Föld a kettő” kifejezés ide nem elég.

Alapjáraton már csak a történetünk fő, s ~~mondhatni~~ egyben egyetlen helyszíne - az abortuszklinika - is elég megosztó érzéseket ébreszt bennünk; ezt nekem is kár lenne tagadnom. A fülszöveg első elolvasása után teljesen kivirult az arcom, mondván, hogy „Juhéj, egy újabb lehengerlő Jodi Picoult kötet! Alig várom, hogy olvashassam!” - majd utólag kezdtem el értelmezni azt, hogy ezúttal milyen témát is boncolgat az írónő a könyvében.

„Mit érzett Olive?

Azt, hogy az ember mindig alábecsüli önmagát.

Hogy a szeretet tünékeny.

Hogy az élet egy csoda.

Hogy aznap ő ezért jött a klinikára.”

Mielőtt a konkrét cselekményvázlatot mesélném el Nektek, ~~ne aggódjatok, ezt iróniának szántam, eddig sem spoilereztem, nem most fogom elkezdeni,~~ szeretnék egy kisebb kitérőt tenni magának az abortusznak a témájára, hogy hazánkban milyen a helyzete - ha nem is teljes valójában, ~~mivel sem szakember nem vagyok, sem pedig érintett ilyen témakörben,~~ de nagyjából mit tudok, illetve tudhatunk róla, mi, átlagosnak nevezhető emberek.

„Ha látnád, amit én nap mint nap látok a munkám során, mindent megtennél, hogy ne legyenek érzéseid.”

Ahogyan én emlékszem, már viszonylag korán megismerkedtettek minket, főként lányokat ezzel a lehetőséggel - innentől kezdve, csúnyán mondva, de „természetesnek” tudtuk tekinteni ezt az eljárást, mint egy afféle mentsvárat, ha akaratunkon kívül esünk teherbe. Hozzátenném, hogy ~~tudtommal~~ anélkül lehet mindezt megtenni, hogy bárki perbe fogna minket, vagy bármilyen jelzővel is illetné a személyiségünket, esetleg egyéb megoldásokhoz folyamodna a nemtetszésének kifejezésére.

Az olvasás során már csak a hozzáállásom ~~vagy inkább véleményem?~~ miatt is úgy éreztem magam, mintha főbenjáró bűnt követnék el, s egy lennék azok közül, akik el mernek menni erre a klinikára, ami a könyvben is szerepel. Igazából rengeteg dolog jutott eszembe azt illetően, hogy miért érzek így, mi lehet ennek az oka - hát, mivel olykor csak jobban összezavartam magam a nagy elmélkedéseimben, már nem igazában tudom, hogy mit is gondoljak erről.

„Néha nem azért ragaszkodunk túl erősen valakihez, hogy a másikat óvjuk… hanem azért, hogy magunkat védjük.”

Az első következtetés, amit a fentebb említett agyalások közepette levontam, az nem más, mint a vallásosság kérdése, annak jelenléte az adott államban, illetve az emberek körében. Mivel javarészt erre hivatkozva protestálnak a magzatvédők, arra jutottam, hogy az elsődleges tényező, vagy ha vehetjük úgy, akkor a kiindulási alap ez lehetne. Utána következik a jogi rész, amivel alátámasztják az igazukat az aktivisták. Amennyire én utána tudtam nézni a dolog ezen részének, csakis az ország által elfogadott törvényben felsorolt feltételek esetén, és nem utolsó sorban a megszabott időintervallumig lehet/szabad végrehajtani a terhesség megszakítását. Ahhoz képest, hogy ezzel a kevés kutatással ~~enyhén szólva~~ is csak a felszínt kapirgáltam meg a témát illetően, azonnal el tudtam könyvelni magamban, hogy ez egy nagyon összetett, és lelkileg megterhelő folyamat.

„- Nem a búcsúzás fáj a legjobban. Hanem az űr, ami velünk marad utána.”

A jogi részét félretéve a dolognak, a lelki hátteret helyezném most előtérbe - vagyis azt, hogy mi állhat egy ilyen döntés mögött, és milyen lehet át is élni. Azt hiszem, az esetek többségében ki lehet jelenteni, hogy egy olyan nő, aki megteszi ezt a lépést, mindennemű kertelés nélkül vágja rá, hogy gyilkosnak érzi magát, ha megkérdezik tőle, milyen állapotban van a történtek után. Személyes tapasztalatom is van ezt illetően - volt szerencsém egy lányt végigkísérni ezen az úton, s miután a végére ért, az első szavai, amiket hozzám intézett, eképp hangzottak:

„Gyilkosnak érzem magam. Érted? Elvettem egy ember életét. Ő ezt nem tudja úgy átérezni, mint én.”

Az utolsó mondat nyilván az illető párjára vonatkozott, de Nekünk most nem ez a rész a fontos(abb). Ez a pár gondolatsor olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy ezúttal újból elméláztam rajta, s ekkor gondoltam bele, hogy ha az illető nő ezt érzi a történtek után, mit érezhet maga az orvos, a szakember, aki mindezt végrehajtja? Beszéljen helyettem az egyik szereplőnk idézete, ami szerintem egy tökéletes válasz erre a kérdésre, még ha megosztó lehet, akkor is:

„- Ami itt történik… amit én teszek… néha olyan döntés eredménye, ami visszavisz egy gyermeket a saját gyermekkorához. Amit igenis megérdemel.”

És akkor, kedves olvasóim, ennyi bevezető gondolatmenet után következzen az Életszikra, ami egy igazán megosztó regény, s kíméletlenül tárja elénk egy abortuszklinika egyedülálló történetét.

„Nem az a kérdés, hogy szélsőségesek leszünk-e, hanem az, hogy miféle szélsőséget képviselünk. A szeretetben leszünk szélsőségesek, vagy a gyűlöletben.”

Dr. Martin Luther King Jr.

A fülszövegben elárultak alapján annyit tudunk, hogy egy fegyveres férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára, ahol a lövöldözés után a túlélőket túszul ejti. A könyv e tett köré épül fel, s ezt követhetjük végig, több szemszögből szemlélve a történéseket. Az írónő visszafelé halad az időben, s ennek köszönhetően pedig sokkal szebben bontakoznak ki előttünk az emberi sorsok, s ezek szőttesében a kérdések miértjére az elbújtatott válaszok. Már csak az első oldalak után annyi, de annyi minden zsongott a fejemben egyszerre, hogy muszáj voltam őket papírra vetni, s beszélgetni róluk az anyukámmal, aki előttem olvasta a könyvet.

„Mindig ez a legfontosabb, nem? Hogy a világ szemében megfelelően láttassuk magunkat, bárkik is legyünk máskor, amikor senki nem figyel.”

Egyszerűen képtelen voltam és vagyok megérteni, hogy egyes személyek miért csak a dolgok egyik oldalát tudja nézni, holott mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy egy éremnek igenis két oldala van - akár tetszik, akár nem.

„A remény éles fegyver.”

Nem mindig az történik, amit mi akarunk, vagy a legjobbnak vélünk, és ebbe bele kell törődni - elvégre ez lenne a nagybetűs Élet, nemde? Ezt kifejtettem nem egyszer az ismerőseimnek, és az anyukámnak is, mégsem jutottam előrébb, így hát csak fogtam magam, és folytattam az olvasást, hátha meg tudom érteni azt a gondolatmenetet is, amit a másik fél képvisel ~~gondolok itt az aktivistákra éppenséggel~~.

„- Maga azért van itt, hogy élet és halál ura legyen. Mondja csak… melyikünk is játszik itt Istent?”

Félreértés ne essék, szó sincs arról, hogy ne értenék egyet velük egy bizonyos mértékben, pusztán az zavar, hogy teljesen nem tudom elfogadni az ő álláspontjukat - abban a tekintetben, hogy egy felnőtt embernek, ill. ha arról van szó, akkor gyereknek miért ne lehetne meg a joga ahhoz, hogy önállóan hozzon döntést, egy olyan kérdés tekintetében, ami meghatározza az egész hátralévő életét.

„Fiacskám, sose hagyd, hogy mások mondják meg neked, mi lehet belőled, és mi nem!”

Értem én a dolognak azt a részét, hogy ezzel egy ártatlan és kezdődő életet olthatunk ki, de abba miért nem gondolunk bele, hogy nem azért hozzák meg ezek a nők ezt a döntést, mert az életük csupa móka és kacagás, s nincs jobb dolguk, mint mindenkivel összefeküdni, majd sorra elvetetni a magzatokat? Tény, ez a példa egy elég erős túlzás, azonban úgy érzem, valamennyire tudja éreztetni a véleményemnek azon részét, ami arra irányul, hogy magának a leendő édesanyának is egy olyan lelki traumával érhet fel ez a döntés, mint amit az aktivisták éreznek, amikor megtörténik egy ilyen műtét.

„Amikor azt hittem, élni tanulok, valójában meghalni tanultam.”

Leonardo da Vinci

Jodi Picoult ezzel a könyvével érte el nálam igazán, hogy gondolkozzak, utána olvassak egyes dolgoknak, és kialakítsak egy ~~immár végleges~~ saját véleményt. Már csak emiatt felért egy életre szóló élménnyel ez a kötet, de itt még koránt sincs vége a történetnek…

„Rádöbbent, hogy mindenki, aki most itt van, hozott magával egy történetet, ami ezek között a falak között ér véget. Ha a mai nap másként alakul, akkor ezekre a történetekre sem derül fény.”

Tudniillik, nem kevés fordulat akad az életutakban, - amiket akár a sors fintorának is nevezhetünk - , és még ennél is több olyan gondolattal gazdagodhatunk az olvasás során, ami később még a mi sorsunk meghatározó elemévé is válhat.

„Meghalnál, ha ezzel megmenthetnéd valakinek az életét?”

Annyi, de annyi mindent tudott most nekem ez a könyv adni, hogy szinte lehetetlen lenne írásba foglalni, ezért is csak próbálkozom azzal, hogy a kicsapongó gondolataimat összefogjam Nektek egy csokorba.

Hihetetlen, hogy az írónő ennyire részletekbe menően meg tud tervezni, s ki tud alakítani emberi sorsokat, és ezeket az életutakat ilyen témák által közvetíti az olvasóinak.

Számomra az Életszikra egy újabb kiemelkedő olvasmány lett a sokaságból, és mást sem tudok tanácsolni, mint hogy vegyétek, vigyétek, olvassátok, s csak gondolkozzatok, gondolkozzatok, míg a végére nem értek. A végkifejletnél majd leeresztitek a könyvet, szépen, fokozatosan realizáljátok mindazt, ami el volt benne rejtve, s csak néztek, néztek magatok elé - aztán hirtelen rádöbbentek, hogy talán nem is különböztök olyan sokban a szereplőktől, mint ahogyan azt az olvasás alatt hittétek.

Igen, kedves olvasóim, ez Jodi Picoult.

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… azoknak, akik szeretnek gondolkozni.

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Juhuhú, újra visszatértem az értékelések világába a zh-k és vizsgák rengetegéből, ami elképesztően felemelő életérzés! És ráadásul egy újonnan megjelenő regénnyel tehetem most mindezt, amit volt szerencsém a könyvbemutatója előtt olvasni!

Ó, és itt még nem ér véget az ámulatba ejtő mondatok sorozata, ugyanis azt az örömteli hírt oszthatom meg Veletek, hogy én voltam a moderátora a november 24-ei ~~hihi, pont a szülinapomon - ugye milyen jó ajándék? :D Képzeljetek ide engem, egy glóriával a fejemen :D~~ Vörös Pöttyös Klubon belül szervezett bemutatók egyikének!

Méghozzá a most következő, Az első csók és egyéb démonok c. kötetről beszélgethettem Bessenyei Gáborral, ami hatalmas élmény volt! :D

Szerző: Bessenyei Gábor

Cím: Az első csók és egyéb démonok

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 368 oldal

Műfaj: Ifjúsági, misztikus

Úristen, hát én alig jutok szóhoz…! Nemrég fejeztem be az olvasást, és most próbálom összeszedni a gondolataimat egy értelmes csokorba, de nagyon nem akar menni a dolog… Legszívesebben már a szombati könyvbemutatón lennék, hogy személyesen faggathassam Gábort, de sebaj, majd ennek is eljön az ideje… csak bírjam kivárni, te jó ég! :D ~~Igen, ez volt az első gondolatom csütörtökön, az olvasás befejezése után, és hála a jó égnek, ez meg is történt, ígérem, mesélni is fogok róla! ;)~~

Hú - veszek egy mély levegőt, és bele is fogok Nektek a mesélésbe, csak az a két nap úgy repült el, mintha nem írtam volna szerdán élelmiszer-kémiából zh-t, és a csütörtök reggelemet pedig nem az élelmiszer-nyersanyagismeret indította volna, hanem Patrik és az ő misztikummal átszőtt története.

„Furcsa volt, hogy már nem dobog a szíve.”

Akkor kezdjünk mindent a legelején!

Ahogyan a fülszövegünk is említi, a főszereplőnk a 16 éves Patrik, aki már nagyon szeretne belekóstolni a párkapcsolatok világába. Úgy tűnik, a szerencse mellészegődik, hiszen az egyik legszebb lány a suliból érdeklődni kezd iránta, ami felvillanyozza a mindennapjait. Igen ám, azonban ez túl kiszámítható lenne, ezért az írónk csavart Nekünk egyet a történeten, és hirtelen, az éjszaka kellős közepén megjelenik a főhősünk szeretett kutyájának szelleme.

Az ember már csak ezt olvasva elkezd gondolkozni, hogy ugyan mi a csudát akarhat egy háziállat, de ez még korántsem elég, mivel akadnak más problémák is - továbbolvasva a tartalmat, csak egyre feljebb szökik a szemöldökünk, hogy mégis milyen betegséget nem képesek felfedezni az orvosok, ha Patrik édesanyja egyértelműen produkál konkrét tüneteket?

Azután haladva a sorok rengetegjében, meglepetten látjuk, hogy a fiú maga kezd el kutakodni a dolgok miért-je után, amiben egy régi általános iskolás társa lesz segítségére, akitől nem áll távol a misztikum világa.

Na, kedves olvasóim, ezt rakjátok össze!

Ugye milyen jó kis fantáziaképeket lehet szövögetni ezekből az információmorzsákból? Én is eljátszadoztam pár gondolattal, hogy mit is akarhat kihozni ebből a legújabb regényében a szerző, de jobbnak láttam, ha a „saját bőrömön” tapasztalom ezt meg, ezért egyből bele is vetettem magamat az olvasásba. Tudniillik, volt szerencsém bepillantani a „kulisszák mögé”, és olvasni fejezeteket a készülő regényből, de nyilván más egy végleges változatot látni, teljes egészében, s úgy kialakítani egy véleményt, amit Veletek is megoszthatok. :)

„Két lehetőségem volt, vagy megőrültem, vagy tényleg létezik egy olyan valóság, amit eddig nem ismertem. És az, hogy egy kicseszett horrorfilmben élek, még mindig barátságosabb gondolatnak tűnt, mint hogy elment az eszem.”

A történetünk egy teljesen átlagos vasárnappal kezdődik, ahol megismerjük Patrikot, aki végigkalauzol minket az egész könyvön - még viszonylag homályos képeket kapunk róla, a családjáról, arról, hogy milyen is pontosan az élete, de ez nem baj, minden szépen kibontakozik, ahogyan haladunk előre.

Azt a bizonyos lavinát a halott kutya megjelenése indítja el - ezzel kapcsolatban is csak sejtéseink vannak, mivel az író keveset árul el, Mi, olvasók pedig próbáljuk fejben összekapcsolni a történteket a fülszöveggel, de az sehogyan sem akar sikerülni. Azt gondoltam magamban, hogy ne kapkodjunk, ahogyan megismertem Gábort az eddigi munkái alapján, nem kevés csavart eszelt ki, csak ki kell várnunk, mikor jön el ezeknek az ideje. És hogy milyen jól gondoltam…

„Időnként meg-megállt, hátranézett, próbált ösztökélni, de én nem siettem. Kinek lenne sietős, hogy találkozzon a megbomlott elméje végtermékével?”

Miután a fentebb említett gondolattal megnyugtattam magam, jókedvűen dőltem hátra, s adtam át magam az olvasás örömének, azonban meg kell hagynom, nagyon résen kellett lennem, mert akadtak olyan elejtett mondatok, vagy mondatrészek, amiknek később még jelentős szerepe akadt a cselekmények alakulásában.

„Furcsa, hogy a vágyott dolgok mennyi félelemmel járhatnak.”

A teljes egészet tekintve sem tudok rosszat mondani Nektek erről a történetről, mert egyszerűen olyannyira jól van összeillesztve minden egyes darabka, hogy azt öröm lenne vizsgálni, még nagyító alatt is.

Maga a történetvezetés Gábor sajátos stílusában megy végbe, és a fokozatos feszültségkeltés, s állandó izgalom mellett a humor sem hiányzik az oldalakról.

„- Az ilyen fiatal fiúk amúgy is mindig vidámak - folytatta -, biztos nem zavarja egy kis bolondozás.

- Vidámak? - szólalt meg a mellette ülő nő. (…) - Szerinted itt lenne akkor? Biztos gondjai vannak. Fogadjunk, bukásra áll matematikából, és kíváncsi a következő témazáró kérdéseire.

– Nem állok bukásra matekból! – jelentettem ki. Azt nem tettem hozzá, hogy csak majdnem, de az elgondolkodtatott, hogy vajon tényleg megkaphatnám-e a következő témazáró kérdéseit. (…)

- Hallottad, buktad a fogadást! - mutatott rá a kövér nő a lila hajú barátnőjére.

- Mindegy - legyintett a másik -, úgyse volt tétje.

- Ne vicceljetek már! - szólalt meg a harmadik asszony, aki a sötét ellenére, mintha csak egy pókerpartin üldögélne, napszemüveget és napellenzőt viselt. (…) - Ez a fiúcska sem más, mint a többiek, akik idejárnak, valószínűleg egy lány miatt jött ide.

- Nem - ráztam a fejem -, nem egy lány miatt.

- Fiú! Fiú miatt! - csapott le a legkövérebb nő. - Rögtön tudtam, ez a csípőmozgás, amivel beringott ide, azon nyomban gyanússá tette.”

Mint azt láthatjátok, egy igazi Humor Herolddal van dolgunk, aki nem hagyja, hogy véresen komolyan vegyük a dolgokat, és mindig képes valamit kitalálni, amivel még egy kényesebb témát feldolgozó könyvet is boldogan veszünk a kezünkbe, mert tudjuk, hogy a hitelesség mellett olyan élményt nyújt számunkra, amire szívesen gondolunk vissza ~~, vagy akár szívesen olvassuk újra.~~

„- Nem tudtam, hogy ilyen profi vagy - méregetett Emma.

- Nem vagyok - feleltem álszerényen -, csak azt akartam, hogy ezt hidd. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csinálok.”

Ami számomra egy hatalmas plusz pont volt, az nem más, mint a szereplők stílusa, és szóhasználata. Olyan jól sikerült eltalálni a mai tizenévesek nyelvezetét, hogy már csak emiatt gördülékenyebben lehet olvasni a könyvet; és merem állítani, hogy senkinek sem fog erőltetett benyomást kelteni, mivel - akár rossz, akár nem -, ténylegesen így beszél lassan már mindenki a korombeliek közül. Azt már meg sem említem, hogy az egyes „személyiségtípusok” viselkedése is tökéletesen van ábrázolva, úgyhogy beszéljen helyettem a kedvenc idézetem:

„- Mi van már itt mindenkivel? - tárta szét a karját a srác. - Ez csak nyelvtan, öcsém!

- Amiből kettes vagy, öcsém! – vágott oda rögtön Olivér. Még soha nem láttam így felpörögve, úgy látszik, jót tesz neki a női társaság.

- Kopjatok le! - csattant fel Császár. - Ennyi idiótát… Most bemegyek a budiba, megnézem a seggem a tükörben, mert még az is jobb társaság, mint ti vagytok.

- Kösz szépen… - fintorodott el Emma.

- Hé, ez rátok nem vonatkozik, lányok, csak erre a két gyökérre - szabadkozott Császár.

- Azt hiszem, jobb, ha megyünk – intett Réka Emmának.

- Öcsém! – háborgott Császár, még mielőtt a két lány továbbállt. - Tényleg nem rátok gondoltam.

- Figyu! - szólt oda neki Olivér, majd az emeletre éppen felérő Bali felé mutatott. Ott jön a segged, menj, játssz vele, hátha jobb társaság lesz.”

Azt hiszem, ez már elég bizonyíték arra, hogy a karaktereink hitelesek, a mai világból vett átlagos személyek, akiknek az eszmefuttatásai a lehető legjobban vannak közvetítve az olvasó felé. Nyilván Patrikot ismerhetjük meg a leginkább, az ő gondolatait láthatjuk közvetlen közelről, ami nekem azért tetszett annyira, mert így megismerhettem, mi játszódhat le a másik félben, miközben közeledik egy lány felé - mivel, ahogyan én is tapasztaltam, tényleg képes teljesen mást levenni egy lány a másik nem közeledéséből, mint ahogyan nagy valószínűséggel az lejátszódik az adott fiúban. Ez az a tényező, amit az írónk igazán szeretett volna bemutatni, és mindezt egy igazán egyedülálló módon sikerült is megtennie.

„- Hogy állsz? - szólt be a próbafülkébe.

(…)

- Mindjárt - szóltam ki. (…)

Egy perc múlva már az új nadrágban léptem ki Emma elé. Ő kicsit hátrált, majd alaposan végigmért.

- Fordulj! - pörgette körbe a mutatóujját maga előtt. Ellentmondást nem tűrő volt a parancs, mégis viccesen könnyed, én pedig engedtem neki. - Nem rossz - hozta meg végül az ítéletet.

Ezt most a fenekemre mondta, vagy a farmerre? - töprengtem. - Lehetséges, hogy direkt volt kétértelmű, és flörtölni próbált? Á, nem… biztos csak a farmerre gondolt.”

Az csak a ráadás volt, hogy egy jól kitalált és pörgő misztikus szállal tudta ezt a témát megfűszerezni, s mindezek mellé még egyéb komolyabb üzeneteket is elrejtett a sorok közé. Higgyétek el nekem, hogy ha egyszer leültem olvasni Az első csók és egyéb démonokat, nem álltam fel egyhamar a könyv elől. :D Egyszerűen magával ragadott az a világ, amit Gábor újonnan alkotott, és csak olvastam, és olvastam - aztán már csak azt vettem észre, hogy a könyv felénél jártam. :D Ez velem igen ritkán esik meg, főleg most, hogy elkezdtem az egyetemet, s a napjaim többségében, amikor nem tanulok, csak fekszem az ágyon, és örülök, hogy még élek… :’D

„Mert hidd el, vannak olyan dolgok, amik a legjobb mikroszkóp alatt is láthatatlanok.”

Egy szó mint száz, csak azt szerettem volna Nektek mondani, hogy sikerült egy új kedvencet avatnom az írótól, s bátran merem kijelenteni, hogy Bessenyei Gábornak sikerült egy olyan történetet adnia nekem, amibe bármikor újra fejest ugranék, s tennék rá, hogy már olvastam. Tudniillik, ez nálam csak azért nagy szó, mert nem szokásom könyveket újraolvasni, és ezt csak másodjára merem kijelenti egy regénnyel kapcsolatban!

Úgyhogy, kedves olvasóim, én csak bátorítani tudlak Titeket arra, hogy ismerkedjetek meg Patrikkal, s fedezzétek fel vele együtt az első csók élményét!

Csillagozás: 5* / 5

Ajánlom… mindenkinek, kivétel nélkül!

~Anna

Sziasztok molyok! :)

A mai estére egy borítóleplezéssel érkeztem nektek, ezúttal Cselenyák Imre legújabb kötetét fogjuk Nektek bemutatni - engedjétek meg, hogy elkalauzoljalak Titeket Irak fővárosába, az ázsiai Bagdadba! :)

A fülszöveg

Bagdad, hastáncosok, fűszeres illatok, földet-eget megmozgató szerelmek világa!

A kislány Zubeida élete csupa kaland, amíg a bagdadi bazársoron lakik. De a gondtalan napok véget érnek, amikor az apja tartozása miatt eladják őt a mara házba, ahol hastáncosokat nevelnek.

Nem elég szépnek lenni, a tehetség is kell, hogy átvészelje a nehézségeket. Egy nap szemet vet rá a síita főimám, de Zubeida retteg a férfitől.

A sors közbeszól, és Bagdadban árvíz támad.

Zubeida éppen csak megmenekül, és egy titokzatos, jóképű férfival kell átvészelnie napokat egy szigeten.

Vajon az-Zahir mit érez iránta?

Tudja szeretni szívből, szenvedélyesen, vagy csak tárgyként kezeli?

Miért hagyja őt faképnél? Találkoznak még valaha?

És mit tehet Zubeida, amikor újra felbukkan a gyűlöletes imám, és magának követeli őt?

Zubeida a szerelem szabadságáért küzd egy olyan világban, ahol a nőknek kevés joguk van választani és ellentmondani.

Lebilincselő hitelességgel és gazdag szókinccsel megalkotott, letehetetlen történet.

Titkos vágy, tilalmak és szenvedély. Repülj vissza és merülj el az Ezeregy éjszaka meséinek magával ragadó világában!

Íme a borító

>>Ha kedvet kaptál a történethez, ide kattintva megrendelheted>>

>>Ha kívánságlistára tennéd, kattints ide>>

Az íróról

1957-ben született, író, zenész, dalszövegíró. Öt éve rendszeresen játsszák A szorgalmas és a rest lány meseoperát, amelynek ő írta a librettóját. Több, mint harminc prózai mű szerzője. 2017-ben jelent meg Áldott az a bölcső címmel Arany János életét feldolgozó regénye, mely hatalmas olvasói és szakmai sikereket ért el.

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)