INTERJÚ - Molnár T. Eszter írónővel

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ma egy interjúval érkeztem nektek, ezúttal Molnár T. Eszter válaszolt a kérdéseimre. Érdemes felfigyelni a könyveire, ugyanis olyan témákat feszegetnek, amik jelen vannak a mai világban is, s előszeretettel megyünk el mellettük - Eszter azonban megmutatja ezeknek a dolgoknak az árnyoldalát, a jóval együtt.

1 - Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Gimnáziumba jártam, ahol nem csak a tanórákon találkoztunk az irodalommal. A legmeghatározóbb élménynek talán egy végzős diák Pilinszky-estjét mondanám, bár ekkor, harmadikos koromban már írtam: eleinte főként verseket, később novellákat is. Ezek nem voltak igazán jó szövegek, és ezzel én is tisztában voltam, de szerettem bíbelődni velük. Nagyon sok minden érdekelt, végül a biológus pályát választottam, és csak 15 évvel később kezdtem újra komolyabban foglalkozni az írással.
2 - Miért pont ezt a műfajt választottad?
A Stand-up! egy ifjúsági naplóregény, de más műfajokban is írok. Prózában érzem igazán otthon magam, azon belül leginkább a regények ritmusára érzek rá, de írok novellákat és verseket is, sőt képregénnyel is próbálkoztam. Mindig a téma és a szöveg alakítja ki, milyen formában tud (vagy nem tud) megszületni az adott munka.
3 - Ugyanabban a témában szeretsz olvasni, mint amiben alkotsz, vagy akad más kedvenced is?
Mindent olvasok, és őszintén irigylem azokat az alkotókat, akik olyat tudnak írni, amihez én nem érzek magamban elég erőt, fantáziát vagy motivációt.
4 - Szívesen írnál hasonló műfajban forgatókönyvet is? Esetleg színházi darabok jobban érdekelnének?
Idővel szeretnék foglalkozni szövegkönyvek írásával, és a drámaírás is egyre jobban érdekel.
5 - Melyik könyvedet tudnád elképzelni film, sorozat vagy akár színházi produkció formájában, s miért?
A regényeimben sok a filmes elem, élőbeszédszerűek a dialógusok, hangsúlyos a dramaturgia, így technikailag bármelyik könnyen megfilmesíthető. Persze az más kérdés, hogy miben látnak fantáziát a producerek és a rendezők. Én például nagyon szívesen látnám a tévé képernyőjén a Majdnem normális család történetét.
6 - A szereplőidet illetően vannak konkrét elképzeléseid (pl. melyik mai színész/modell felelne meg nekik a legjobban) vagy már nagyjából ők köszönnek vissza a borítókról is?
Nincsenek konkrét elképzeléseim. Illetve egy mégis van, ha cseppet elrugaszkodott is: az új krimim, a Szabadesés megfilmesítését hollywoodi szuperprodukcióként képzelem el, és Michael Fassbendert szeretném megszerezni a főhős, Peter Brenner szerepére.

7 - Voltak nehézségeitek az ábrázolásukkal vagy sikerült elsőre eltalálni őket?
A szereplők jellemének ábrázolásán nagyon sokat dolgozom. Fontos, hogy az olvasó ismerősévé váljanak, hiszen általuk elevenedik meg a regény.
8 - Neked mennyire okozott nehézséget megalkotni őket - vagy egyáltalán nem jelentett kihívást tizenévesek fejével gondolkodni?
A tizenéves karakterek megalkotása nem okozott különösebb nehézséget, mert élénken emlékszem, hogy milyen kamasznak lenni. Ráadásul a gyerekeim gimnazisták, így tőlük is sok inspirációt kaptam.

9 - Van kedvenced a karakereid közül? Ha igen, miért éppen ő?
Bakos Virágot nagyon kedvelem, bátor, őszinte, és szívesen lennék a legjobb barátnője. Bírom az apukát, Ferencet is, kicsit tutyimutyi, de vicces és megértő. A gyerekeim szerint a rendmániás Helga néni a példaképem, de ezzel én természetesen nem értek egyet.
10 - A ,,jó” vagy ,,rossz” szereplők kitalálását szereted jobban?
Nem hiszek a jó és a rossz szereplőkben. Mindannyian esendőek: van, aki általában jó fej, más néha kedves de gyakrabban önző, és olyan is van, aki nagyon gonosznak tűnik, de lehet, hogy neki is csak rossz napja vagy éve van. Pontosan ennek a sokszínűségnek az ábrázolását szeretem.
11 - Az egy majdnem normális család sorozatnál egy elég reális ábrázolást kapunk egy,,tipikus” nehezebb életet élő lányról - Virágról - és a családjáról. Mennyire szereted belevinni a történeteidbe a mai tini társadalom problémáit? Van egy olyan pont, amit ha átlépnél, már túlzásnak éreznéd a dolgot?
Addig, amíg olyan történeteket írok, amelyek bármelyikünkkel megeshetnek, vagy amelyek megtörténhetnek a körülöttünk élőkkel, nem hiszem, hogy túl tudom tolni a problémák ábrázolását. Viszont nem szeretném, ha a problémák uralnák a könyveim: a szereplőkről szeretnék mesélni, és rajtuk keresztül azokról az élethelyeztekről, esetleges nehézségekről, amelyekkel ők szembesülnek.
12 - Milyen mélyre szeretsz leásni ebben a témában, s mi a célod vele?
Nincs különösebb célom azzal, hogy a szereplők nehézségeiről írok. A világ egy-egy szeletét szeretném ábrázolni, a benne élők örömeivel és fájdalmaival együtt. Bár természetesen nagyon örülök, ha bárkinek segítséget, mankót tudnak adni az írásaim ahhoz, hogy könnyebben kezelje a saját problémáit.
13 - Mit szólnál ahhoz, ha kötelező olvasmánnyá tennék az Egy majdnem normális család sorozat első részét iskolákban?
Mindenképpen nagyon érdekes lenne, és valószínűleg nagyon örülnék neki.
14 - Ha felkérnének ehhez kapcsolódóan arra, hogy járj iskolákba előadást vagy beszélgetést tartani az osztályokba, szívesen beleegyeznél?
Természetesen, sőt már korábban is részt vettem több iskolai programon a Stand-up!-pal kapcsolatban.
15 - Elsősorban mit közvetítenél a gyerekeknek egy ilyen osztálylátogatás alkalmával?
Egy-egy ilyen találkozó mindig kölcsönös információcsere. Sokat tanulok az olvasók reakcióiból, és kérdéseiből, és ők is feltehetik a regénnyel és a regényből megismert viselkedésmintázatokkal kapcsolatos kérdéseiket.
+1 Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akiknek Virághoz hasonlóan nehezek a mindennapjai?
Virágot a humor és a másokhoz való odafordulás a legmélyebb gödörből is ki tudta segíteni. Azt hiszem, ezt érdemes lenne eltanulni tőle.
>>Eszter hivatalos honlapja>>
>>Megtaláljátok a Facebookon...>>
>>...Akár több helyen is>>
~Anna & Molnár T. Eszter

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés