ÉRTÉKELÉS - Sara Raasch: Hó, mint hamu

Written by Farkas Diána Post Comment

Tudjátok, hogy nem vagyok fantasy rajongó, elég kevés ilyen zsánerű könyvet olvasok, de azt a keveset, amit a kezembe veszek, azt hihetetlenül megválogatom. Megvannak a saját kis kivételeim, akikre rábólintok, hogy még beleférnek az ízlésembe… na a Hó, mint hamu pont egy ilyen könyv volt, úgyhogy innen is puszilom a Twister Kiadót.

Szerző: Sara Raasch

Cím: Hó, mint hamu

Kiadás éve: 2015

Kiadó: Twister Media

Oldalszám: 496 oldal

Műfaj: fantasy

Eredeti cím: Snow Like Ashes

Amikor megjelent magyarul, sokan megénekelték ezt a regényt és általában mindezt szuperlatívuszokban. Na most már értem miért.

Engem ugyan a fülszöveg és a borító fogott meg elsősorban, de ami a borítón belül fogadott, az volt az idei évem egyik legnagyobb meglepetése. Soha nem gondoltam, hogy egy fantasy-t ennyire lehet keverni a szépirodalommal, már ami a leírásokat illeti. Persze ezt úgy, hogy egy pillanatra sem untatott. ~~Na, jó, talán néhányszor már sok volt az, amit az egész Primoira térségről áradozott, de belefért.~~

Szeretnék külön gratulálni Bozai Ágotának, mert tökéletesen érzékletes magyar szavakat talált, amik passzoltak a történet folyásába.

„Szavak által vagyok.

Szavak szálldostak felettem első lélegzetvételem óta,

Kis fekete betűsorok vésődtek testembe, kapálóztam és sikítottam,

És megtanultam, mi mit jelent.

Kötelesség. Becsület. Sors.

Megannyi gyönyörű szívtetoválás.”

Ugyan nem olvastam az eredetit, hogy objektívebb véleményt mondhassak, a fordítás minőségéről, de van az úgy, hogy nem kell látnod a márkajelzést, csak egyszerűen látod és érzed, ha valami minőségi.

(Most rákerestem Ágota többi fordítására és realizáltam, hogy a kedvenc sorozatom, A halál szépséges szolgálólányai trilógiát is ő fordította!)

"Aztán hirtelen mozdul, és ajka az ajkamra ájul."

A fordítással szemben viszont magával a történettel nem voltam maradéktalanul elégedett. Őszintén szólva a szép körítés, ami valószínű az eredeti műben is jelen van, elvitte a figyelmemet és nem tudott annyira magába rántani Meira és a többi Télországi sorsa, körülbelül a könyv feléig. Valahogy a szereplőkkel nem voltam kibékülve, egyikük sem volt számomra olyan, akinek a jeleneteit kifejezetten vártam volna, nem éltek a szemem előtt olvasás közben.

Sara Raasch világalkotásban is igen tehetséges, a mágiát, a birodalmak felosztását, a nő- és férfivonalúságot, a mágiasztereket remekül megalkotta, az alap konfliktushelyzet pedig hihetetlenül jó indítás volt, viszont nehezen értettem meg eleinte a felvázolt rendszert. Kicsit kusza volt és időbe telt, amíg ki tudtam bogozni.

Az pedig, hogy a borító is mennyire művészi és mennyi mindent szimbolizál, a könyvespolcom nagyon örül! Nem gondoltam, hogy mostanában valami kiemelt helyre fog kerülni az eddigi kedvenceim közé, de pozitívan csalódtam!

Csillagozás: 4/5

Ajánlom… mindenki mellett azoknak külön, akik hozzám hasonlóan kuriózumként tudják megélni a mi csodálatos anyanyelvünket!