ÉRTÉKELÉS - Anne Bishop : Vörös Betűkkel

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal egy eszméletlen fantasyról hoztam nektek értékelést, ami a maga műfajában véleményem szerint egy zseniális alkotásra sikeredett. Köszönöm ezt a leírhatatlan élményt az írónőnek, aki elkalauzolt Namid világába, s a Twister Media Kiadónak, hogy elolvashattam Anne könyvét.

Szerző: Anne Bishop
Cím: Vörös Betűkkel
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 512 oldal
Műfaj: Fantasy
Eredeti cím: Written In Red
Emlékszem, még az egyik barátnőm, Szonja nem, most kivételesen egy másik Szonjáról van szó, nem a már emlegetett „könyvsárkány” barátnőmről :D rohant le azzal, hogy ezt a könyvet mindenképp el kell olvasnom, máskülönben szóba sem áll velem, egészen addig, amíg ez meg nem történik. Hát, sajnos nem sikerült azonnal eleget tennem a kérésének, de nagy szerencsémre a fenyegetését nem váltotta be, tekintve, hogy most már nekem is óriási szerelmem lett Anne Bishop remekműve. Azt hiszem ez elég volt vigasznak…:D
Viccet félretéve, nagyon kíváncsian kezdtem bele ebbe a könyvbe, ugyanis a fülszöveg egy olyan izgalmas és egyedi történettel kecsegtetett, aminél egyszerűen nem lehetett alacsonyra tenni az elvárások mércéjét - ha már a Moly.hu oldalon is 93%-os teljesítménnyel büszkélkedik a regény, akkor annak nyilván van valamilyen oka, nemde? ;)
És tudjátok mit? Az írónő minden várakozásomat felülmúlta.
Esküszöm nektek, hogy az olvasás alatt, ami eléggé hosszúra sikeredett, több okból kifolyólag néha már dühkitörésekhez hasonló műsorokat produkáltam, mert nem bírtam elhinni, hogy senki sem világosított fel, hogy Anne Bishop mint író, felér egy zsenivel. Habár tény és való, Annáról van szó, úgyhogy nem lep meg a dolog… Jól van na, úgyis csak viccelek :D. 

Én is valami hasonlót éreztem, de persze pozitív értelemben :D

Egy olyan világba kalauzolja az olvasókat, ahonnan nincs egyhamar menekvés. Ha egyszer elkezded olvasni a Vörös Betűkkel-t, nem fogod olyan könnyen letenni.
Hogy miért? Lássuk csak: kapunk egy elképesztően felépített világot, benne a már megszokott természetfeletti lényekkel, plusz még egy - két újfajta teremténnyel, akik prédának tekintik az embert. Ők a Mások. Ugye milyen biztató kezdet?
„A Mások ugyanúgy néztek ki, mint az emberek, viszont az emberben nem a hódítót látták… hanem a friss húst.”
Ez a rendszer, ami az egész történet alapját adja, és persze az általános feszültséget szítja meg van toldva a különleges szereplőkkel, akiknek a személyisége csak rásegít a könyv egyedülálló hangulatára.
„- Namid útjai kifürkészhetetlenek. Sokféle lényt teremtett, némelyik csodálatos, némelyik szörnyűséges - mondta halkan. És némelyik teremtményében a csodálatosság és a szörnyűségesség egyszerre van jelen.”
Szívem szerint mindenkiről írnék pár sort, de akkor ennek a bejegyzésnek nem lenne se vége, se hossza sem; úgyhogy a kedvenceimet említeném meg elsősorban: Meggie, Simon, Sam, Vlad, Henry, Tess, Tél, Jester, Blair, Nathan, Jenni, Jake, Erebus, Monty és persze az összes póni. :) Persze akadt pár olyan karakter, aki jobban a szívemhez nőtt - ezek pedig nem is lehetnének mások, mint a főszereplő Meggie, a Farkas Simon, és a kis Sam. Félreértés ne essék, tényleg mindegyik szereplő fantasztikusan meg lett alkotva, még a „rosszak” is, ami külön dicséretet érdemel.
„Azok az emberek, akik kis dolgokban hazudnak, jellemzően másban is képesek hazudni.”
A cselekmények tökéletes sorrendben és tempóban követik egymást, egy percre sem hagynak minket nyugodni, az izgalom és a feszültség is kellő mértékben van adagolva. Vagyis a befejezéshez közeledve téptem ki majdnem az összes hajamat, de megérte!! :D
„Lesz esélyed olyannak lenni, amilyen lenni akarsz. Amikor eljön ez az esély, ragadd meg, és fuss… és ne gyere vissza.”
Nem tudom, ti éreztetek - e már hasonlót, talán Dia említette párszor de életemben először örültem, hogy ilyen sokáig olvastam egy könyvet, mert egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen. Annyira tökéletes egésznek éreztem, hogy az valami hihetetlen!
„- Nyestem egy kis raguhúst - közölte. - Hagyja felmelegedni testhőmérsékletűre, mielőtt odaadja Samnek. A másik csomagban szárított szarvasbikarudak vannak. A kölykök szeretik az ilyesmit rágcsálni.
- Mi az szarvasbikarúd? - kérdezte Meggie a csomagokat átvéve.
A férfi egy pillanatig csak nézte. Aztán az öklét a nadrágszíja alá tette, és kinyújtotta a hüvelykujját.
- Ó! - fejezte ki csodálkozását Meg önkéntelenül. - Ó!”
Szóval ha egy valódi fantasy remekműre fáj a fogatok, én a lehető legnagyobb lelkesedéssel fogom nektek Anne Bishop könyvét ajánlani.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… minden fantasy rajongónak! Nem fogtok csalódni ;)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés