A nagy blogger(ina) kihívás

Sziasztok molyok! :)


Nemrég nagy meglepetés ért, amikor a drága Everglow bloggerina barátnőm meglepett egy teljesen új booktagre való kihívással, amit ezúton is köszönök, megtisztelő, hogy rám is gondoltál! <3


Még tavaly ismertem meg a Chronicles of a Bookshelf nevű könyves oldalt, és csak 1-1 bejegyzésbe olvastam bele, de az igazi követés akkor kezdett kialakulni, amikor együtt dolgoztam a blog vezetőjével egy Halloween-i projekthét keretein belül, s váltottam pár szót is Vele.
Utána már magam sem tudom hogyan, de egyre többször és egyre személyesebb üzenetet váltottunk egymással, s még akkor is úgy érzem, hogy Everglow az egyik legjobb blogger-barátnőm, hogy nem tudja az egész élettörténetemet, és még nem is találkoztunk személyesen. Nem tudom pontosan megfogalmazni miért, de egy különleges kötelék van köztünk - legalábbis az én véleményem szerint, ami remélem, így is marad. :)
És akkor most következhet maga a kihívás, és a 10+1 kérdés - készen álltok? ;)
1.) Írj pár szót arról a személyről, illetve blogjáról, akitől a kihívást kaptad -
2.) Töltsd le a kihívás képét ide kattintva és illeszd be a bejegyzésedbe, a szabályokkal együtt -
3.) Válaszold meg a kihívás 10+1 kérdését -
1. Mi volt az a fontos momentum az életedben, amikor eldöntötted, hogy te bizony írni akarsz?
Amikor először adtak fel nekünk kötelező olvasmányt, még alsóban, már akkor éreztem, még ha igen fiatalon is, hogy én, amikor már nagyobb leszek, bizony ezzel szeretnék foglalkozni - még ha nem is hivatás gyanánt, de valamilyen formájában biztosan ki szeretném próbálni magamat.
Talán még Antoine de Saint-Exupéry - A kis herceg c. könyvének elolvasása volt az, amikor beleszerettem magának az írásnak a művészetébe, mert teljesen elvarázsolt már akkor a kis herceg és a rózsa egyedülálló meséje.

2. Mi volt életed legelső „komolyabb” irománya? Miről szólt?
A legelső „komolyabb” írásom egy The Wanted-os fanfiction volt, ami három barátnőről szólt, akik egy utazás révén belecsöppennek a kedvenc együttesük dedikálásának utolsó perceibe, és találkoznak a fiúkkal…A többi meg már történelem, ahogy szokás mondani, de a legjobb emlékem ezzel kapcsolatban, hogy még a fiúk is ezt olvasták az énekóra alatt, én pedig dőltem a nevetéstől, amikor rimánkodtak, hogy miért nincs tovább. :D

3. Mióta vezeted a blogodat, milyen rendszerességgel teszel ki rá új bejegyzéseket?
Ha teljesen pontos szeretnék lenni, akkor 2016.08.06.-án nyitotta meg kapuit a Lap lap után, de akkor még ketten vezettük Diával. Sajnos most már, hogy Ő kilépett, nem tudok heti két alkalmas rendszerességgel posztolni, így nagyon változó a tanulás, és az egyéb, személyes dolgaim mellett, hogyan tudok új bejegyzéseket írni.

4. Hogyan készítesz el egy bejegyzést?
Most legyek szőrszálhasogató, és mondjam azt, hogy ügyesen és okosan? :’D
Jó, viccet félretéve, ez változó, annak függvényében, hogy milyen típusú bejegyzésről van szó.
Az értékeléseknél írok egy alapvázlatot, ami tartalmazza a legelső, nyersen leírt gondolataimat az adott könyvvel kapcsolatban, majd az olvasás befejezése után összevetem ezt az irományt a jegyzeteimmel, és a kettőt egybefésülve készítem el a végleges posztot, beletűzdelve a kedvenc idézeteimet.
Ha booktag, interjú, vagy élménybeszámoló, esetleg másféle bejegyzésről van szó, akkor csak belecsapok a lecsóba, mert szeretek olykor improvizálni, és éppen az adott pillanatban bennem kavargó gondolatokat, kérdéseket leírni - ez pedig kifejezetten tetszeni szokott az olvasóközönségnek, tapasztalataim szerint. :)
5. Van valami rendszered, szokásod, amit írásnál alkalmazol, hogy jobban menjen?
Mindig zenét hallgatok. Mindig mást, mert mindig éppen olyan hangulatba „kell” kerülnöm, amilyet a könyv is át tudott adni számomra, hogy tökéletesen át tudjam érezni még egyszer a mondanivalóját, hogy azt tudjam visszaadni az olvasóimnak is, amit éreztem, és ténylegesen szeretnék elmondani nekik az adott regénnyel kapcsolatban.

6. Ez életed legelső blogja, vagy próbálkoztál már többel is az elmúlt évek alatt? Ha igen, akkor a többit miért hagytad abba?
Igen, ez az első blogom, de remélem nem az utolsó, vagy éppen az, amit abba fogok hagyni. Egy tervem van, amin lelkesen dolgozok, csak nehéz időt szakítani rá az egyetem első éve alatt, de igyekszem, mert kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatása. Amíg készen nem állok, hogy felfedjem, addig hadd maradjon az én titkom. ;)

7. A családod tudja, hogy blogot vezetsz? Ha igen, hogyan mondtad el nekik? Ha nem, akkor miért nem mondod el nekik?
Igen, mindenki tisztában van vele, és teljes mértékben támogatnak most már. Teljesen egyszerűen odaálltam eléjük, s elmondtam, hogy úgy döntöttem Diával, hogy indítunk egy közös oldalt, amit erre szánunk.
Eleinte, amikor már kezdett munkává, vagy valami olyasmivé avanzsálni a dolog, nem értették teljesen, hogy ebben miféle munka lehet, de kb. már fél éve sikerült megmutatnom nekik, hogy mennyi időmet és energiámat ölöm bele ebbe az egészbe, s rájöttek, hogy szeretem ezt csinálni, és olyan számomra, mint a táncolás - ez lett az életem egyik meghatározó része, ami számomra mindennél fontosabb.
Úgyhogy most már előszeretettel „villognak” azzal, hogy micsoda kis blogger lányka van a családban, aki képben van a könyvek világával - imádom őket. :D <3

8. Melyiket választanád, és miért? Több ezren olvassák a blogodat, de ne szeressék, vagy kevesen olvassák a blogodat, de szeressék?
Egyértelműen az utóbbi. Ugyanígy vagyok ezzel, mint a barátsággal. Inkább legyen kevesebb, de igazi barátom, mint több ezernyi, aki azt se tudja, ki vagy mi vagyok én. Pontosan ezért törekszem arra, hogy kapcsolatot alakítsak ki az olvasóimmal is, mert szeretem, ha visszajelzéseket kapok Tőlük. Nélkülük nem lennék ott, ahol vagyok.
Ezért is hoztam létre egy FB-os csoportot, ahol személyesebb hangvételű tartalmakat is megosztok azokkal, akik csatlakoztak és hozzászólnak a posztokhoz. A dolog pedig fordítva is működik, ha valaki megosztja velem, illetve velünk a csoportban a mindennapjának akár csak egy gondolatát, azt örömmel vesszük, és nagyon jó beszélgetés tud kialakulni, amit én mindig hatalmas mosollyal nyugtázok. :)

9. Képes lennél abbahagyni az írást, és soha többé nem írni egy szót sem (kivéve hivatalos iratokat), ha valaki ezért felajánlana neked tízmillió dollárt?
Soha nem lennék képes ilyesmire. Inkább mennék fejjel a falnak, ha attól pénzfává válnék, s teremteném elő azt a tíz milliót, amit a családomnak adhatnék.
Remélem, ez mindent elmond.

10. Egy kis kreatív feladat. Tegyük fel, hogy elraboltak. Az elrablód fegyvert a fejedhez nyomva kényszerít, hogy írj egy rövid bejegyzést a blogodra, amiben válságdíjat kér érted. Hogyan írnád meg ezt a bejegyzést, illetve hogyan rejtenéd el benne azt, hogy hol is vagy pontosan, hogy a rendőrség meg tudjon találni?
Hm, jó kérdés…Mivel angolul általában az emberek többsége beszél valamilyen szinten, így inkább a második nyelvemen, oroszul rejteném el a helyszín kezdőbetűit a szövegben, afféle iniciálékként…A végén még meg is csinálom, ez most annyira megtetszett. :D Félre ne értsetek, maga a bejegyzés ötlete, nem az elrablós rész. :’D
10+1. Ki az a három blogger(ina), akinek örömmel küldöd tovább a kihívást?
1. Hikari & Ashley párosa, mert egyszerűen nem lehet őket nem szeretni <3 ,
2. Petra & Reni párosa a következő, mert együtt zseniális dolgokat visznek véghez az Addicted to the books-on <3 ,
3. És nem utolsó sorban az én fogadott nővéremnek, Patinak, aki akár még a tanítványom is lehetne bloggerként, de most már kinőtte magát, és érdemes rá figyelni <3

~Anna

Share:

Kapcsolódó posztok

2 megjegyzés