Lap lap után
Üzemeltető: Blogger.
  • Főoldal
  • Értékelések
  • Rövidzárlat
  • MIÉRT?!
  • Szépirodalmi kedvcsináló
  • Értékelések ABC-s sorrendben
  • Book Tagek
Sziasztok molyok! :)
 

Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) Nekem Reni választott könyvet, méghozzá az egyik kedvencét - mivel elég megosztónak bizonyult a hallottak alapján, kíváncsi voltam, én hogyan fogok vélekedni róla. Úgyhogy, kedves olvasóim, következzen a Papír hercegnő és Anna találkozása! ;)
Szerző: Erin Watt
Cím: Papír hercegnő
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 360 oldal
Műfaj: Kortárs, romantikus
Eredeti cím: Paper Princess
Egy dolgot már most, az értékelés előtt szögezzünk le: ez a saját, személyes véleményem, és úgy érzem, elég szélsőséges lesz, mivel iszonyúan vegyes érzelmeim vannak az olvasottakkal kapcsolatban, s nem tudom eldönteni, hogy a negatívak, vagy a pozitívak felé húz-e jobban a szívem. Úgyhogy azoktól, akik teljes mértékben, a „hibáival együtt” szeretik a könyvet, előre is szeretnék egy kisebb elnézést kérni, mivel én nem teljesen érzek így.
„Az életem az enyém. Én élem. Én irányítom.”
Lássuk is, hogy miért:
Adott egy nagyon erős női karakter, aki képes megélni az utca hátán is, elnézést ezért a kifejezésért, de valamiért helytállónak, vagy inkább kifejezőnek érzem Ella helyzetében, és az édesanyja a mindene, akivel állandóan költözött, s küzdött a mindennapi megélhetésért, amiért képes volt elég komoly áldozatokat is hozni, méghozzá igen fiatalon. Ez eddig kifejezetten tetszett, hiszen szeretem az ilyen lányokat a könyvekben, mert nem azt érzem, hogy átlagosnak és csúnyácskának akarják a főhősnőnket beállítani, aki később avanzsál meseszép, majd tehetséges Disney hercegnővé. Ebből a szemszögből nézve Ella bizonyos mértékig hasonlított az egyik idei kedvenc regényem főszereplőjére, méghozzá a Girl in pieces Charlie-jára.
„A sors keze a gyengéknek való: azoknak, akiknek nincs elég hatalmuk vagy kitartásuk, hogy kihozzák az életből, amit akarnak.”
A mi tökösnek nevezhető főszereplőnk egyik napról a másikra kerül egy számára teljesen új, és fényűző életkörülményeket biztosító férfi szárnyai alá, akinek az öt drágalátos fia olyan tökéletesre fejlesztett gyűlölettel fogadja, hogy azt még nézni is rossz. Őszintén szólva, egy bizonyos határig még azt mondom, oké, van benne valami, nyilván én sem örülnék, ha egy számomra vadidegen fiút vagy lányt felkarolna az apám, és azt mondaná, hogy mától szeressem vérszerinti testvéremként. Néznék rá nagy szemekkel, de nem az lenne az első gondolatom, hogy visszaküldöm abba a nyomorba, amiben eddig élt, hanem próbálkoznék a megismerésével, s utána vonnék le bármilyen következtetést vele kapcsolatban - vagy ez nem normális hozzáállás?
A Royal fiúk minden bizonnyal egymással versengve üvöltenék, hogy NEM, és mindannyiuk közül a leghangosabb Reed lenne, aki amolyan vezető-féleségként könyvelhető el, mondhatni már az első pillanattól kezdve.
„- Valaki segített benne, hogy ekkora bunkó legyél, vagy ösztönösen jön?”
Nyilvánvalóan ő lesz az a személy, aki a leginkább el akarja paterolni Ellát, s egyben az a pasi is, akiért minden lány a legjobban meg van őrülve, köztük a mi főhősünk is. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de ilyen téren túlzottan kiszámítható volt a szerelmi szál, lehet, én vagyok túl okos, amit ezen kijelentés után el is vetnék, vagy csak szimplán kiismertem már ezt a klisét, hogy a rosszfiúnak álcázott egyénbe szeret bele még az a lány is, aki amúgy rengeteg rossz dolgon ment keresztül.
