ÉRTÉKELÉS - L. J. Wesley : Egy űrállomás - takarító naplója

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ma egy igazán különleges sci-firől hoztam nektek értékelést, ami olyan szinten olvastatja magát, hogy amint belekezdesz, észre sem veszed, hogy már be is fejezted, s közben annyi kalandot éltél át 138 oldalon keresztül, amire még csak nem is számítottál volna. ;)
Szerző: L.J. Wesley
Cím: Egy űrállomás-takarító naplója
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Colorcom Media
Oldalszám: 138 oldal
Műfaj: Sci-fi, naplóregény
Ez a könyv amilyen gyorsan szembejött velem, olyan gyorsan fel is került a 2017-ben olvasott regényeim listájára - nem tehetek róla, egyszerűen nem bírtam ellenállni természetesen az éjszaka közepén egy ennyire ígéretesnek tűnő sci-finek.
Megmondom őszintén, mindennemű elvárás nélkül fogtam bele az olvasásba, egyedül arra voltam iszonyúan kíváncsi, hogy Andy Weir - A Marsi c. könyve után milyen lesz újból naplóregényt forgatni a kezeim közt.
„Nem tudom, hogy valaha kézbe veszi-e bárki ezt a naplót, elvégre csak azért készítem, hogy kevésbé unatkozzak, de biztos ami biztos alapon bemutatkozom. A nevem Max.”
Igazság szerint én nem gondoltam volna, hogy már az előzménnyel ilyen szépen belevágunk a lecsóba, ritkán találkozom ilyen gyönyörű in medias res kezdéssel - ezért minden elismerésem az íróé, garantáltan felcsigázza az olvasó érdeklődését.
Persze a történet ezután az elejétől kezdődik, nem kell attól tartani, hogy valamit nem tudunk meg, a cselekmények szépen egymásra vannak építve, s kellő gyorsasággal követik egymást - ami számomra azért nagy szó, mert eleinte tartottam attól, hogy túlzsúfolt lesz ez a vékonyka kötet, vagy éppen ennek az ellenkezője fog bekövetkezni, és unatkozni fogok olvasás közben.
„ - Nyugi, van egy ötletem… bár lehet, hogy nem fog tetszeni.
- Ahhoz már kezdek hozzászokni.”
A rengeteg akciódús jelenet közben egész jól megismertük a szereplőinket is, akadt köztük egy-két érdekesebb is, de pont ez tette egyedivé a könyvet akik közül egyértelműen Max került a legközelebb hozzám, hiszen elég sok tulajdonságban hasonlítunk, és még a gondolkodásmódunk sem tér el túl sokban egymástól.
„ A trágyában gázolásnak is megvan a határa.”
Ha már a karaktereknél tartunk, Felp mellett nem mehetek el szó nélkül: ő volt tipikusan az a férfi, akit amennyire unszimpatikusnak találtam, legalább annyira megkedveltem a végkifejlethez közeledve, a jellemfejlődésének köszönhetően.
„ - Fordítsd meg a hajót!
- De a Zambara ebben az irányban van!
- Hajó nélkül hogy akarsz odajutni? Fordulj meg, hogy lőni tudjak!
- Jaaa… oké. Forduláááááás.”
Összességében arra a következtetésre jutottam, hogy szeretem a naplóregényeket, mert valamilyen oknál fogva sokkal közvetlenebbnek érzem az elmesélést - itt az most csak a ráadás volt, hogy egy olyan űrutazásra kalauzolt el minket az író, méghozzá nem is akárhogyan ami felejthetetlen emlékként fog bennünk tovább élni.
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szerette A Marsit. ;)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés