Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)
 


Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) Nekem Reni választott könyvet, méghozzá az egyik kedvencét - mivel elég megosztónak bizonyult a hallottak alapján, kíváncsi voltam, én hogyan fogok vélekedni róla. Úgyhogy, kedves olvasóim, következzen a Papír hercegnő és Anna találkozása! ;)
Szerző: Erin Watt
Cím: Papír hercegnő
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360 oldal
Műfaj: Kortárs, romantikus
Eredeti cím: Paper Princess
Egy dolgot már most, az értékelés előtt szögezzünk le: ez a saját, személyes véleményem, és úgy érzem, elég szélsőséges lesz, mivel iszonyúan vegyes érzelmeim vannak az olvasottakkal kapcsolatban, s nem tudom eldönteni, hogy a negatívak, vagy a pozitívak felé húz-e jobban a szívem. Úgyhogy azoktól, akik teljes mértékben, a „hibáival együtt” szeretik a könyvet, előre is szeretnék egy kisebb elnézést kérni, mivel én nem teljesen érzek így.
„Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom.”
Lássuk is, hogy miért:
Adott egy nagyon erős női karakter, aki képes megélni az utca hátán is, elnézést ezért a kifejezésért, de valamiért helytállónak, vagy inkább kifejezőnek érzem Ella helyzetében, és az édesanyja a mindene, akivel állandóan költözött, s küzdött a mindennapi megélhetésért, amiért képes volt elég komoly áldozatokat is hozni, méghozzá igen fiatalon. Ez eddig kifejezetten tetszett, hiszen szeretem az ilyen lányokat a könyvekben, mert nem azt érzem, hogy átlagosnak és csúnyácskának akarják a főhősnőnket beállítani, aki később avanzsál meseszép, majd tehetséges Disney hercegnővé. Ebből a szemszögből nézve Ella bizonyos mértékig hasonlított az egyik idei kedvenc regényem főszereplőjére, méghozzá a Girl in pieces Charlie-jára.
„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”
A mi tökösnek nevezhető főszereplőnk egyik napról a másikra kerül egy számára teljesen új, és fényűző életkörülményeket biztosító férfi szárnyai alá, akinek az öt drágalátos fia olyan tökéletesre fejlesztett gyűlölettel fogadja, hogy azt még nézni is rossz. Őszintén szólva, egy bizonyos határig még azt mondom, oké, van benne valami, nyilván én sem örülnék, ha egy számomra vadidegen fiút vagy lányt felkarolna az apám, és azt mondaná, hogy mától szeressem vérszerinti testvéremként. Néznék rá nagy szemekkel, de nem az lenne az első gondolatom, hogy visszaküldöm abba a nyomorba, amiben eddig élt, hanem próbálkoznék a megismerésével, s utána vonnék le bármilyen következtetést vele kapcsolatban - vagy ez nem normális hozzáállás?
A Royal fiúk minden bizonnyal egymással versengve üvöltenék, hogy NEM, és mindannyiuk közül a leghangosabb Reed lenne, aki amolyan vezető-féleségként könyvelhető el, mondhatni már az első pillanattól kezdve.
„- Valaki segített benne, hogy ekkora bunkó legyél, vagy ösztönösen jön?”
Nyilvánvalóan ő lesz az a személy, aki a leginkább el akarja paterolni Ellát, s egyben az a pasi is, akiért minden lány a legjobban meg van őrülve, köztük a mi főhősünk is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ilyen téren túlzottan kiszámítható volt a szerelmi szál, lehet, én vagyok túl okos, amit ezen kijelentés után el is vetnék, vagy csak szimplán kiismertem már ezt a klisét, hogy a rosszfiúnak álcázott egyénbe szeret bele még az a lány is, aki amúgy rengeteg rossz dolgon ment keresztül.
„- Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék.”
Igazából emellett a történetünk sokkal fontosabb, és számomra reálisabb témákra is kitér, amivel emlékeim szerint pár sorozaton/filmen kívül itt találkoztam először a könyvekben igazán. Ez pedig csúnyán szólva a gazdag emberek élete és világa - tény és való, csak egy kisebb részletet ismerhettem meg úgy igazán, nem mindent, és nem is a legnagyobb pontossággal, de amennyit bemutatott az írónő, és ahogyan tette mindezt, az nekem nagyon tetszett, s valósnak is éreztem. Remélem, tényleg az volt, ha nem, akkor kicsit pofára estem, de sebaj. :D
„Tudod mit? Én éltem a való világban, és szar volt. Nem erőszakolnám rá azokra, akiket a legjobban szeretek.”
Ami még hatalmas pluszpontot érdemel, az az írói stílus. A könyv remekül szórakoztatott, humoros volt, és olvastatta magát. A szereplőink érdekesek voltak a maguk nemében, egyvalakit bírtam az elejétől a végéig, és az Ella legjobb barátnője, Valerie volt. Annyira szimpatikussá tette, hogy kilógott ebből a képmutató, egymással versenyző, és még sorolhatnám milyen, gazdag, inkább már luxus gyermekek sorából, hogy mindig vártam, mikor jelenik meg a színen, hogy vigyoroghassak egy sort. Ella sem lett volna különb, egyedül egy problémám volt vele kapcsolatban: a Reed iránt érzett vonzalma.
„Már eldöntötted magadban, hogy ki és mi vagyok, ezen pedig semmi sem fog változtatni.”
Most újra elgondolkoztam azon, ami már többször is eszembe jutott olvasás közben: Vajon Ella akkor is belezúgott volna Reed-be, ha nem néz ki ennyire szívdöglesztően? És fordítva? Kövezzenek meg azok, akik szintén olvasták a regényt, de én hiába próbáltam a sorok mögé látni, egyszerűen nem találtam semmi más indokot erre a tényre, pusztán azt, hogy Reed Royal a világ legszexibb pasija állítólag. Ami miatt nem tudom őszintén kedvelni Ellát, az pedig pontosan ez a tényező, és néhány olyan elszólás a vonzalmával és a vágyaival kapcsolatban, ami nekem vagy abszurd, vagy pedig felesleges és túlzásnak bizonyult csakúgy, mint a könyv elején az öt fiú ellenszenve iránta.
„A veszteség őrült dolgokra készteti az embert.”
Mindkét fő karakterünket a veszteség teszi olyanná, amilyennek megismerjük őket a fejezeteken keresztül. Mind a ketten máshogy dolgozzák ezt fel, és élnek együtt az újonnan kialakult helyzettel. Az, hogy ezt többféleképpen látjuk, s hatással tud ránk lenni ezáltal az írónő, rám legalábbis mindenképpen, az részemről mindenképpen pozitív visszajelzést érdemel.
Amit mindenképpen ki szeretnék emelni, az a fordulópont a történet végén, ami miatt kifejezetten élveztem az utolsó 15-20 oldalt. Számítottam a csavar kezdetétől egy befejezésre, de mégsem pontosan az történt, mint amire számítottam. Ez pedig azt vonja maga után, hogy agyalok. Gondolkozok, mi történhetett pontosan. Miért így alakult a vége, és mégis mit akarhat ebből kihozni az írónőnk?
Ez az egyetlen indok, amiért kíváncsi vagyok, hogyan tesznek tönkre minket a Royal fiúk egy következő kötetben.
Megtört herceg, vagy megtört hercegnő? Nemsokára kiderítjük. ;)
Csillagozás: 3,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik egy erotikával fűszerezett, kicsivel komolyabb témát is feszegető romantikus regényt szeretnének olvasni.
És következzen az elmaradhatatlan feladat, ami a jegyzetek készítése volt annak a személynek, aki ajánlotta neked a könyvet - úgyhogy íme a gondolataim, Reninek szeretettel :D
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés