Sziasztok
molyok! :)
Visszatértem
az értékelések világába, méghozzá egy olyan író sorozatának második kötetével,
akit szintén van szerencsém az ismerősömnek nevezni, de ennek ellenére nem fog
előlem menekülni, ha továbbra is ilyen „gonosz” lesz a könyveiben… :D Lássuk,
milyen volt A feledés folyója Bessenyei Gábortól! ;)
Szerző: Bessenyei Gábor
Cím: A feledés
folyója (Az Olimposz legyőzése 2.)
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó
Oldalszám: 408 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
fantasy, görög mitológia
Ó,
ha tudnátok, milyen jó érzés volt visszatérni Marcellék világába… Még év elején
olvastam az első kötetet, de olyan érzés kerített hatalmába, amikor belefogtam
a második részbe, mintha csak tegnap lett volna! Na igen, erre is csak Gábor képes… Őszintén szólva nem sokat
törődtem a fülszöveggel, egyszer-kétszer gyorsan átfutottam, aztán már ugrottam
is fejest a történetbe, hogy egy kicsit elmenekülhessek a tengernyi
tanulnivalóm elől. Ennyi szünetet én
is megérdemlek, ugye?
„Pedig a múlt
nem egy lezárt pillanat, hanem éppen olyan folyamatos, mint a jelen, amiben
éltek. Minden másodperc újra és újra megtörténik, ott él a végtelen időben.”
Mondhatni
minden ott folytatódott, ahol az előző rész véget ért, de hiába arattak
osztatlan sikert a Jövő Harcosai, valami még mindig nincs rendben a múltban. A
hármas csapatunk újabb kalandra invitál minket az ókori Görögországba, ami
talán még pörgősebb és eseménydúsabb, mint az első! Hoppá, ezt figyeljétek csak!
„Adria
megrettent. Itt a vég! Felfalja egy huszadrangú, értelem nélküli lény!”
Még
én sem tapasztaltam ilyet, hogy egy sorozatnak
a második része felül tudná múlni az elsőt ilyen téren, de egy az
egyben olyan érzésem volt, mintha az egész cselekményvázlat sokkal gyorsabb és
izgalmakkal telibb lett volna, és az író csak sokkal rafináltabbá vált a
kezdetekhez képest, mert az a jelző, hogy az orránál fogva vezeti az olvasót az
már kevés ide… Olyan csavarok és fordulatok következtek szinte egymás után,
hogy azt sem tudtam hova kapjam a fejemet! Itt egy csata, ott egy isten, Anna
pedig már azt se tudja, hogy él vagy meghalt éppen - de nem baj, legalább a szereplőink
csempésztek pár izgalmas órát a szürke mindennapjaimba.
„- Mi volt ez? -
kérdezte Adria a szemét dörgölve.
- Én… én nem
tudom - mondta Erik - A fények… Ti is láttátok a fényeket?
- Mintha pofán
csapott volna egy szivárvány… mondta
Marcell.”
A
rengeteg akciójelenet közepette a humor sem maradhatott el, élvezet volt
olvasni minden egyes sort, de azt nem lehetett felülmúlni, amikor az éjszaka
közepén nevettem fel olyan hangosan, hogy attól féltem, mindenki felébred…
„Marcell most
vette észre, hogy a ragyogás nem olvadt mindenhol a bőrébe, hanem helyenként
arany ékszerré változott, így Héliosz minden ujján vastag gyűrűk, nyakában
kilós láncok, a fülében fülbevalók és fülgyűrűk jelentek meg. Ennyi arany
ékszerrel és a napszemüveggel a fején úgy nézett ki, mint egy kiöregedett
rapper.”
Marcell,
Adria, Erik és a Kéer hű maradt önmagához, mindegyikük tökéletesen hozta a
formáját, ez pedig végigkísérte az egész regényt, s már csak ez egy nagyon jó
alaphangulatot adott az olvasásnak.
„- Szentségtelenek!
Ne kísértsetek! Ne kísértsetek!
Az öregasszony
váratlanul olyan gyors iramban kezdett futni, hogy másodpercek alatt harminc
méterre távolodott.
Adria elismerően
bólintott.
- Az otthoni
mamók is ilyen tempót tartanak, ha a piroson szaladnak át - mosolygott utána.”
Számomra
az szintén csak pozitívum volt, hogy újfent meglátszott, mennyire alapos
kutatómunka áll a könyv mitológiai része mögött, s Gábornak köszönhetően megint
élvezet volt belemerülni a régi görög világba, és újból felfedezni azt.
„Hát nem
tudjátok, hogy minden emlék ajándék, és az egyetlen ajándék az emlék?
Az
események gyors pergése, a váratlan fordulatok, a megannyi izgalom és
feszültség eredményeképp A feledés folyója az elődjéhez
hasonlóan könnyen olvasható, s rendkívüli élménnyel szolgál, hiszen a befejezés
több, mint gonosz… Úgyhogy kössétek fel a gatyátokat, ha Bessenyei Gáborral
kezdtek, mert hiába hiszitek azt, hogy túljárhattok az eszén - rajta aztán nem
fogtok ki. ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek,
aki szereti a görög mitológiát, s a könnyed, de egyben furfangos és humoros
kikapcsolódás híve.
~Anna
