VASÁRNAP VERSBEN MONDOM EL
Sziasztok
molyok! :)
Elérkeztünk
a Bree-vel vezetett rovatunk hetedik bejegyzésével, ami igazán különlegesre
sikeredett: mindkettőnknek akadt pár olyan ismerőse, aki szeret verset írni,
ezért gondoltunk egyet, s felkértük őket, hogy küldjenek számunkra egyet a
költeményeik közül, amit igazán közel éreznek magukhoz.
Molnár Ádám
Xavér - Éjszakai séta
Ősz
van, lassan tél.
Kihalnak
az utcák,
és
elpusztul a rét.
Ciklon
van, hűvös.
Mint
a levél a fáról,
hullik
az eső.
Este
van, sötét.
Mint
a napot a felhő,
Eltakar
az éj.
Hajnal
van, kis fény.
Csillog
a deres levél.
Lassan
új nap kél.
Ádám
verse elképesztően vegyes érzelmeket keltett bennem már akkor, amikor először
megmutatta nekem - azt hiszem, azonnal beleszerettem. Egyszerre keserédes a
hangulat, amit áraszt magából, s reménnyel kecsegtető - minden megvan benne,
ami számomra tökéletesen ábrázolni tudja, hogy milyen is egy újrakezdés az életben.
Smolnicki
Szilárd - Vákuumban
Üres
a szoba, üres a lakott ház,
A
sarokban furcsa alak kottáz.
Üres
a füzete, üres kopott keze,
Rímeket
faragna a józan esze.
Üres
az élet, üres minden óra,
Mindig
szükség van placebora.
Üres
a polc, üres, mit szem lát,
Ekkor
semmi se lehet adekvát.
Üres
ha áll, üres ha egyet lép,
Homályba
vész az életkép.
Üres
a konyha, üres sovány,
Képzelet-kötél
szorul nyakán.
Üres
a szó, üres a rejtett gondolat,
Nincs,
mi elnyomja a gondokat.
Üres
a mosoly, üres, ha örül,
Kilátás-hiány
lépdel körül.
Üressé
vált az egész világ,
Minden
idegen, hervadt virág.
Sivár
lelkek, rég elhalt álmok,
Bár'
ne lettem volna fiatal látnok.
Szilárd
versében az fogott meg annyira, hogy milyen gyönyörűen ábrázolja azt, hogy a
mai világ mennyire kezd üressé válni, s vele együtt a szavak mögöttes tartalma
is kezd feledésbe merülni. Mit gondoltok, ez a rejtett üresség tényleg
visszaköszön a mai napokban?
M. Anna Dóra -
Duci vers
Édesség
vagy kenőmájas?
Ettől
leszek tényleg hájas!
S
akkor esik jól az evés, ha az adag nem túl kevés.
S
ha nem tudok már semmit tenni, nekilátok gyorsan enni.
S
bár már furcsán megnőtt hasam -
Én
még mindig tömöm magam.
Többen
óvnak: - Vigyázz Anna! Nem árt egy kis szünet néha!
Én?
Csak egyre kerekedem! Holott most már alig eszem!
S
kerek hasam övekben, gyűrűzik az ölemben.
Amott
egy tál - nagyot kondul. Átvertek biz’ engem orvul…
S
most ülök itt keseregve, könnyeimet csepegtetve,
S
félek, hogyha lefogyok, az már nem is én vagyok.
Meglepetééééés!
Gondoltam jó ötlet lenne megmutatni nektek, hogy életemben egyszer nekem is
sikerült verset írnom. :D Megmondom őszintén, egy színdarab részére készült, s az
én karakteremnek kellett előadnia ezt
persze velem nem közölték előre, de nem baj :’D - amilyen kis viccesre
sikeredett, annyira illik is hozzám, azt hiszem. :D Remélem nektek is elnyerte
a tetszéseteket, s megmosolyogtatott titeket. :) Ettől eltekintve maradok a bloggerkedésnél, nem kell aggódni, Anna
nem veszi be a költői piacot. :D
~Anna & Bree
 Elérkeztünk a Bree-vel vezetett rovatunk hetedik bejegyzésével, ami igazán különlegesre sikeredett: mindkettőnknek ak...){kind=link}
0 megjegyzés