Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolvassam az első idősebb korosztálynak szóló könyvemet tőle - hölgyeim, és uraim, íme a Holtidő, Holden Rose tollából!

Szerző: Holden Rose

Cím: Holtidő

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Főnix Nova

Oldalszám: 368 oldal

Műfaj: Ifjúsági, steampunk

Hát, hol is kezdjek bele? Most lázadni fogok, és én is in medias res indítom az értékelést, csakúgy, mint az író a történetet. ;) ~~Ne aggódjatok, ez csak annyit tesz, hogy a szöveg közepébe vágva kezdem el az írást - ez az, éljenek a maradandó irodalom órák, és az érettségi. :D~~

„Ha nem is tudod, miben áll a tehetséged, attól még létezik. Olyan, mint az életcél: csak úgy teljesítheted be, ha előtte megtalálod.”

Ferd Hamulak

Na jó, azért én írok nektek egy kisebb felvezetést, mert szerintem úgy az igazi, ha értitek is, hogy miről beszélek, és nem csak az értékelés közepén jöttök rá, hogy „jééé, most már értem mit akart mondani ez a tökkelütött, jól van. :D”

A főszereplőnk Jason, aki egy teljesen átlagos srác, pedig már 17 éves - ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem a Birodalmi Lumen Akadémia növendéke lenne, ahol különlegeseket képeznek, akik valamihez különleges tehetséggel értenek. Ők lesznek a lumenek, akik például tökéletesen meg tudnak tervezni és össze tudnak állítani egy harci gépezetet, vagy pedig olyan mérhetetlen erővel rendelkeznek, hogy öröm nézni, ahogyan ketté roppantanak egy ajtót. Ezek az adottságok bizonyos helyzetekben nagyon jól tudnak jönni, és előszeretettel kamatoztatják is őket a tulajdonosaik - az már más kérdés, hogy mindez negatív, vagy pozitív irányban történik.

Ebből szerintem már elég erősen lehet következtetni arra, hogy elég megosztó személyiségekről beszélünk, főleg a monók körében, akik nem rendelkeznek ilyen tulajdonsággal.

„Ez a valaha volt legbénább lázadás, amit el lehet képzelni.”

Ahogyan már emlegettem, nem teketóriázunk, belecsapunk a történések közepébe, s ha az első mondat után visszanézünk a fülszövegre, egyből elgondolkozunk azon, hogy most Jason komolyan egy ilyen gagyi helyre fog kerülni? Itt mégis hogyan találja meg önmagát?

Miután kimorfondíroztam magam ezeken a kérdéseken, kíváncsian olvastam tovább, hogy kiderítsem, milyen is ez a lázadás, milyenek az ellenállók, és mi a csudát keres itt a főszereplőnk, aki kínos megfelelési kényszere miatt újra és újra hazugságok hálójába szövi magát.

„Jason valójában nem tehetett róla, hogy egy ilyen hülye világba született, ahol nincsenek szülei, ahol egy valóságos kaptárban nevelkedett, és közben nem is sejtette, mekkora küldetést szántak neki.”

Miközben a szilvafejünk ~~ne aggódjatok, amint elkezditek olvasni a könyvet, megtudjátok ki is nevezi így a mi kis főszereplőnket,~~ ide-oda sodródik gondolatban, az ellenállók sem tétlenkednek - hagyják, hogy az újdonsült tagok a maguk módján feldolgozzák az eléjük állított tényeket, és beilleszkedjenek, de ugyanúgy folytatják a készülődést a császár ellen. Már csak egy kérdés marad hátra: Jason itt találja meg a helyét, vagy valamilyen módon tovább áll?

„Azt mondják, fel lehet állni, és új életet lehet kezdeni? Ez még talán igaz is, de hányszor?”

A történetünk sokkal többről szól, mint azt elsőre feltételeznénk - még én magam is meglepődtem olvasás közben, mert valamilyen oknál fogva egy jóval könnyedebb, leginkább kisebbeknek szóló cselekményvázlatra számítottam. ~~Úgy tűnik, mostanában a sors előszeretettel ejt pofára ilyen téren, még szerencse, hogy nem bánom. :D~~ Na látjátok, ez a tipikus esete annak, amikor nem kell feltétlenül hinni a korbesorolásnak, mert nekünk, idősebbeknek is tud adni ugyanolyan élményt, ha nem többet és mást, mint a 12 éveseknek - jelen esetben - ez a regény.

„Csak az hiheti, hogy mindennek vége, aki még sohasem állt egy új kezdet előtt.”

Murszk Misley

A szereplőknek köszönhetően nagyon gyorsan, és gördülékenyen haladunk előre, a történések jól vannak adagolva, nem túl lassú, s nem is sietünk el semmit, ez pedig tökéletesen fenntartja az érdeklődést, és kellő izgalmat is kelt az olvasókban - arról nem is beszélve, hogy a fejezetek befejezése minduntalan arra késztetnek, hogy: olvass csak tovább, ígérem, lesz itt még feszültség! ;) Ezek a jelenetek meg rosszabbak, mint egy sorozat évadzáró része… :D ~~Természetesen csakis a szó pozitív értelmében, aggodalomra semmi ok! ;)~~

„- Mert szerinted én valami kis virágszál vagyok, akit óvni kell? Bármikor kiállok veled, bármilyen fegyverrel!

(…)

- Nem vagy virág - ismerte be halkan. - Legalábbis abban a törékeny meg illatos értelemben. - Ez eddig nem ment túl jól. - De büdös se… - Na jó, most kéne kiszállni, szívta a fogát.”

A komolyabb üzenet mellett nem maradhatott ki a humor sem a könyvből, ezt pedig mi sem szemlélteti jobban, mint a fenti példa, ami a főhősünk szájából hangzik el, természetesen egy lánnyal történő, igazán mélyreható beszélgetés során. :D Annyira feldobta az egész hangulatot, hogy sokkal élvezetesebb volt maga az olvasás is! ;)

„- (…) Kell nekem ez az út, meg amit a végén találhatunk, hogy hozzátegyek ehhez az egészhez valamit, amitől…

- Valaki leszel?

- Talán. De legalább nem senki. Érted ezt?”

A lényeg az, hogy az író sokkal több meglepetést tartogat az olvasók számára, mint azt a fülszöveg alapján kialakított kép sugallhatja. Jason egy elképesztő steampunk világban próbálja megtalálni a helyét, megannyi kaland és váratlan csavar közepette, ami teljes mértékben lenyűgözi az olvasókat.

A szereplőktől sokat lehet tanulni, mindegyikük jelleme és viselkedése más és más miatt nyitja fel az ember szemét, és mutat rá olyan dolgokra, amiket előszeretettel vagyunk képesek figyelmen kívül hagyni, vagy csak szimplán elhanyagolni a való életben.

„Újabb ajtó, újabb kalandok a túloldalán, mosolygott magában, amikor kinyitotta.”

Jason egy teljesen átlagos fiú, aki körül a feje tetejére áll a világ, a holtidő pedig kíméletlenül magával sodorja, ő pedig úgy érzi, nem tud lépést tartani a rengeteg változással. Most már csak az a kérdés, hogy egy olyan világban hogyan tud önmagára lelni, s megtalálni a saját útját, ahol már semmi sem ugyanaz, mint azelőtt.

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… Mindenkinek, aki bizonytalan, és szeretne magára találni, de elsősorban azoknak a fiataloknak, akik szeretnék elkezdeni és megkedvelni az olvasást, mert Holden Rose garantáltan könyvfüggővé varázsol majd Titeket!

~Anna

Sziasztok molyok! :)

Most már büszkén jelenthetem be, hogy én is csatlakozhatok azon olvasók köréhez, akik olvastak Gabriella Eld írónőtől - voltam olyan szerencsés, hogy a legújabb könyvével kezdhettem az ismerkedést, úgyhogy erről a jó kis élményről hoztam nektek egy kis szösszenetet! ;)

Szerző: Gabriella Eld

Cím: Talpig feketében (Legendák a bagolyvárosból 1.)

Kiadás éve: 2018

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 144 oldal

Műfaj: Young Adult, disztópia, fantasy

Hát, hol is kezdjem…~~tudom, a legelején, de azon kívül.~~ Annyira vártam már, hogy olvashassak végre a nagyon jó író barátnőmtől, de valahogy sehogyan sem akart összejönni a dolog. Amint időm jutott volna az első sorozatára, meghallottam milyen brutális függővéggel rendelkezik, s elhatároztam, hogy egyben fogom a három részt elolvasni, s kárpótlásul majd kap egy egész hétvégét a blogon. ~~Igen, Anna tartja a szavát, úgyhogy készüljetek! ;)~~

Na de aztán jött a Könyvfesztivál, és a Talpig feketében…

„- Ez az élet… micsoda egy átverés!”

Ahogy megláttam ezt a borítót Molyon, először elborzadtam, hogy jáj, mi a csuda van ezen, aztán kinagyítottam, hogy közelebbről is megvizsgáljam, s láss csodát: teljesen beleszerelmesedtem, mert rájöttem, hogy olyannyira illik az írónőnk stílusához, hogy az valami eszméletlen!

Imádom, hogy a borító ennyire kötődik a történethez *.* <3

És akkor jöhet a kérdés: Vajon belülről is ennyire tükrözi az írói személyiségét Grabiella Eld-nek az új könyve? Hát, drága könyvmolyok, a válaszom erre nem is lehetne más, mint hogy: igen!

Kezdjünk mindent a legelején: adott egy disztópikus világkép, ahol a társadalomban eltávolítják az Adottsághasználókat - legyen szó bármiféle adottságról, az az államnak negatívnak és kártékonynak minősül.

„ Ez az a része a történetnek, ami senki sem akar hallani.”

A történetünk pontosan úgy kezdődik, ahogyan a fülszöveg is mondja: Igor Blankenschwift bevetődik a világ elől is elzárkózó Alaska Jones ablakán, miközben a hatóságok elől menekül, és bármire kész, hogy lerázza üldözőit.

Így fonódik össze a továbbiakban a két fiú sorsa, mivel nem kicsit vannak egymás segítségére kényszerítve. ~~Hm, nem biztos, hogy ez a legjobb szó, de ez most olyan jól hangzott :D~~

„Azt kívántam, bárcsak a bátorságom is olyan nagy lenne, mint a szám. Akkor sokkal könnyebben menne nekem ez az élet dolog.”

Igazából már a kezdetektől fogva egy akciódús forgatagba keveredünk, ahol akkor sem áll meg a pörgés, amikor mi azt hisszük - a háttérben sokkal több bontakozik ki, mint azt elsőre gondolnánk. ;)

„Summa summarum, le akartam feküdni, és azt képzelni, hogy ez most nem velem történik meg.”

A szereplőink igazi egyéniségek, akik tökéletesen beleillenek ebbe a cyberpunk-disztópikus-urban fantasy-ként megálmodott Impériumba. Alaska és Igor majdhogynem tökéletes ellentétei egymásnak, Kasja feminista páncélja alatt egy érző lélek lakozik, s meglepő módon akadnak itt még érdekes karakterek, de azt majd megtudjátok, ha elolvassátok ezt a jó kis Young Adult-nak is nevezhető történetet. ;)

„- Kasja Blankenschwift - felelte, én meg semmit sem értettem a vezetéknevéből. El kellett telnie a munkakezdésemtől számított két napnak, mire találtam egy olyan okiratot, amin szerepelt a neve nyomtatott betűkkel. Blan-ken-schwift. Mintha vért hánynál kínodban.”

Igaz, hogy egy kicsit rövid volt, igaz, hogy egy „kicsit” olvastam volna még, de egye fene, ezt most betudom annak, hogy az írónőnk növelni akarta az izgalom faktort, és az érdeklődést a következő részek megjelenéséig. ;) ~~Ami persze teljesen érthető valahol :D~~

Tudniillik az események jól adagolt egymásutánja, a kellő feszültség és az érdekes világ tökéletes egyvelege jellemzi a Talpig feketében-t, és ez teszi olyan lehetetlenül egyénivé, ami teljes mértékben tükrözi a mi szeretett Gabriella Eldünket is.

„Főszereplőnek lenni szívás.”

Az egész kötetben az tetszett a legjobban, hogy ennyire visszaköszönt az írója személyisége, és ezáltal tökéletesen megpecsételte a munkáját, hogy igen, nesze nektek, ez vagyok én, ez itt Gabriella Eld.

Úgyhogy drága könyvmolyok, én tökéletesen elégedett vagyok ezzel a könyvvel, és mindenkinek szívesen a kezébe nyomkodom, ha valami újra, lazára, s igazán eredetire vágyik. ;)

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki szereti a rövid, de egyben tartalmas és izgalmas cyberpunk-disztópikus-urban fantasy-ket. ;)

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)