„- Senki sem akarja, hogy tönkretegyék. Mindenki arra vágyik, hogy megmentsék.”
Igazából emellett a történetünk sokkal fontosabb, és számomra reálisabb témákra is kitér, amivel emlékeim szerint pár sorozaton/filmen kívül itt találkoztam először a könyvekben igazán. Ez pedig csúnyán szólva a gazdag emberek élete és világa - tény és való, csak egy kisebb részletet ismerhettem meg úgy igazán, nem mindent, és nem is a legnagyobb pontossággal, de amennyit bemutatott az írónő, és ahogyan tette mindezt, az nekem nagyon tetszett, s valósnak is éreztem. Remélem, tényleg az volt, ha nem, akkor kicsit pofára estem, de sebaj. :D
„Tudod mit? Én éltem a való világban, és szar volt. Nem erőszakolnám rá azokra, akiket a legjobban szeretek.”
Ami még hatalmas pluszpontot érdemel, az az írói stílus. A könyv remekül szórakoztatott, humoros volt, és olvastatta magát. A szereplőink érdekesek voltak a maguk nemében, egyvalakit bírtam az elejétől a végéig, és az Ella legjobb barátnője, Valerie volt. Annyira szimpatikussá tette, hogy kilógott ebből a képmutató, egymással versenyző, és még sorolhatnám milyen, gazdag, inkább már luxus gyermekek sorából, hogy mindig vártam, mikor jelenik meg a színen, hogy vigyoroghassak egy sort. Ella sem lett volna különb, egyedül egy problémám volt vele kapcsolatban: a Reed iránt érzett vonzalma.
„Már eldöntötted magadban, hogy ki és mi vagyok, ezen pedig semmi sem fog változtatni.”
Most újra elgondolkoztam azon, ami már többször is eszembe jutott olvasás közben: Vajon Ella akkor is belezúgott volna Reed-be, ha nem néz ki ennyire szívdöglesztően? És fordítva? Kövezzenek meg azok, akik szintén olvasták a regényt, de én hiába próbáltam a sorok mögé látni, egyszerűen nem találtam semmi más indokot erre a tényre, pusztán azt, hogy Reed Royal a világ legszexibb pasija állítólag. Ami miatt nem tudom őszintén kedvelni Ellát, az pedig pontosan ez a tényező, és néhány olyan elszólás a vonzalmával és a vágyaival kapcsolatban, ami nekem vagy abszurd, vagy pedig felesleges és túlzásnak bizonyult csakúgy, mint a könyv elején az öt fiú ellenszenve iránta.
„A veszteség őrült dolgokra készteti az embert.”
Mindkét fő karakterünket a veszteség teszi olyanná, amilyennek megismerjük őket a fejezeteken keresztül. Mind a ketten máshogy dolgozzák ezt fel, és élnek együtt az újonnan kialakult helyzettel. Az, hogy ezt többféleképpen látjuk, s hatással tud ránk lenni ezáltal az írónő, rám legalábbis mindenképpen, az részemről mindenképpen pozitív visszajelzést érdemel.
Amit mindenképpen ki szeretnék emelni, az a fordulópont a történet végén, ami miatt kifejezetten élveztem az utolsó 15-20 oldalt. Számítottam a csavar kezdetétől egy befejezésre, de mégsem pontosan az történt, mint amire számítottam. Ez pedig azt vonja maga után, hogy agyalok. Gondolkozok, mi történhetett pontosan. Miért így alakult a vége, és mégis mit akarhat ebből kihozni az írónőnk?
Ez az egyetlen indok, amiért kíváncsi vagyok, hogyan tesznek tönkre minket a Royal fiúk egy következő kötetben.
Megtört herceg, vagy megtört hercegnő? Nemsokára kiderítjük. ;)
Csillagozás: 3,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik egy erotikával fűszerezett, kicsivel komolyabb témát is feszegető romantikus regényt szeretnének olvasni.
És következzen az elmaradhatatlan feladat, ami a jegyzetek készítése volt annak a személynek, aki ajánlotta neked a könyvet - úgyhogy íme a gondolataim, Reninek szeretettel :D
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az egyik újonnan beszerzett Helikon zsebkönyvemre esett, méghozzá Szerb Antal - Utas és holdvilág c. művére. 


Nagyon régóta szerettem volna már tőle olvasni, ezért kíváncsian vetettem magam bele a történetbe - lássuk, mi sült ki belőle! ;)
Szerző: Szerb Antal
Cím: Utas és holdvilág
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Helikon
Oldalszám: 300 oldal
Műfaj: Lélektani, filozofikus
Szóval akkor pár szót az én kapcsolatomról Szerb Antallal, mielőtt még olvastam volna tőle bármilyen művet is. Rengetegszer hallottam elejtve a nevét az irodalom óráimon, már hetediktől kezdve, azzal is tisztában voltam, milyen korban élt, és hogyan halt meg, de nem értettem, hogy miért nincs benne a tananyagban, mint Radnóti, vagy éppenséggel miért nem kapják fel annyira.
Amikor tízedikben újra indulnom kellett a szépkiejtési versenyen az iskolánkban, találtam egy tökéletes szöveget Antaltól, és boldogan vittem a tanárnőm elé, hogy én ezt szeretném olvasni, mert ez én vagyok. Ő csak a fejét csóválta, mire értetlenkedni kezdtem, hogy mégis mi a baj, nem szépirodalmi szöveg, minden kritériumnak megfelel - a válasz a következő volt: fasiszta.
Csak néztem, mert nem értettem, mégis milyen okból kifolyólag lenne az, de nem vitatkoztam és kerestem egy másik szöveget. Most, miután végeztem az olvasással, újra megnéztem, végigbogarásztam az életrajzát, de továbbra sem értem ezt a felvetést. Ki tudja miért nem, biztosan velem van a baj… Na jó, nem is szaporítom a szót, vessük bele magunkat ebbe az utazásba, amire Mihály invitál minket! ;)
„Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után: keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában.”
A főszereplőnkkel a nászútján találkozunk először, amikor még ő maga sem tudja, milyen hatással lesz rá a holdvilágos olasz éjszaka, s miféle kalandokba keveredik bele, pusztán amiatt, mert magával ragadja a nosztalgia.
Éreztétek már azt, hogy képtelenek vagytok a jelenben élni, mert valami, ami valaha számotokra a világmindenséget jelentette, visszahúz titeket a gyermekkorotokba?
„- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt?
- Én? - kérdezte Mihály eltűnődve. - Semmit. Éltem.”
Ez lesz az az érzés, ami teljesen elhatalmasodik rajtunk is, miközben Mihállyal együtt barangolunk lapról-lapra. Szépen, lassan pedig értelmet nyer a hosszú visszaemlékezés: a mi igencsak magának való főhősünk arra próbál rájönni, miért nem tud normális életet élni, mint bárki más. Tudja magáról, hogy nem egy megszokott, hétköznapi személyiség, de ugyan ez milyen okból kifolyólag tarthatná vissza? Hiszen van rendes munkája, tökéletes felesége - mindene megvan, ami egy átlagos ember életviteléhez szükséges, akkor miért nem érzi teljesnek az életét?
„Gondold meg: meghalni sokkal könnyebb és természetesebb, mint életben maradni...”
Ahogyan haladunk előre a fejezetekben, és egyre jobban beszippant minket Mihály kóborlása az olasz városokban, úgy kezdjük megérteni a férfi lelkivilágát, s fedezzük fel vele együtt a múlt szépségét, amit mindannyian előszeretettel üldözünk, ha arról van szó. Aztán elérkezik az a pont, amikor rádöbbenünk olvasás közben, hogy nem menekülhetünk életünk végéig önmagunk elől.
„- Nem értem, hogyan hiheti, hogy aki meghalt, az teljesen megszűnik.”
Nem kényszeríthetjük magunkat olyan létbe, amit nem nekünk rendelt a sors - egyszerűen képtelenség úgy élni minden nap, ahogyan azt tőlünk elvárja egy társadalmi norma, mikor a szívünk mélyén tisztában vagyunk azzal, hogy csak színészkedünk, és megjátsszuk magunkat. Egyszer el fog jönni az a pillanat, amikor belefáradunk a színjátékba, hogy úgy próbáljunk normális életet kialakítani és élni benne, hogy közben nem önmagunkat adjuk.
„Lázongva vallok törvényt és szabályt.
S most mi jön? Várom pályabéremet,
Mert befogad s kitaszít a világ.”
Villon (Ford.: Szabó Lőrinc)
És - még ha ő nem is látja ezt előre - Mihály történetében is ez a fordulópont következik be, s mi azt követhetjük nyomon, hogyan eszmél rá arra, hogy ami elveszett a múlttal együtt, az már ténylegesen a feledésbe merült - mivel hiába akarja ugyanazt előteremteni a jelenben, az emberek és a körülmények is változnak, vele együtt.
Amíg a főszereplőnk bolyong, s lézengve tengeti mindennapjait, arra törekedve, hogy rátaláljon önmagára, a múltját elemezve, mi, olvasók is feltesszük magunknak ugyanazokat a kérdéseket, amiken Mihály is töpreng - akár kimondatlanul, akár elárulva nekünk gondolatait.
Olvasás közben pedig akaratlanul is elkezdünk azon gondolkozni, hogy olyan életet élünk - e, ami nekünk való, és a szívünk szakad meg, ahogyan látjuk azt a kétségbeesést, azt a gyerekes vágyat a főhősünkben, ami görcsösen afelé hajtja, hogy befejezettnek tekinthesse ezt az utazást, amivel megismeri önmagát, s végre pontot tehessen a mondat végére…
„És ha az ember él, még mindig történhet valami.”
Ez a regény sokkal többet tudott nekem most adni, mint egy általános értelemben vett segítő kézikönyv, ami arra próbál rávezetni, miért kell szeretnem magamat, a személyiségemet - vagyis azt, aki vagyok. Mihályt sokkal közelebb éreztem most magamhoz, valamiért azt az érzést keltette bennem, hogy ha jobban szemügyre veszem a tulajdonságaimat, néhány eltemetett emlékemet, akkor ráeszmélhetek, hogy sokkal jobban hasonlítunk, mint azt valaha is beismertem volna.
Mindezek után pedig úgy érzem, ideje magamba néznem, s elindulnom a saját holdfényes utamon - találkozunk Olaszországban?
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik éppen nehéz időszakon mennek keresztül, s kell nekik egy kis biztatás, hogy néha ugyanott kell kilyukadni, ahonnan elindultunk, mert lehetséges, hogy oka van annak, hogy nem látunk más megoldást.
És akkor következzen a kép, ami a víz mellett készült! ;)
A saját kis medencénkben jó volt egy ilyen fantasztikus kötettel pihenni :)
~Anna
Sziasztok molyok! :)
A mai napon a Könyv, pont jókor c. rovatunk első bejegyzésével érkeztem nektek, aminek keretében mindannyiunknak ugyanazt a könyvet kellett elolvasnia. 


Ez a kötet pedig nem volt más, mint a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából megjelent Girlin pieces - lány, darabokban c. regény, Kathleen Glasgow-tól.

Szerző: Kathleen Glasgow
Cím: Girl in pieces - lány, darabokban
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 448 oldal
Műfaj: Kortárs, ifjúsági, önbántalmazás
Eredeti cím: Girl in pieces
Őszintén szólva, azt sem tudom, hol kezdjem… Annyira mélyen megérintett ez a könyv, hogy egyszerűen szóhoz sem tudok jutni, és most ezt a lehető legkomolyabban mondom Nektek. Ez minden bizonnyal azért van így, mert én is átéltem hasonló dolgokat, mint Charlie, de közel sem jártam meg olyen mértékben a „poklot”, mint ő.
„Az embereknek tudniuk kell rólunk. Azokról a lányokról, akik a fájdalmukat a testükre írják.”
Eddig bele se mertem gondolni, vagy lehet, csak nem akartam, és elhessegettem magamtól még az ötletet is, hogy velem egykorúak is élhetnek az utcán, különböző okokból kifolyólag, és folytathatnak ugyanolyan életvitelt, mint aminek mi is a tanúi lehetünk nap, mint nap, ha elmegyünk pár hajléktalan személy mellett az úton, vagy az aluljáróban.
„Ömlik belőlük a szó, a sötét emlékek - nem tudják abbahagyni. Elevenen felzabálja őket a saját történetük, kifordulnak tőle önmagukból. Szünet nélkül beszélnek. Én kivágtam magamból minden szót. Túlcsordult tőlük a szívem.”
A főszereplőnket egy pszichiátriai intézetben kezelik sikertelen öngyilkossági kísérlete után, ahol hozzá hasonló lányok társaságában próbálják a gyógyulás felé terelgetni. Persze a helyzete korántsem ilyen egyszerű, mert miért is lenne az, mivel az otthonából menekült el, a gyász és a bántalmazás egyvelegénél pedig még az utcaélet is hívogatóbbnak tűnt - ebből adódóan sejthetjük, hogy a kezelés finanszírozása nem éppen a legegyszerűbb módon zajlik, majd hamarosan pont az anyagi helyzet lesz az, ami meggátolja Charlie-t abban, hogy tovább maradhasson a biztonságot nyújtó intézetben.
„Amikor azt mondom, hogy szomorúság, az igazából azt jelenti, hogy ott belül egy fekete lyuk van tele szögekkel, kövekkel, üvegcserepekkel meg azokkal a szavakkal, amiket nem tudok többé kimondani.”
Ekkor kerül ki akarata ellenére a nagyvilágba, ahol kezdetben megacélozza magát, próbál a saját lábára állni, és még munkát is talál - ezt egy szép előrelépésnek könyveli el, teljesen érthető módon. Ezután következik a saját lakás keresése, ami szintén sikeres lesz - ekkor már mi, olvasók is elkezdünk reménykedni, hogy Charlie végre egyenesbe jön, el tudja kezdeni helyretenni az életét, esetleg keresni egy segítő csoportot, és voilá, minden happy és nagyszerű lesz!
„Ki! Ki vele! Vágd ki az egészet! Vágd ki az apámat! Vágd ki Ellist, aki annyira hiányzik! Vágd ki azt a férfit az aluljáróban, vágd ki Faszkalap Franket, a férfiakat a földszinten, azokat is, akik az utcán laknak, és túl sok embert hordoznak ott belül, vágd ki az éheseket, a szomorúakat és a fáradtakat, a senkiket, akik nem szépek, akiket nem szeret senki, vágd csak ki, amíg egyre kisebb leszek, és a végén nem marad belőlem semmi!”
Ohohohó, csak lassan a testtel, mert most jön be a képbe Riley West, a lecsúszott, majdnem-híres zenész, aki visszarántja a főszereplőnket az ördögi körbe, és nem engedi szabadulni onnan. Charlie-t szépen, lassan szivárogtatja bele újra a mélybe, és ez fokozatosan őrli fel a lány idegeit, hiszen tudja, hogy menekülnie kéne, de mégsem teszi. És akkor most felmerül a kérdés: miért nem hagyja ott, ha tisztában van azzal, hogy árt saját magának?
Hát, ezen én is elgondolkoztam, miközben haladtam előre az olvasásban, de ahogyan megismertem Charlie-t, és beleláthattam a gondolataiba, kicsit más szögből is láttam a dolgot, ami elég komolyan elgondolkoztatott. Ezt akkor fogjátok igazán megérteni, ha belekezdtek a könyvbe, s az olvasás által megtapasztaljátok, milyen is lehet egy olyan lánynak, aki az utcán élt, - és még ennél is borzalmasabb dolgokat vészelt át - egy férfi törődése és szeretete, még akkor is, ha nem éppen tökéletes. Higgyetek nekem, beleképzelve magatokat a főszereplőnk helyzetébe, biztosan elkezd motoszkálni a fejetekben ez a gondolat is, csak várjátok ki a végét!
„Mert ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, segít neked, igaz? Ha bántanak, az a valaki, aki szeret téged, gyengéden megcsókol, a szádhoz tartja az üveget, az ujjaival végigsimítja a hajadat, igaz?”
A szereplők egytől-egyig megállták volna a helyüket a való életben is, hiszen mindannyian tisztában vagyunk vele, még ha nem is akarjuk mindig beismerni magunknak, hogy mindegyiküknek találnánk megfelelő személyt a mai világban. Érdekes volt látni, ki hogyan győzi le a démonait, és mely barátok maradnak mellettünk, akkor is, ha minden kötél szakad, s kinek fontosabb a saját, már rendbe szedett élete.
„Evan mindig azt mondogatta, hogy nem attól kell félni, amit nem látsz, hanem attól, ami az orrod előtt van és tisztán látható.”
Azóta agyalok, hogyan tud egyszerre összejönni ennyi minden az életben, mint ami a könyvben történik, de mindig felüti a fejét bennem az a gondolat, hogy lehet nem is olyan nehéz ennyire belegabalyodni a rossz dolgokba, ha már másodjára indulsz lefelé a lejtőn, ráadásul akad valaki, aki még húz is magával. Emellett pedig ott van az a kis maradék réteg, ami tartja benned a lelket, és tudatja veled, hogy van másik út is, csak erősnek kell lenned, s tudnod kell azt mondani, hogy nem - hogy elkezdhesd a felejtést, az újrakezdés reményében.
„Szerintem attól nem tudsz megszabadulni, ami régebben voltál. Valahogy rád ragad.”
Nyilván nem tehetjük semmissé a múltat, hogy mi mindenen mentünk keresztül, és mi formált minket azzá, akik most vagyunk, de az, hogy mivé válhatunk, és mit hozhatunk ki a jelenlegi helyzetünkből, az csakis rajtunk múlik igazán. Mert ha mi nem akarjuk, hiába vannak mellettünk támogatók ezrei, a szavuk és a segítségük mit sem ér… Ezt én is a saját káromon tanultam meg, akárcsak Charlie.
„Fáradt vagyok, és haragszom magamra. Amiért hagytam, hogy egyre kisebbre zsugorodjak össze, és reménykedtem, hogy akkor majd jobban észrevesz. De hát hogy is vehetne észre valaki, ha egyre kisebbre zsugorodsz össze?”
És pontosan ez az az ok, amiért ennyire közel érzem magamhoz ezt a történetet. Volt egy nagyon csúnya, depresszív időszakom, viszonylag fiatalon, mintha most olyan öreg lennék, na mindegy :D, amikor én is ugyanezt csináltam, mint a lányok többsége a könyvbeli intézetben. Amint elolvastam a fülszöveget, és eljutott a tudatomig, miről is lehet szó ebben a regényben, már akkor biztos voltam benne, hogy érzelmileg teljesen ki fog készíteni ez a történet, ugyanakkor nagyon sokat fog nekem adni, hisz egy bizonyos szintig át tudom érezni, milyen ebbe a tevékenységbe menekülni.
„Mindenki életében van ilyen pillanat, gondolom, az a pillanat, amikor olyan … életbe vágó dolog történik, ami apró darabokra szaggatja szét az egész valódat. Akkor meg kell állni. Sokáig csak szedegeti az ember a darabokat. És ez nagyon hosszú időbe telhet; nem az, hogy visszarendezd a darabokat, hanem hogy új módon rakd össze őket, és nem is feltétlenül jobban. Sőt, inkább olyan módon, amivel együtt tudsz élni, amíg nem tudod biztosan, hogy ennek a darabnak itt a helye, annak meg amott.”
Szinte kínzóan nehéz volt haladni a fejezetekkel, mert akkora súlyt pakolt a vállamra az írónő, hogy úgy éreztem, muszáj megállnom pihenni, és gondolkozni azon, hogy én honnan - hová jutottam, s mit nyertem az által, hogy felkerestem egy szakembert a problémámmal.
Igaz, Charlie-nak nem volt ilyen könnyű a helyzete, és már csak ezért is merem azt állítani, hogy az egyik legerősebb női karakter, akiről eddig olvastam, mert képes volt a legmélyebb gödörből is kimászni, s bebizonyította, hogy le lehet győzni a múltat, akkor is, ha mindent veszni látsz. Ha darabokban vagy. Apró, pici részletekben, amik eltűnnek a mélyben.
„Darabokban vagyok. Nem tudom, merre vannak a darabjaim, hogyan rakjam össze, és hogyan ragasszam meg őket. Vagy hogy egyáltalán képes leszek-e rá valaha.”
Úgyhogy kedves könyvmolyok, amit én tudok nektek mondani ezzel a könyvvel és témával kapcsolatban, az nem más, mint hogy ha tehetitek, mindenképpen olvassátok el! Akármit gondoltok erről, adni fog nektek egy olyan élményt, ami elkezdheti megváltoztatni az elképzeléseteket ezt illetően. Ahogy körülnézek a mai világban, úgy érzem, szükségünk volt már egy ilyen regényre, ami megmutathatja nekünk ezt az oldalt is - ráadásul azoknak a szemszögéből, akik a testükre írják a fájdalmukat.
És nem utolsó sorban, kedves sorstársaim, akik cselekedtek már így, ez a könyv Nektek szól! Reményt ad, és az írónő megmutatja, hogy nem vagyunk egyedül - és nem is leszünk, sohasem.
Olvassátok, mert ez a könyv megkerülhetetlen, s szívet tépő egyben.
Csillagozás: 5* / 5
Ajánlom… mindenkinek, egytől egyig, kivétel nélkül.

Zárásképp pedig ne felejtsük ki a feladatot, ami kedvcsináló kép készítése volt - hoztam egy saját képet, és egy kollázst is, ami szépen visszaadja a könyv hangulatát. ;)
Balatonföldváron, a Galamb-szigeten

Azt se felejtsétek el, hogy Pati oldalán még tudtok játszani a könyvért! ;)
A nyereményjátékért kattints ide! ;)


~Anna
Sziasztok könyvmolyok! :)
Július 30.-án kezdetét vette az egy éves könyves kihívás, amiben négy blogger fog bemutatkozni, értékeléseken és feladatokon keresztül - kíváncsiak vagytok, hogy kik is vagyunk mi, és mi a célunk ezzel a projekttel? ;)
A csapatunk a Könyv, pont jókor nevet viseli, és az eredetileg tervezett három bloggerina helyett négyre bővült létszámmal fog tevékenykedni. :) Az olvasásaink előre megtervezett tematikák alapján lesznek kiválasztva, és mindegyik hónaphoz tartozik feladat, határidő és büntetés is. Na, mit szóltok, érdekesen hangzik? :D
Megmutatjuk majd a menetrendünket is, de előbb következzen a bemutatkozás! ;)
Könyv, pont jókor - 0.1 Anna, aki kifundálta ezt az egészet és belerángatott mindenkit
Sziasztok, én lennék az ötletgazda, a Lap lap után szerkesztője. :)
Eleinte csak Patival és Petuval tárgyaltam egy közös projektről, de nem sokkal később bekerült a képbe Reni is, akit örömmel fogadtunk köreinkbe, s bővültünk ki plusz egy fővel. Muhahaha, eggyel több áldozat - nem, nem vagyok ijesztő, á, dehogy. :’D A blogom idén augusztusban lesz két éves, ami hatalmas öröm számomra, hiszen egy hobbiból nőtte ki magát, s ma már az életem szerves részét képezi, hogy megosszam Veletek, könyvmolyokkal az olvasásaim élményét.
A szabadidőmben ezen kívül imádok táncolni, rajzolni, sétálni, kirándulni, és a barátaimmal lenni. Nagy kedvenceim közé tartozik az idegen nyelvek tanulása – már beszélek az angol mellett oroszul, japánul és koreaiul is! :D Ezek mellett előszeretettel készítek alkalmi frizurákat, mert imádok hajat fonni. ^_^
Virtuális ölelés, Anna
Könyv, pont jókor - 0.2 Pati, aki elsőként fogadta el a kihívást nem tudva ezzel, mire is vállalkozott
Sziasztok,
Patti vagyok, 23 éves és lassan egy éve blogolok. :) 12 évesen lettem a könyvek szerelmese, hisz akkor találkoztam Thomas Brezina könyveivel. Nagyjából mindenféle témában szeretek olvasni, de a legjobban a fantasy és a tini regényeket szeretem - de azért egy disztópiát vagy egy horrort se vetek meg. :)
Pénzügyi / könyvelő asszisztensként dolgozom és bármennyire is utáltam a matekot, imádom a pénzek világát. :D
Ölelés, Patti
Könyv, pont jókor - 0.3 Petus, aki a kört bezáró harmadik személy lett hagyva magát belerángatni a két barátnője őrültségébe
Szijjasztok! :)
Petra vagyok, 20 éves. Kalocsán születtem 1997. december 16-án. A Kalocsai Szent István Gimnáziumban tanultam reál szakon. 2016-ban érettségiztem - szerencsére sikeresen. :) Jelenleg élelmiszermérnöknek tanulok a Szegedi Tudományegyetemen, most másodéves vagyok. Nem voltam mindig a legjobb tanuló, de igyekeztem nagyon, hogy a lehető legjobban sikerüljön az érettségim.
Van egy húgom, aki 9 éves, és Flórának hívják. :)
Szeretek jókat bulizni a barátaimmal ... és ilyenkor szokták mondani, hogy eléggé összetett emberke vagyok, mert tanulok rendesen (4,4 - 4,5 körül van az átlagom általában), szeretek olvasni és bulizni is járok ... nem tudom, hogy hogy fért ennyi minden abba a 150 cm-be :D.
Egyébként élek-halok a romantikus regényekért, de elolvasok bármi mást is szívesen. Általában borító és fülszöveg alapján választok könyvet, aztán el szoktam olvasni az értékeléseit, és ha megtetszik: Let’s read! Igyekszem majd, hogy a blogom minél színesebb, érdekesebb, élvezhetőbb legyen! :D
Üdv, Petra
Könyv, pont jókor - 0.4 Reni, aki negyedikként csapódott hozzánk és fogalma sem volt arról, mibe fog belecsöppenni
Sziasztok! :)
Reni vagyok, 20 éves. 1997. szeptember 2-án születtem Gyulán. Most a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának élelmiszermérnöki szakán vagyok harmadéves hallgató.
Egészen pici korom óta szeretek olvasni, az első regények, amikre emlékszem a Harry Potter sorozat volt - számomra ezek a könyvek jelentették a gyerekkort és a mai napig betegesen imádom az összeset. :D Azóta is szeretem a fantasztikus elemekkel tarkított könyveket, imádok ezeken keresztül új világokat megismerni, de a romantikus regények az abszolút gyengéim. Tulajdonképpen bármit le lehet nyomni a torkomon, amiben van szerelmi szál, sőt nagyon ritkán olvasok olyat, amiben nincs. Ha ez mégis előfordulna, akkor az általában valami posztapokaliptikus, disztópikus vagy minimum baromira megrázó történet, szóval bizonyos értelemben a könyves katasztrófaturisták sorát bővítem. :D
A könyveken és az olvasáson kívül szeretem a jó sorozatokat, a jeges teát, és bármilyen társaságon belül szívesen rontom az átlagmagasságot. Akut koffeinfüggő vagyok és büszkén állítom, hogy ember nem tett még tönkre nálam több égősort egy háztartáson belül azzal a felkiáltással, hogy „bízz bennem, mérnök vagyok”. :D
Bármi kérdésetek lenne, forduljatok felém is bizalommal, bármikor beszélgethetünk egy jót. :)
Puszi, Reni
Na és ha már beharangoztuk, íme a kihívás terve előre láthatóan:
Az értékelések hamarosan érkezni fognak az első könyvről, addig is élvezzétek ki a nyarat, olvassatok sokat, és drukkoljatok, hogy mindannyian beleférjünk az időkeretbe, és ne legyen büntetése senkinek már az első körben! :D
Virtuálisan ölelünk, és puszilunk minden olvasót,
A Könyv, pont jókor csapata
Régebbi bejegyzések Főoldal

Kiemelt bejegyzés

RÓLAM - Bemutatkozás leendő olvasóimnak

Sziasztok, Anna vagyok! :) Idén már a 26. évemet fogom taposni, ami azt jelenti, hogy már sokadik éve imádok olva...

Rendszeres olvasóim

Ennyien jártatok már itt :) ♡

Keresés

Népszerű a blogon

  • ÉRTÉKELÉS - Holden Rose : Holtidő
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy nagyon kedves író barátom felkérésének tettem végre eleget, s öröm volt élni a lehetőséggel, hogy elolv...
  • ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Egy év Rómában
    Sziasztok molyok! :) Ezúttal egy igazán egyedi elképzelésen alapuló romantikus regényt hoztam nektek, ami egyszerre döbbent meg, és vará...
  • Personal Challenge in 10 steps - avagy utazás a koponyám körül 10 lépésben
    Sziasztok molyok! :) Még valamivel régebben Everglow hívott ki erre a kicsit személyesebb hangvételű tagre, úgyhogy ha kíváncsiak vagyto...
  • Féléves könyves kiakadás tag
    Sziasztok molyok! :) Még kicsivel régebben, Réta hívott ki erre a tagre , látva a Kelly Oram novellával való szenvedésemet - azt hiszem,...
  • Írás és írók book tag
    Sziasztok molyok! :) Az én drága Hikarim újból kihívott egy booktagre , amit innen is köszönök - remélem, most már ez a sok extra bejeg...
  • Könyv, pont jókor - Szerb Antal : Utas és holdvilág
    Sziasztok molyok! :) A Könyv, pont jókor második fordulójának alkalmával kék borítós könyveket kellett olvasni, ezért a választásom az eg...
  • Könyv, pont jókor - Erin Watt : Papír hercegnő
    Sziasztok molyok! :)   Elérkezett a Könyv, pont jókor rovatunk harmadik fordulója, amiben egymásnak választottunk olvasnivalót. :) ...

Blogarchívum

  • ▼  2025 (1)
    • ▼  június (1)
      • ÉRTÉKELÉS - Michael Ende : Momo
  • ►  2024 (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2023 (2)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  július (1)
  • ►  2022 (3)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  május (1)
  • ►  2021 (15)
    • ►  november (1)
    • ►  október (1)
    • ►  szeptember (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (1)
    • ►  április (1)
    • ►  február (5)
    • ►  január (3)
  • ►  2020 (11)
    • ►  december (1)
    • ►  november (3)
    • ►  október (1)
    • ►  július (1)
    • ►  április (3)
    • ►  március (1)
    • ►  január (1)
  • ►  2019 (14)
    • ►  november (2)
    • ►  október (1)
    • ►  augusztus (1)
    • ►  július (1)
    • ►  június (2)
    • ►  május (1)
    • ►  április (1)
    • ►  március (1)
    • ►  február (2)
    • ►  január (2)
  • ►  2018 (82)
    • ►  december (2)
    • ►  november (5)
    • ►  október (11)
    • ►  szeptember (8)
    • ►  augusztus (5)
    • ►  július (6)
    • ►  június (7)
    • ►  május (11)
    • ►  április (7)
    • ►  március (4)
    • ►  február (5)
    • ►  január (11)
  • ►  2017 (170)
    • ►  december (8)
    • ►  november (10)
    • ►  október (18)
    • ►  szeptember (13)
    • ►  augusztus (18)
    • ►  július (23)
    • ►  június (15)
    • ►  május (21)
    • ►  április (12)
    • ►  március (16)
    • ►  február (9)
    • ►  január (7)
  • ►  2016 (56)
    • ►  december (8)
    • ►  november (8)
    • ►  október (8)
    • ►  szeptember (10)
    • ►  augusztus (9)
    • ►  július (13)

Címkék

21.század ANKB Ad Librum Arany Pöttyös Athenaeum Book Tagek Ciceró Colorcom Media Cover Reveal Dream Válogatás Díjak Elit Team Fumax Főnix Könyvműhely GABO General Press Gyémántfelhő Kiadó Hallgasd hétfőn oroszul Hard Selection Helikon zsebkönyvek Interjú Jin & Jang Kaméleon Könyvek Kossuth Kiadó Kristály Pöttyös Könyv pont jókor Könyvből film? Könyvekről bloggertől igazán Könyves borítók Könyves képek Könyvfesztivál Könyvmolyképző Könyvtáros Kedd Libri Menő Könyvek Metropolis Média Miért?! Mogul Kiadó Művelt Nép Kiadó Partvonal Patik László Projekthét Reader Surprise doboz Rubin Pöttyös Rólam Rövidzárlat SZS Kulturális Kiadó Szivárvány Kör Szépirodalmi kedvcsináló The Tea Break Award Twister Média Ulpius baráti kör Vasárnap versben mondom el Ventus Libro Vörös Pöttyös Zafír Pöttyös Álomgyár Élménybeszámolók Értékelés Évösszegzés

Mit olvasok éppen?

Megtalálhattok Facebookon :)

Lap lap után

És Instagramon is :)

Copyright © 2016 Lap lap után. Created by OddThemes | Distributed By Gooyaabi Templates