INTERJÚ - Bessenyei Gábor íróval

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Ezúttal Bessenyei Gábor író válaszolt a kérdéseimre, méghozzá szép hosszan kifejtette a mondanivalóját, úgyhogy olvassátok csak, megéri ;)



1.   Hogyan került szóba nálad az írói pálya? Mindig is tervezted, vagy csak jött magától? Esetleg kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?


Mondhatnám, hogy már gyerekkoromtól próbálkozom a regényírással, de ez kimerült annyiban, hogy hatodikos koromban belekezdtem egy kalandregénybe, amit másfél A5-ös oldal megírása után abba is hagytam. És habár a későbbi években is megvoltak a magam kreatív kísérletei, de az írás ötlete mégis olyan hirtelen jött, hogy én sem igazán értem. Már érettségi után jártam, amikor egyik nap azon kaptam magam, hogy minden előzmény nélkül, fejben egy novelláskötet tervezgetek, ötleteket jegyzetelek hozzá és címeket találgatok ki. Lehet csak megfakult az emlék, de nem tudom megmondani, hogy a két állapot között, hol van a hiányzó láncszem. Mert az nekem is hihetetlen, hogy nincs.

2.   A célcsoportod eleve az volt, akit az ifjúsági könyvek - jelen esetben a Kaméleon könyvek - céloznak meg, vagy pedig teljesen más közönségnek terveztél írni? Nekem rémlik az egyik beszélgetésed kapcsán egy gyerekmese, ami majdnem horrorba/krimibe csap át - erről mesélnél, hogy ez hogyan jött össze?


Eredetileg felnőtt szépirodalomban gondolkodtam, de amikor rátaláltam a fantasyra, az valahogy hozta magával az ifjúsági kategóriát is. Most egy middle grade sorozatot írok, de hamarosan az ifjúsági történeteken belül is szeretnék megcélozni egy kicsit idősebb korosztályt.
A horrorba átcsapó ifjúsági regény új jöhet össze, hogy Az Olimposz legyőzése sorozatban magamhoz képest nagyon visszafogott vagyok. :) Próbálgatom a saját és a korosztályok határait, de előfordul, hogy annyira benne vagyok a történetben, hogy nem tudom megmondani, hogy az mennyire ijesztő egy külső szemlélőnek, és néha elszalad a ló. :) Szeretek ijesztgetni. Azt viszont kifejezetten utálom, ha engem akarnak megijeszteni. :)
Amúgy a közeljövőben tervezem elővenni egy-két korábbi, idősebbnek szóló novellámat, hogy kicsit villantsak valamit a sötétebb oldalamból is, amit a jövő harcosai egyelőre teljesen elnyomnak. :)

3. Most megkérdezném, hogy ugyanabban a témában szeretsz - e olvasni, mint amiben alkotsz, de ha jól tudom az urban fantasy-t kedveled. Van még más kedvenced, vagy csak ez az egy műfaj érdekel igazán?

Főleg azért olvasok urban fantasyt (mármint azon túl, hogy tényleg szeretem), mert ebben a zsánerben írok, és kíváncsi vagyok, mások hogy csinálják, milyen történetek lesznek sikeresek. De az igazság az, hogy én eredetileg szinte csak szépirodalmat olvastam, konkrétan le tudnám vezetni, hogy milyen írók útján jutottam el odáig, hogy én is író legyek, és kik voltak hatással rám. Nagyon sokáig egyáltalán nem foglalkoztam zsánerirodalommal. Hogy végül mégis az utóbbi felé fordultam, az főleg Philip K. Dicknek köszönhető. Az ő írásait ajánlásra próbáltam ki, és rögtön nagy kedvencem lett tőle Az álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? és a Palmer Eldritch három stigmája. Lényegében ez változtatta meg a hozzáállásomat a zsánerirodalomhoz, amit Neil Gaiman még tovább puhított. Érdekes, hogy tőle nem valamelyik regénye, vagy novelláskötete fogott meg először, hanem a Sandman című képregénysorozata. De, hogy végre a kérdésre is válaszoljak, ha érdekel, bármilyen típusú regényt szívesen elolvasok, nem köteleztem el magam visszavonhatatlanul egyetlen zsáner mellett. Sőt, az írói fejlődést tekintve fontos is lenne, hogy változatosan olvassak.

4.   Milyen napszakban szeretsz jobban írni? Vagy ez inkább változó a szabadidő hiányában?


Régen (amikor még szépirodalommal akartam foglalkozni) azt hittem, hogy nekem éjszakai kell alkotnom, mert az úgy művészi. Ezt néhány évvel ezelőtt, mondjuk a főiskola nyári szünetében meg is tehettem, de azt vettem észre, hogy hiába vagyok fent hajnal négyig, a munka nem halad. Aztán elkezdtem nappal is írogatni, és természetesen rájöttem, hogy frissen sokkal könnyebb dolgozni, mint éjszakába nyúlóan. Így már nincs kifejezett napszakom az írásra, de akkor vagyok a legboldogabb, ha az egész napomat rászánhatom a munkára. Szeretek egyhuzamban sokat foglalkozni a regénnyel, és kifejezetten zavar, ha megakasztanak. Így ha csak szabad félórám van, és nem merülhetek bele, le sem ülök azért, hogy leírjak néhány sort.

5.   Mi szokott neked segíteni, ha elakadsz valamilyen oknál fogva? Zenét hallgatsz (stb) vagy csak pihenteted a munkát?


Nem szoktam elakadni. :) Jó, persze vannak olyan pillanatok, amikor egy-egy fejezet, vagy történetszál problémásnak tűnik, és ha erőltetném, akkor tényleg bele lehetne ragadni, de ilyenkor inkább kicsit előrelépek, és későbbi jelenettel, fejezettel folytatom a történetet, aztán idővel összehozom őket. Az az elvem, hogy akkor is írni kell, ha épp nehezebben megy, mert akármilyen rosszul sikerült is az adott jelenet, ha egyszer már leírtad, utána lehet javítani és dolgozni rajta. Úgyhogy inkább legyen egy rossz fejezetem, amit javíthatok, mint arról álmodozzak, hogy hogyan fogok tökéletes fejezetet írni.

6.   Mi szokott inspirálni? Honnan szeretsz új ötleteket gyűjteni?


Neil Gaimannek annyiszor feltették a kérdést, hogy honnan veszi az ötleteit, hogy végül írt róla egy jó kis esszét évekkel ezelőtt. Ehhez képest nem tudok sok újdonságot mondani, csak az ő gondolatait ismételgetni. Profánul hangzik, de az ötletek csak úgy jönnek, csak úgy kitalálja őket az ember. Nem kell hozzájuk külön inspiráció. Pontosabban, adott helyzetben bármi lehet inspiráció. Az ember fejében bekattan egy apróság, ami a legtöbb embernél azonnal el is sikkad, míg egy író tovább gondolja. Elképzeli a helyzeteket, kérdéseket tesz fel, hogy mi történne, ha… és az ötletcsírából ötlet, jelenet, történetszál, esetleg egy egész történet lesz. Furcsa, de a legjobb ötletek mögött egy apró pillanat, meg sok gondolkodás és munka áll. Ebben a folyamatban nincs semmi misztikus. Legalábbis én nem látom benne a misztikumot.

7.   A görög mitológia - mindenképpen szeretted volna belevinni valamilyen módon a könyveidbe ezt a tényezőt? Hogyan jött ez a képbe?


Soha nem voltam fanatikusa a görög mitológiának, de mindig is szerettem, és valahogy mindig jelen volt az életemben. Legelőször még kisgyerekként, Marvel képregények lapjain találkoztam vele, mert a képregényes Marvel-univerzumnak részei a görög és a germán mitológia istenei, így például Herkulessel úgy találkoztam először, mint Bosszúállók tag (a képregényes elnevezés szerint: Bosszú Angyalai). De a most Magyarországon is megjelenő Marvel történetekben például Árész, a hadisten is a csapat tagja.
Ezentúl azok közé tartozom, akik a gimnáziumban elolvasták az Iliász és az Odüsszeia kötelező részeit, és ezeket élveztem is. De gyerekkoromban indultak a kereskedelmi tévécsatornák, amiken rendszeresen futott a Herkules és Xéna sorozat, ami mai szemmel már biztos cikisnek tűnik, de én gyerekként nagyon élveztem. Legvégül pedig a God of War nevű playstation játéksorozat tett rám nagy hatást. Ez a játék elég egyedi és brutális módon dolgozta fel a görög mitológia történéseit, ami elég sokat segített, hogy el tudjam képzelni a saját mitikus világomat.
A legfontosabb mozzanat mégis az, amikor jó pár évvel ezelőtt olvastam Árész háborús kíséretéről, akinek tagjai Enüő, a harctéri mészárlás istennője, Demoisz és Phobosz, az iszonyat és a rémület istenei, Erisz a viszályistennője, és a Kéerek, az erőszakos halál istennői. Ez a társaság kíséri el Árészt a háborúkba és segítik a harcokban. Engem pedig elkezdett foglalkoztatni ez a kis csipetcsapat, és alig vártam, hogy valahol felhasználhassam őket. Közülük mindenki megjelenik már az első részben is, de csak az egyik Kéer kap fontos szerepet. Lényegében ő is csak egy mellékszereplő, valahogy mégis belőle nőtt ki az egész történet.

8.   Ha már a görög mitológiáról van szó, neked kik a kedvenc isteneid, és miért éppen ők?


Ezt a kérdést szeretik feltenni nekem. :) Ilyenkor mindig elgondolkodom, és mindig rá kell jönnöm, hogy nincs igazán kedvenc istenem. Ha mégis mondani kell valakit, akkor általában Nüxre, az éjszaka istennőjére esik a választásom. Ahhoz képest, hogy milyen hatalmas istennő volt, nem szerepel sok történetben, és körbelengi egyfajta misztikum, főleg azért, mert féltucatnyi olyan gyereket szült, aki valahogy kapcsolódik a halálhoz, vagy annak a sötét titkaihoz. Például az ő gyermeke Kharón, az alvilág révésze, a Kéerek, de maga a halálisten Thanatosz is. De érdekességként még említhetnénk a gyerekei közül Eriszt, a viszályistennőjét, a Moirákat, vagy Nemesziszt, a bosszúállás istennőjét.

9.   Mennyi időt szoktál utána olvasással/kutatással tölteni?


Ezt időben sajnos nem tudom kifejezni. Az biztos, hogy vannak olyan időszakok, amikor csak mitológia lexikonokat bújok, és nem nyúlok a történethez, legfeljebb jegyzeteket írok. Az a legfontosabb, hogy egy-egy információt több helyről is visszaellenőrizzek, mert az a cél, hogy a sorozatomban felbukkanó mitológia maximálisan hiteles legyen.

10.   A szereplőid közül van személyes kedvenced? Miért éppen ő?


Ha véletlenszerűen megkérdeznék néhány olvasót, tízből nyolcan erre a kérdésre a Kéert mondanák, de az én kedvencem Adria. Szeretem őt írni, valahogy mindig mosolyt csal az arcomra, ha egy-egy beszólásán gondolkodom. Meg szeretem az életvidámságát és az enyhe zizit, amit a fejébe raktam. :)

11.   Nehéz volt a személyiségüket megalkotni? Így visszagondolva, változtatnál rajtuk valamit?


Nem szeretek ilyen szempontból visszagondolni a történeteimre, mert változtatni már úgysem tudok semmin, és akkor miért keressem a hibát, ami utána emészthet? :) A nyomtatott formában megjelent, kész regényeimet sem szoktam újraolvasni, ha mégis szükség van rá, mondjuk a folytatás miatt, akkor is inkább a szerkesztett változatot veszem elő, mert ha találok benne egy helyesírási hibát/elütést, még hihetem azt, hogy a korrektor kijavította, és nem került bele a végső változatba.
Én azok közé az írók közé tartozom, akik nem tervezik meg minden apró kis részletét a történetnek, és nagyon sokat rögtönzök írás közben. Így lényegében nemcsak én írom a szereplőket, hanem ők is magukat, ahogy a helyzet hozza, és a személyiségük is a történettel fejlődik. De ha már így konkrétan rákérdeztél, :) most a harmadik rész írása közben, egyáltalán nem érzem azt, hogy az első részben megírt személyiségek alapjai hiányosak lennének, és gond nélkül tudok dolgozni velük még most is.

12.   Mivel a borítókon is ők köszönnek vissza, mit gondolsz, sikerült őket a lehető leghitelesebben visszaadni? Meggyűlt a baja borítótervezőnek velük, vagy egyből eltalálta a karaktereket?


A borítókat Nagy Gergely tervezte, és nem hiszem, hogy neki bármivel is meggyűlne a baja. Néha meg szokták kérdezni az embertől, hogy milyen szuperképességet szeretne magának. Na, ő biztos nem a gondolatolvasását választaná, mert az már van neki. Kitalálok valamit, ő meg mintha fotót készítene a gondolatomról, hogy utána lerajzolhassa. Sőt, általában jobbat készít, mint amit én el tudtam képzelni. Nagyon elégedett vagyok azzal, amit a borítókkal csinált, és az összes kapcsolódó tartalommal, amit azóta készített, így a képregényekkel, vagy a Kéer-novella borítójával. 

13.   Pár ismerősömtől, akik olvasták a könyveidet, hallottam, hogy a borító spoileres lehet a történetre nézve - szerinted ez problémát jelent, vagy nem lőnek le semmilyen poént a kiragadott jelenetek?


A jövő harcosainál olyan jelenetet szerettem volna a borítóra, ami titokban tartja a történet főszálát, hogy semmi se utaljon az áruló istenre. Így a küklopsz a borítón csak egy kaland a sokból. Viszont tényleg van ott egy apró utalás, ami előrevetít egy későbbi eseményt. De ez az esemény is már a történet harmadánál megtörténik, és nem lő le semmit a végkifejlettel, vagy a konkrét történettel kapcsolatban. Szerintem nem spoileresebb, mint mondjuk a Harry Potter és a bölcsek kövének legismertebb borítója, amin Harry egy seprűn ülve az aranycikesz után kapdos. :)
A feledés folyója borítója sem árul el többet, mint amennyit a fülszöveg is elmond, hogy a szereplők egy folyó, és annak az istennője után kutatnak. Sőt, a borítón szereplő jelenet ilyen formában konkrétan nem is szerepel a regényben.

14.   Ha egy szóval kellene jellemezned A jövő harcosait és A feledés folyóját, milyen jelzőket választanál, s miért?


Erre szerettem volna kapásból rávágni valamit, de nem sikerült. Nem vagyok jó az ilyen egyszavas jellemzésekben. De rendben, A jövő harcosai legyen kalandos, A feledés folyója pedig mitikus. Persze, igazából meg is cserélhetném a kettőt, vagy egyszerre használhatnám a két jelzőt bármelyik regényre, meg kitalálhattam volna sokkal jobbakat is. :) Mondtam, hogy nem vagyok jó ebben. :)

15.   Mit jelentenek számodra ezek a történetek? Milyen érzés volt jellemző rád az írásuk közben?


A túlcsordulás. Eredetileg ez egy egyrészes történetnek készült, de írás közben annyira túlcsordultam ötletekkel, hogy nem lehetett egyetlen kötetbe belezsúfolni őket, már csak azért sem, mert ha túl sok ötletet erőltet az ember egyetlen történetbe, az szétesik tőle.
Hogy összességében mit jelentenek nekem ezek a történetek, azt még nem tudom. Ami most eszembe jut róla, az a munka. Mármint amióta megírtam az első részt, folyamatosan ezen a sorozaton dolgozom, elengedni nem tudom, és nem is akarom, így pedig túl közel állok hozzá, hogy meg akarjam határozni a jelentőségüket. Az valószínű, hogy alakuljon bárhogy az írói pályám, erre az első regényre, első sorozatra, amivel kiléphettem a nyilvánosság elé, mindig szívesen gondolok majd vissza.

16.  Mik a jövőbeli terveid? Szeretnéd kipróbálni magad más téren/műfajban is, vagy maradsz ennél a kategóriánál?


Valószínűleg az urban fantasy marad a meghatározó zsánerem, de szeretnék több korosztály között is lépkedni. Itt főleg az ifjúsági kategóriákra gondolok, de a felnőtteknek szóló regényt sem tartom kizártnak. Nagyon sok ötletem van, de mivel kicsit beleragadtam a most futó sorozatomba, korai lenne beszélni róluk, mert fogalmam sincs, hogy melyikből mikor lehet bármi is.
+1 Kiknek ajánlanád elsősorban A jövő harcosait elolvasásra? Emellett ajánlatos egy Kéerrel barátkozni hosszútávon?
Mivel egy ifjúsági urban fantasyről van szó, a célközönség nyilván erősen adja magát, de szerintem a történet van annyira sodró és élvezetes, hogy húszon-harminc évesek, de idősebbek is élvezhetik a mitikus kalandozásokat, akkor meg főleg, ha kicsit is érdeklődnek a mitológia iránt.
És hogy ajánlatos-e barátkozni egy Kéerrel? Még szép! De ti azért ne próbáljátok ki otthon, mert ugyan a mondás szerint, amelyik kutya ugat, az nem harap, de ez a legtöbb halálistennőre nem igaz. Amelyik halálistennő arról beszél, hogy kitépi a lelked és az alvilágba veti… az meg is fogja csinálni. Szóval csak óvatosan.

És a kedvenc képemmel búcsúznék, remélem Gábor sem haragszik meg rám, de én nagyon megszerettem ezt a fotót! Köszönöm Mariannak, hogy megörökítette ezt a pillanatot! :)

 ~Anna & Bessenyei Gábor

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés