Sziasztok
molyok! :)
Ezennel
szeretnék nektek bemutatni egy könyvet, ahol újra az ókori Pompeji városába
utazhatunk el, méghozzá nem is akármilyen módon! ;)
Szerző: Daniel Godfrey
Cím: Új Pompeji
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Metropolis Média
Oldalszám: 384 oldal
Műfaj: Sci-Fi, időutazás
Nahát,
nahát, mik történhetnek, ha egy óriáscég holmi véletlen folytán belebotlik egy
új technológiába, aminek köszönhetően lehetségessé válik az anyagátvitel…
Mondjuk emberek transzportálása a jövőbe? Ó, de még mennyire! Ráadásul nem is
akármilyen emberekről van itt szó, kérem szépen! A pusztulás előtt álló Pompeji
lakosait szeretnék elhelyezni a jelenben, ki tudja milyen célból.
„A NovusPart
most azáltal uralja a jelent, hogy képes befolyást gyakorolni a múltra.”
A történetünk
két szálon fut, ami eleinte eléggé érthetetlen, ugyanis semmilyen összefüggést
nem látunk a kettő között, viszont ahogyan haladunk előre, és elkezdjük
felfedezni az egyik főbb szereplőnk, Nick által, hogy miben mesterkedik a Novus
Praticles, úgy válik világossá minden apró információ.
„Hat hetem van,
hogy megváltsam a világot.”
Igazából már a
fentebb említett történészünk is fura helyzetbe kerül, mivel fogalma sincs
arról, miért van éppen őrá szüksége a cégnek. Ne aggódjatok, nektek se lesz, vagy ha igen, az író tenni fog arról,
hogy ne így legyen. :D Természetesen Ronnie-nak, az összeesküvés-elméletek
lelkes gyártójának, s egyben Nick legjobb barátjának rengeteg tökéletes, és
meggyőző elmélete van minderről. :D És
higgyétek el, olyan makacs, hogy azon már mosolyogni kell. :’D
„Ritka adottság
úgy maradni hatalmasnak, hogy nagy emberként, és ne zsarnokként emlékezzenek
valakire.”
Na de mégis
hogyan kerül a képbe a másik szereplőnk, Kristen? Jól gondoljátok, ő lesz a
másik szál a regényünkben, méghozzá mondhatni az érthetetlen tényező, aki/ami
sehogyan sem illik bele ebbe a helyzetbe. Ő más szempontból lesz érdekes az
alapötlet szempontjából, és pont emiatt nem fogjuk végképp érteni, mit is keres
itt.
„Hogy is
fogalmazta meg Cicero? Ha az ember nem ismeri a múltját, örökre gyerek marad.”
Azonban az írónk
olyan tökéletesen alakítja a dolgokat, hogy csakis a legutolsó pillanatban
állnak össze a kirakós darabkái, ezzel pedig folyamatos gondolkodásra és
agyalásra készteti az olvasót, ami nekem, személy szerint nagyon tetszett.
Egy
dolgot el kell ismernem: kicsit lassabban indult be számomra a sztori, mint azt
vártam a fülszöveg alapján, de az igazi feszültséget szító tényezők és
szereplők később jelennek csak meg, így bátran állíthatom, hogy az izgalom a
könyv felétől kezd növekedni, majd a végén éri el a tetőfokát.
„- … azt hiszen,
eltévedtem.
- Nem így
vagyunk ezzel mind? Erről szól az élet!”
Meg kell még
jegyezni, hogy a mellékszereplőink korántsem a tökéletes jellemükről híresek,
habár hirtelenjében visszagondolva, vegyes volt a felhozatal „rossz” és „jó”
karakter téren, de az biztos, hogy már csak ezeknek az embereknek a jelenléte
is bonyolította a dolgokat, a pompeji lakosokról nem is beszélve…! ;)
„Ne pazaroljon
túl sok időt a múltra! Az igazi művészet azt kitalálni, mit rejt a jövő!”
Egyszóval,
kedves olvasóim, ez a történet szerintem egy zseniális elképzelés fantasztikus
és elképesztően érdekes kivitelezése, ami ki tudja, akár meg is valósulhat a
távoli vagy akár nem is olyan messzi
jövőben.
Az
alapötlet figyelemfelkeltő, az író stílusa pedig nagyon jó, mert a regény könnyen
olvasható, és még humorral is meg van fűszerezve a történelmi háttér, és a
legújabb technológiák mellett.
Akik
szeretik a témájukban is összetett olvasmányokat, és nyitottak erre az
elképzelésre, azok nem fognak csalódni Daniel Godfrey első könyvében! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… a sci-fi és a
modern időutazás kedvelőinek mindenképp! ;)
~Anna
