ÉRTÉKELÉS - Haász János : Felnőtteknek nem

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal egy igazán különleges verseskötetről írtam nektek, ami nagyon megfogott, s amilyen aprócska, annál nagyobb mondanivalója van az emberek számára. Remélem sokakhoz eljut majd ez a Haász János és Merényi Dániel által alkotott kicsiny csoda.

Szerző: Haász János

Illusztrátor: Grafitember

Cím: Felnőtteknek nem

Kiadás éve: 2017

Kiadó: Athenaeum Kiadó

Oldalszám: 116 oldal

Műfaj: Verseskötet

Először is szögezzük le, hogy nagyon ritkán olvasok versesköteteket ~~leginkább az irodalomórákon szoktam, amit eléggé szégyellek is~~, de volt valami ennek az aprócska könyvnek a fülszövegében, ami elkezdte piszkálni a fantáziámat, s nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy vajon mit takarhat ez a borító, ezzel a címmel: Felnőtteknek nem.

Voltam annyira szerencsés, hogy megkaptam az Athenaeum Kiadótól, amit ezúton is nagyon köszönök, hiszen Haász János versei Grafitember rajzaival kombinálva egy igazán különleges egységet alkottak.

A rajzok mindig tökéletesen illettek az adott vershez, imádtam őket egytől-egyig

Mindig is érdekesebbnek tartottam, ha ehhez hasonló témákat egy kisgyermek szemszögéből dolgoznak fel, mivel néha az ő egyszerű gondolkodásmódjuk sokkal jobban tudja ábrázolni a dolgok valódi oldalát. Ez persze most sem történt másképp, számomra sokkal meghatóbb volt a főszereplő kisfiútól hallani a történéseket, amin keresztülment ezen a pár oldalon.

„Az aluljáróban egy néni azt mondta, amikor anyával jöttünk haza az új óvodából, hogy ezer forintért megmondja a jövőt. Pedig, ha tényleg látja a jövőt, tudhatta volna, hogy anya nemet mond majd.”

Néha elgondolkozok azon, hogy milyen voltam óvodásként, s milyen is volt kicsinek lenni. Ilyenkor eszembe jutnak mindenféle élmények, s hogy hogyan éltem meg azokat 4-5 éves fejjel. Lassan már 18 évesen nyilván másképp látok dolgokat, de korántsem úgy, mint egy felnőtt, ~~hiába mondják azt, hogy érettebb vagyok a koromnál~~. Szóval mondhatni ilyen „köztes” korban olvasva a rövid verseket, s közben az illusztrációkat nézegetve azon töprengtem, milyen lehet a mai világban egy kicsi gyereknek.

„Aki egyszer elköltözött, az anya szerint már nem térhet haza, csak vissza.”

Ebben csak az a vicces, hogy van egy kisöcsém, aki 10 évvel fiatalabb nálam, tehát rajta ezt tökéletesen nyomon lehet követni, hogy miképpen reagál bizonyos szituációkra, vagy éppen hogyan dolgozza fel mindazt, ami körülötte történik a nagyvilágban. Az az érdekes, hogy ő már teljesen másképp csinál dolgokat, mint én kiskoromban, és lassan sokkal több elektronikai dologhoz fog érteni, hiába csinálom én az ECDL vizsgát.

„Leó bácsi számítógépen dolgozik. Olyasmit csinálhat, mint apa új barátnője, aki anya szerint egy számító dög.”

Mindezt pedig az tette igazán különlegessé, hogy le lehetett tölteni a telefonos webáruházból egy LivePrint nevű alkalmazást, aminek köszönhetően egyes rajzok életre keltek - a szó szoros értelmében - és egy kisfiú hangján megszólaltak a hozzájuk kapcsolódó versek is.

Igen, a videók is nagyon találóak voltak :D

>>Ezen a linken olvashattok még több információt az alkalmazásról>>

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem ez az applikáció azért nyerte el ennyire a tetszésemet, mert egy olyan élményt adott még pluszba az olvasás mellé, hogy láthattam, hogy a költő és az illusztrátor hogyan képzelte el mindezt, s az én elképzeléseimet a verseket illetően csak jobban kiszínezte ez a pár videó. ~~Most őszintén, ti nem ugranátok ki a bőrötökből örömötökben, ha a kedvenc könyvetek filmmé tudna alakulni pusztán egy alkalmazásnak köszönhetően?~~

Összefoglalva:
Szívem szerint ezt a picike kötetet minden egyes felnőttnek a kezébe adnám, hogy olvassa el, hiszen hiába ismerjük mindenkinél és mindennél jobban a gyerekeinket, ezek a versek alkalomadtán sokkal többet tudnak mondani minden szónál.

„És hogy tudja, hogy ez sok nekem, hogy már megint új óvoda, új barátok, új város, hogy minden új, de értsem meg, hogy neki csak egy élete van.

(…)

Anya, nekem vajon hány életem van?”

Csillagozás: 5 / 5

Ajánlom… mindenkinek. Haász János versei olyan ártatlanul markolnak a szívedbe, hogy észre sem veszed, hogy a szemeid már kezdenek könnyesedni.

~Anna