Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Mint ahogyan be lett harangozva, megnyitotta kapuit a Könyvek Viadala, ahol pár blogger barátnőmmel idén megjelent fantasy regényeket versenyeztetünk. Kíváncsiak vagytok, mi fog kisülni ebből? ;)

Résztvevő bloggerinák:

Bree Világa

Kitablar

Lap lap után

My Moonlight Library

Szerző: Charlie N. Holmberg

Cím: A papírmágus

Kiadás éve: 2017

Kiadó: GABO Kiadó

Oldalszám: 232 oldal

Műfaj: Sci-fi, Young Adult

Eredeti cím: The Paper Magician

Emlékszem, még az egyik blogger ismerősöm mutatta meg nekem ezt a könyvet, a megjelenése előtt, hogy: „Anna, ezt nézd, milyen gyönyörű borítója van!! Nekem ez a könyv kell!” - eleinte úgy voltam vele, hogy áááá, mit nézzek én azon, hogy egy kézben ott van egy hópehelynek látszó valami? Mi ebben a szép? Oké, a színek tényleg jól vannak eltalálva, de… Jól van, hagyjuk rá, úgysem fogom én ezt elolvasni... Hát, tévedni emberi dolog, nem? :D

Amint az én drága Ella barátnőmmel kitaláltuk, hogy szervezünk egy blogger projektet, egyből felmerült Charlie N. Holmberg könyve, mint lehetséges „résztvevő”. Nem akartam mondani senkinek, de eleinte ódzkodtam a történettől, a molyos értékelések és a nagy borítóimádat miatt~~, mint azt fentebb már olvashattátok~~. De mivel mindenkinek el kell olvasnia minden résztvevő regényt, én sem maradhattam ki a sorból, úgyhogy hálásan köszönöm a GABO Kiadónak, hogy biztosítottak a mi kis versenyünk számára, s egyben nekem egy példányt A papírmágusból. :)

Miután szemrevételeztem a fülszöveget, egészen ígéretesnek hangzott - pláne, hogy még a Disney is tervezi megfilmesíteni! ~~Na ezt kapd ki Anna, már csak ezért kár lett volna kihagyni ezt a remek lehetőséget...~~

„A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland.”

Szóval a mi főszereplőnk, alias Ceony Twill, fémmágusnak készült a varázslóképző iskolában, s legnagyobb bánatára nem hagyják, hogy annak tanuljon tovább, helyette papírmágusnak kell szegődnie. ~~Tegyük hozzá, hogy nem értek vele teljesen egyet abban, hogy a papír nem lehet érdekes; s lássatok csodát, idővel kiderül majd, hogy nekem volt igazam, muhaha. :D~~

„ - Eleresztheted a fantáziádat - felelte Thane mágus -, de valami egészen újat létrehozni nagyon sokáig tart.”

A történetünk emiatt kicsit lassabban indul be, de ez nehogy megállítson bárkit is, ha szeretne belevágni ennek az érdekes világnak a felfedezésébe!

„ Formálj valamit egységes egésszé, és egységes egészként fog életre kelni.”

Amint bekövetkezik egy hirtelen fordulat, s minden fenekestül felfordul, az események egy igazán különleges egészet kezdenek alkotni, ahogy fokozatosan haladunk előre. Eközben követhetjük nyomon Ceony hozzáállásának változását, ami nekem személy szerint nagyon tetszett. ~~Tudniillik a könyv elején rosszabb volt, mint egy hisztis kisgyerek.~~

Thane mágussal már a kezdetektől fogva szimpatizáltam, s ez szerencsére a múltjának megismerése után sem változott.

„- Ölben, vagy a saját ölében? - torpantak meg egy pillanatra Ceony száguldó gondolatai.

Thane mágus felpillantott rá. A szemében nevetés bujkált, bár a hangján ezt nem lehetett észrevenni.

- Azt hiszem, az emberek elég különcnek tartanának, ha az ölükben hajtogatnék, nem?”

Imádtam, hogy az írónő az átlagosnál sokkal részletesebb leírásokkal örvendeztetett meg minket, és a szépirodalmi ábrázolásmód keveredett a realista képfestéssel, amit kifejezetten élveztem, mivel mindkettőt nagyon szeretem, s egyszerre volt szokatlan és lenyűgöző ezt olvasni. Emellett nem maradhattak el a naturalisztikusabb jelenetek sem, ami sajnos nem mindenki tetszését nyeri el, főleg az előbb említett két stílussal vegyítve, de most valamilyen oknál fogva engem egészen magával ragadott, s egy teljesen egyedi világba repített el.

„Ceony nem járt temetőkbe. Nagyon szomorú helynek tartotta őket. Láthatóan az égbolt is így gondolta, mert egyre csak könnyezett felette.”

Charlie N. Holmberg ritka különleges írásstílussal rendelkezik, s ez gyönyörűen megmutatkozik ebben a könyvében. Nemcsak az általa felépített világ tudja magával ragadni az olvasót, hanem az is, ahogyan a történetet alakítja, a szereplőkön keresztül. Azok a könyvmolyok, akik egy igazán egyedi young adult sci-fit szeretnének olvasni, nem fognak csalódni A papírmágusban.

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… a vérbeli sci-fi rajongóknak.

~Anna

Adott egy magyar írónő. Egy gimis történet. Magyarországon. Lila borítóban. Vagyis minden megvan ahhoz, hogy egy könyv tipikus, elcsépelt és amatőr legyen. Hogy fenntartásokkal kezeljem. Köszönöm Hajdú-Antal Zsuzsannának, hogy rácáfolt minden előítéletemre és a Cicerónak Könyvstúdiónak, hogy bizalommal a kezembe adták ezt a regényt. Köszönöm!

Szerző: Hajdú-Antal Zsuzsanna

Cím: Léggömbök

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 270 oldal

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Ahogy a bevezetőben említettem, fenntartásokkal kezeltem ezt a történetet. Forgattam a könyvet, nézegettem, belelapoztam. Aztán úgy döntöttem, üsse kavics, nekikezdek.

„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.„

Innen indulunk, ez Rédey Dorottya az elején. Ő az a lány az osztályban, akit senki nem kedvel, akinek egyetlen barátnője van, aki még nem volt szerelmes, aki még szűz. Ebből a saját maga által kreált poklából és komfort zónájából mozdítja ki őt Matyi, az alacsony sztárkosaras.

Innen követhetjük végig, hogyan szeretnek egymásba és hogyan éli meg ezeket az életstádiumokat egy végzős diák. Nem tudom hány éves az írónő, de elég hatásosan és valósághűen sikerült ábrázolnia!

Én egy éve végeztem a középiskolával és még tisztán emlékszem a végzős évre. Eleinte bele akartam kötni abba, hogy nálunk végzősként már nem is volt olyan, aki még szűz lett volna, aztán jött a felismerés, hogy ja, de. Úgyhogy nem szóltam egy szót sem!

Hiteles volt a kirándulás, a piálás, az osztályközösség, a tanárok, a szülők. Az egész élt és nem akart több lenni, jobb lenni, fényesebb lenni a valóságnál és ez nekem nagyon tetszett. Jó értelemben volt realista.

Ott voltak problémáim néha, hogy főleg az elején voltak részek, amik csak el lettek darálva. Ezek szerintem nem így néztek ki eredetileg és szerkesztés közben csonkultak meg, de elég furán hatott. A másik, hogy voltak részek, viccek, amiket konkrétan nem értettem, például, hogy Hornyák az ablakban függve, miért azt mondja, hogy, „olyan jó meleg a radiátor”. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel.

Dorka és Matyi szerelmi életének alakulása is furcsa fordulatokat vett néha, amikor megráztam volna a szereplőket, vagy csak simán megkérdeztem volna, hogy tulajdonképpen, most kinek, min és miért durrant el az agya.

Indokolatlan volt itt-ott, de gyorsan tovább olvastam és fátylat borítottam rá, mert ennek ellenére sem volt az az érzésem, hogy túl van dramatizálva a kapcsolat.

Ezek mellett viszont a humor záporozott és ugyan nem azt mondom, hogy hangosan röhögtem a buszon ülve, de a poénok határozottan viccesek voltak és annyira igaziak, mintha csak a mi iskolánkban hangzottak volna el.

„– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…
– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.”

A végéről nem szeretnék sokat mondani, mert nagyjából minden spoiler lenne, amit leírnék, annyit viszont mindenképp, hogy Dorka karakterfejlődése nagyon szép és megállja a helyét. Eljutunk A-ból B-be, nem lesz többé az Indián, akiből vicceket csinálnak, mert az élet elé sodor olyan dolgokat, amikhez fel kell nőnie.

Érdekes volt, hogy nem egy pofont kaptam a történet végén. Hanem egyre többet és többet, amikor már azt hittem vége – vagyis nem, mert azon gondolkoztam, hogy ha van még hátra 50 oldal, abban még történnie kell valaminek – újra földhöz vágott. Tinédzserként nem ilyen dolgokkal kellene szembenéznie egy lánynak és örülök, hogy ugyan én is, mint mindenki, megkaptam a magam keresztjét, mégiscsak örömteljesebben köszönthettem a felnőtt világot.

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… azoknak a lányoknak, akik szeretnék tudni, hogy milyen szerencsések, és azoknak a szülőknek, akik kíváncsiak, mi megy végbe egy végzős osztályban és egy majdnem-felnőtt lány fejében.

~Dia

Szerző: Emily Murdoch

Cím: Ha megtalálsz

Kiadás éve: 2016

Kiadó: GABO

Oldalszám: 300 oldal

Műfaj: Ifjúsági, gyermekbántalmazás, erőszak

Eredeti cím: If You Find Me

Még mindig imádom a könyvtárunkat ~~na jó ezt már mindenki tudja, hiszen állandóan csak áradozni tudok róla.~~ Mint mindig, most is sikerült a sikerkönyvek közül ~~jól van, ilyen mondatot is csak én tudok alkotni~~ egy komolyabb témájú darabot lekapnom a polcról. Először a borítón akadt meg a szemem, utána jött a fülszöveg. Egyből magával ragadott az a titokzatos nemzeti park és a lakókocsi, s elfogott a kíváncsiság, hogy mégis milyen lehet egy erdő kellős közepén élni, távol az emberi civilizációtól, és nem haladni a korral. Mondanom sem kell, hogy ezek után mennyire egyértelművé vált, hogy Emily Murdoch könyve aznap hozzám fog vándorolni, a sok tanulnivaló ellenére is. És tudjátok mit? Nem bántam meg!

Ahogy elnéztem a kritikákat molyon, sokan csalódottak voltak, ugyanis egy jó nagy csattanóra számítottak a könyv végén, de ehelyett csak egy kevésbé izgalmas fordulatot kaptak. Ezek alapján én már eleve úgy kezdtem neki az olvasásnak, hogy kicsit ~~sajnos~~ lejjebb tettem az elvárásaimat - azonban így nem éreztem magam csalódottnak, sőt!

Így mondhatni nagyon tetszett a regény; szépen végigkövethettük, hogy a testvérpárunk hogyan alkalmazkodik és szokik hozzá új környezetéhez, miként tanulnak meg beilleszkedni a korukbeliek világába, s abba a társadalomba, amit egyáltalán nem ismernek.

„Ha a változásnak hangja lehetne, olyan hangot hallatna, mintha az utolsó kirakóst illeszteném be a képbe, azt a darabot, ami odapasszol, akár akarod, akár nem.”

A történet az igazat megvallva lassan indult be, de érdemes volt továbbolvasni, hiszen az igazi megpróbáltatások csak akkor következtek, amikor Jenessa és Carey elkezdett iskolába járni. Itt már akadtak konfliktusok és nézeteltérések, amik szították is a várva - várt feszültséget, s végre lehetett izgulni.

A karakterek személyisége jól ki volt gondolva, igazán kézzelfoghatóak voltak és már csak ezért is reálisabbnak éreztem történetet - az pedig csak a ráadás, hogy olyan témákat dolgozott fel, amik sajnos szintén jelen vannak a való életben ~~és nem, befogom a számat, Anna nem spoilerezik.~~

„Mert ha a szeretet hiánycikk volt az életedben, sokkal könnyebben felismered, ha végül rád talál.”

Még ha nem is lett hatalmas kedvencem a könyv, akkor is bátran merem ajánlani olvasásra, hiszen ha egy regény kellően el tud gondolkoztatni, és még a befejezése után is piszkálja az olvasó lelkivilágát, akkor az igenis hatással volt ránk.

„Hallgatással válaszolok, és máris megízlelem a csend hatalmát. A szavak fegyverek. A fegyverek erősek, akárcsak a ki nem mondott szavak.”

Csillagozás: 4 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki szeretné megtalálni Jenessa hangját.

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)