KÖNYVEKRŐL, BLOGGERTŐL, IGAZÁN

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Szerdán kezdetét vette a Könyvekről, bloggertől, igazán nevű új, közös rovat, amiben hat bloggertől olvashattok majd különböző könyvekről értékeléseket, s ha úgy adódik, nyerhettek is az adott regényből egy példányt a kiadók jóvoltából. Az első választottunk George Mann - Mechanikus London c. műve lett - lássuk, hogyan vélekedtünk róla :)

Következzen az értékelés

Szerző: George Mann
Cím: Mechanikus London
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 300 oldal
Műfaj: Kortárs, steampunk, viktoriánus
Eredeti cím: The Affinity Bridge
Ez a könyv azért is volt érdekes olvasmány számomra, mert az ismerőseim elég eltérő véleménnyel voltak róla, így sokkal kíváncsibban kezdtem bele a történetbe, mint általában szoktam. Meg kell hagynom, nekem is ellentétes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, vívódtam is emiatt egy jó darabig, de most már sikerült dűlőre jutotnom magammal. Vagyis nem hagytam, hogy a többi barátnőm véleménye befolyásoljon, szóval lássuk csak, milyen gondolataim is vannak a könyvről.
„Eljött az idő, hogy a múlt utat engedjen a jövőnek.”
Adott egy nagyon jó alaptörténet, egy fantasztikusnak ígérkező steampunk világgal megspékelve. A szereplők szintén érdekesnek tűntek, ráadásul még nyomozókról is volt szó, ami egy külön hangulatot tud adni a regényeknek. Valamiért nekem teljesen más, mint egy szokványosabb alapokra épülő horrort / thrillert olvasni, itt pedig azért örültem meg annyira, mert pont ennek az ellenkezője várt rám.
A prológus egy nagyon jó jelenettel indít, ami garantáltan felkelti az olvasó érdeklődését, hiszen kapunk egy morzsát abból, hogy mi után is kell majd kutatnia Sir Maurice Newbury-nek, s asszisztensének, Miss Veronica Hobbes-nak.
Itt felmerült bennem a kérdés, hogy mégis miféle vírus pusztíthat a rohamosan fejlődő brit birodalomban, amit a tudomány ne tudna megállítani? Ó, hát én mindenre gondoltam, csak arra nem, ami ténylegesen a dolog hátterében állt.
„(…) volt egy olyan érzése, hogy ma így vagy úgy, de a rejtély hiányzó darabkái elkezdenek majd összeállni.”
Miután beindult a történet, a cselekmények is fokozatosan felgyorsultak, a nyomozással és a halálesetek számával együtt, s mindeközben még arra sem volt rest az író, hogy részletes leírásokat adjon a regényben megjelenő gépezetekről, s azok működéseiről. Ez nekem azért tetszett annyira, mert pont idén vettük az ipari forradalmakat történelemből, fizikából pedig az atomreaktorokat, és az atomerőműveket, s mivel engem ezek érdekeltek is, öröm volt olvasni a technikai részeket a fejezetekben. Anna okosnak érezte magát egy kis idő erejéig… :D
A két főszereplőnk egyaránt különleges személyiséggel rendelkezik, még ha úgy éreztem, túl sokat nem is tudunk meg róluk, a jellemvonásaik és a szokásaik nagyon szépen voltak ábrázolva a könyvben. A mi drága Maurice felügyelőnkről megtudhattuk, hogy egy tipikus angol férfi, aki a munkájának él, s jobban szereti az erős teát, mint az alkoholt. Neki köszönhetően újból rászoktam az Earl Grey teára, majd kiderül, hogy ez jól fog - e jönni a későbbiekben, vagy sem. :D Az újdonsült asszisztense, Veronica, egy fiatal, modern felfogású és éles észjárású hölgy egy személyben, aki a jólöltözöttsége ellenére nem riad vissza az új állásának megpróbáltatásaitól - azt hiszem ennek köszönhettük, hogy remekül együtt tudtak működni, s ez meg is látszott már a munkakapcsolatuk elején.
„ - Hozhat önöknek Soames valami frissítőt? Talán egy brandyt?
(…)
- Egy tea megteszi. Earl Grey, ha van.”
Egyedül a szerelmi szálat nem értettem a történetben, az számomra valahogy nem passzolt bele a képbe, most komolyan, ha már egy jó detektívregény van a kezemben, s anélkül is izgalmas, hogy lenne benne romantika, miért kell beleszőni ezt is? de ez nem jelenti azt, hogy emiatt kevésbé élveztem volna az olvasást.
Összességében egy nagyon jó élmény volt ez a könyv, mert olvastatja magát, és gyorsan lehet haladni vele én pl. kifejezetten örültem annak, hogy rövidebb részekből áll, sokkal jobb volt olyan szempontból nézve, hogy nem amiatt nyavalyogtam, hogy jaj, már megint 40 oldal van a következő fejezetig. Emellett a világ, amiben játszódik, kölcsönöz az olvasónak egy olyan egyedi hangulatot, ami felér egy időutazással az 1900-as évekbeli London mindennapjaiba. A befejezés pedig egyértelműen folytatásért kiált, úgyhogy kíváncsian állok elébe George Mann újabb könyvének.
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom… azoknak, akik a steampunk szerelmesei, és szeretik a detektívregényeket - higgyetek nekem, nem fogjátok megbánni ;)



Résztvevő blogok
2017.06.07. – Kitablar
2017.06.09. – Fordítóblog
2017.06.11. – Könyvmánia
2017.06.13. – Pandalány olvas
2017.06.15. – Lap lap után
2017.06.17. – Demi Kirschner, Szegecsvár
A nyereményjátékról bővebben Eszternél, a Fordítóblog szerkesztőjénél olvashattok, de itt is megtaláljátok a Rafflecopter dobozt, aminek a kitöltésével tudtok játszani a Mechanikus London egyik példányáért. :) Sok sikert kívánunk mindenkinek! :)
a Rafflecopter giveaway
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés