Lap lap után

Sziasztok molyok! :)

Ma egy igencsak rendhagyó bejegyzéssel érkeztem nektek, ugyanis voltam olyan szerencsés, hogy Király Márk válaszolt a kérdéseimre, igaz, csak írásban, de higgyetek nekem, legalább olyan élvezetes olvasni a vele készült interjút, mint a könyvét. Készüljetek fel, mert Márk nagyon ígéretes írónak látszik! ;)

1 - Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen élményed?

Tizenhárom éves korom körül, és az egész a filmek iránti megszállottságommal kezdődött. Kezdetben rövid forgatókönyveket írtam, és később tértem át a regényekre.

2 - Volt konkrét elképzelésed, hogy milyen műfajban szeretnél alkotni, vagy minden csak jött magától?

Nem egészen. Nagyon szeretem a drámát, a krimit, a horrort szóval kicsit bajban is voltam melyik műfaj illene a legjobban hozzám.

3 - Más műfajban is szeretnéd magad kipróbálni?

Horrorban mindenképp.

4 - Ugyanabban a témában szeretsz olvasni, mint amiben te is alkotsz, vagy akad más kedvenced?

Ilyen téren mindenevő vagyok. Bármi, ami leköt, azt szívesen olvasom.

5 - Honnan szoktál ihletet meríteni?

Leginkább a környezetemből. Szeretek olyan emberekről, és témákról írni, ami engem is érint valamilyen szinten.

6 - A zenehallgatás neked segít írás közben, vagy kifejezetten hátráltat?

Az instrumentális számok segítenek koncentrálni, de előfordul, hogy egy fejezethez egy konkrét számot képzelek el és azt hallgatom közben.

7 - Mikor szeretsz írni? Van olyan napszak, amikor jobban tudsz haladni egy kézirattal?

Reggel az első kávém után nagyon hatékony szoktam lenni, és még később az esti órákban.

8 - El tudnád magad képzelni forgatókönyvíróként, abban a témában, amiben írsz?

Persze. Hatalmas álmom, hogy egyszer vászonra vitt forgatókönyveket írjak.

9 - Az eddigi regényeid közül van olyan, amit szívesen látnál film vagy esetleg sorozat formájában?

A Harminc nappal a világvége előtt szerintem kiváló rövid széria lenne. Rajta van a bakancslistámon.

10 - Ha jellemezned kellene csupán egy szóval a könyveidet, mit mondanál?

Őszinte.

11 - Ha ugyanez lenne a feladat, csak zeneszámokkal, miket választanál?

A Harminc naphoz David Bowie - Space Oddity, az új regényemhez pedig szerintem inkább Bon Ivertől a Holocene.

12 - Az írásnak melyik részét szereted a legjobban? Nagyban írni a történetet, vagy pedig már az utolsó simításokat végezni rajta?

Változó. Néha mindkettőt gyűlölöm. A kezdeti fázis azért szokott szórakoztató lenni, mert teljesen átszellemülök és a regény világába csöppenek. A végső simításokat pedig azért szeretem, mert átfogó képet a látok az egészről, és minden javításnál azt érzem, hogy egyre jobb lesz.

13 - Számodra milyen érzés befejezni egy könyvet? Mit érzel ilyenkor?

Megkönnyebbülés. Sajnos néha hajlamos vagyok félbe hagyni dolgokat, és egy regény befejezése mindig hatalmas dopping az egómnak.

14 - Mostanában dolgozol valamilyen újdonságon? Ha publikus, mondasz róla pár szót?

Éppen a napokban fejeztem be a következő könyvet, ami Öngyilkosok Klubja címmel fog megjelenni karácsonykor. A történet egy gimnazista osztály utolsó évéről szól, és lényegében azokról a dolgokról, amik a tizennyolc évesekkel történi szoktak.

15 - Mit üzennél azoknak, akik félnek hozzád hasonlóan fiatal íróktól olvasni?

Hogy egy friss hús az irodalomban néha egészen meglepő lehet.

Király Márk & Anna

Sziasztok molyok! :)

Ma egy igazán különleges könyvet hoztam nektek, ami nem kevés meglepetést okozott nekem is, és mondhatni élvezet volt olvasni az első betűtől az utolsóig.

Szerző: Király Márk

Cím: Harminc nappal a világvége előtt

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Művelt Nép Kiadó

Oldalszám: 300 oldal

Műfaj: Kortárs

Meg kell hagynom, Király Márk igencsak meglepett, nem kissé csodálkozó arckifejezéssel forgattam a kezemben a könyvét, amikor megtudtam, hogy még csak 22 éves, de máris rendelkezik egyből három regénnyel.

Őszintén szólva, nem is tudom, hogy a kíváncsiságom, vagy a félelmem volt nagyobb, amikor belekezdtem az olvasásba. A szemöldököm egyre inkább csak a magasba szökött, ahogyan haladtam előre a történetben, ugyanis Márk újra és újra mutatott nekem valami újat, ami egyfolytában arra késztetett, olvassak csak tovább, mert lesz itt még olyan, ami megéri a várakozást.

„Amikor megkérdeztem, minek megy be dolgozni, csak annyit, felelt, hogy képtelen a seggén ülve várni a halált.”

A cím már eleve magában hordozza az alapsztorinkat, miszerint harminc nap múlva eljön a világvége, ami ellen nem lehet már mit tenni - vagyis ki kell élveznünk az utolsó napjainkat, miközben úgy élhetünk, ahogyan mindig is szerettünk volna.

„Az embereknek harminc napjuk maradt, hogy elszámoljanak az életükkel. Ez pont huszonkilenc és féllel több, mint amennyire valójában szükségük volt.”

A főszereplőink teljesen átlagos tinédzserek, akiket mintha tényleg a mai világból ragadott volna ki az író, s mindezt tökéletesen tette. A jellegzetes tulajdonságok és szokások olyan valósághűen voltak ábrázolva, hogy mondhatni egy ferde tükröt is elénk állítottak, hogy nesze, ilyen is vagy te valójában: egy tizenéves, aki cigizik, iszik, a testi kapcsolaton jár az esze, és ki tudja mit művel még…

„ - Tudjátok mi lenni jó Armageddonban?

Szótlanul rázzuk a fejünket.

- Az emberek végre emberként viselkedhetnek - ezt akcentus nélkül mondja.”

A cselekményvázlat igencsak kiszámíthatónak tűnik, de valójában tele van váratlan fordulatokkal, amik mögött sokkal több minden rejtőzik, mint azt elsőre gondolnánk. Sosem gondoltam volna, hogy pont egy ennyire fiatal, modern író művénél fogom használatba venni az irodalom óráimon tanultakat, de most, életemben először örültem, hogy mélyebben, és több szemszögből is „megvizsgáltam” Márk könyvét.

„A mi kis modern Bábelünk. Közös nyelvet beszélünk, mégsem értjük egymást.”

Mondhatnám azt, hogy ez a téma hiába ütős, nem lett eléggé kidolgozva, és az alkotónk nem ásott le a dolgok legmélyére, de mivel én nem ezt vártam ettől a történettől, ~~igen, Anna nem egy mélyreszántó, lélektani eszmefuttatást szeretett volna a végzős évének elejére a ki tudja mennyire valószínű világvégéről~~ hanem egy egyszerre könnyed, mégis elgondolkodtató regényt, ami kiragad a sajátos kis világomból - ó, és tudjátok mi a legjobb az egészben? Az, hogy ez meg is történt, ráadásul nem is akármilyen módon. ;)

„Először meg kell halnod, ha fel akarsz ébredni.”

Az írónk tényleg érti a dolgát, és minden elismerésem megilleti, hiszen számomra sikerült olyat alkotnia, ami ténylegesen maradandó élményt hagyott bennem, kellően megbotránkoztatott és elgondolkoztatott egyben.

Szóval kedves könyvmolyok, feltenném nektek én is a kérdést:

Ti mit tennétek, ha már csak harminc nap lenne hátra az életetekből?

>>Egy szuper könyvajánlót találhattok a YouTube-on is>>

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… mindenkinek, aki ki szeretne szabadulni a mindennapok szürkeségéből.

~Anna

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

Blogarchívum

Címkék

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

És Instagramon is :)