ÉRTÉKELÉS - Rosamund Hodge : Kegyetlen Szépség

Written by 2 Comments


Sziasztok molyok! :)
Nem tudom, ti hogy álltok a Disney mesékkel, de én kiskoromban oda - meg vissza voltam az összes hercegnőért. Habár, az igazat megvallva, már akkor volt egy hatalmas kedvencem közülük, akit valamiért sokkal közelebb éreztem magamhoz személyiségileg. Mindig is imádtam Belle történetét, de sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen formában olvashatom el újra. Nagyon köszönöm a Menő Könyvek Kiadónak a könyvet!


Szerző: Rosamund Hodge
Cím: Kegyetlen Szépség
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Menő Könyvek Kiadó
Oldalszám: 432 oldal
Műfaj: Romantikus, Young Adult, Fantasy
Eredeti cím: Cruel Beauty
Emlékszem, hogy már a megjelenése óta szerettem volna elolvasni Rosamund Hodge könyvét, ugyanis a Szépség & Szörnyeteg a mai napig a legnagyobb kedvencem a Disney mesék közül, s Alex Flynn - Beastly c. regénye után kíváncsian vártam, hogyan tudta ezt a történetet másképp feldolgozni az írónő. Igen, igen, retellingről van szó, ha valaki esetleg nem tudta volna. ;)
„Holnap egy szörny felesége leszek. Egész éjszaka ez járt a fejemben.”
Amikor Molyon utánanéztem, és láttam fantasy, görög mitológia és young adult címkét is a könyv adatlapjánál, ráadásul kegyetlen, és még szép is... Hallatlan :D már nem bírtam tovább magammal, félredobtam tanulnivalót és minden egyéb teendőt, s leültem olvasni.

Kb ilyen érzésem volt, és azt hiszem ezt is tettem... :D
Egyszerűen nem voltam felkészülve arra, hogy a történet már az első oldaltól kezdve olyannyira magával fog ragadni, hogy le se bírom majd tenni - a regény világa visszavonhatatlanul és végérvényesen magába szippantott.
„Menj - mondta a veréb. - Nem tudod sokáig elviselni a valóságot.”
Egy olyan helyre csöppentem, ahol démonok kószáltak szabadon, akiket egy szörnyeteg képes csak kordában tartani, s mindezt megkoronázta a görög istenek jelenléte mert miért ne.
A szereplőink egytől - egyig rendelkeztek jó és rossz oldallal, s hiába húztam volna le néha még magát a főszereplőt is a vécén a húgáról inkább nem mondok semmit, aki beszélt velem a könyv olvasása alatt, az tudja, hogy nála jobban nem gyűlöltem senkit az egész sztoriban, ez volt az, amitől mindegyiküket valamiért emberibbnek éreztem, hiszen valljuk be, nekünk is vannak rossz tulajdonságaink, amiket nem feltétlen szeretünk.
„Ha valamelyikünknek meg kell halnia, akkor a mérgezett szívűnek kell vesznie.”
Nüx volt számomra az egyik legérdekesebb karakter, vívódott is, nem keveset, nem kevés dolog miatt, s akármennyire is idegesítő volt ezt olvasni bizonyos idő után, valahol meg tudtam érteni, miért viselkedik így. Most nem azért, de megnéznék egy teljesen átlagos embert egy ilyen helyzetben, akit konkrétan erre neveltek születése óta, azt hajtogatva, hogy ez a végzete, ő a népük egyetlen reménye, s közben még annyi törődést sem kapott, mint egy rossz...mint egy rossz nem tudom micsoda. Ha végig tudja csinálni mindenféle kétség és elbizonytalanodás nélkül, esküszöm nektek, hogy megeszem a sapkámat reggelire.
„Az egész életemet azzal töltöttem, hogy megjátsszam a lányt, aki boldogan áldozza fel magát a családjáért. Nem tudná csak egyszer ő is megjátszani, hogy szomorú, amiért elveszti a lányát?”
Hasonlóképp éreztem Ignifexxel és Árnnyal kapcsolatban is. Mindkettejüknek megvolt a maga oka, hogy miért tette azt, amit, s miért viselkedett, s cselekedett úgy, ahogy. Hihi  milyen titokzatosan fogalmazok... ja nem. Valahol a lelkem mélyén velük is együtt tudtam érezni, s megértettem a személyiségüket is, de ez nem jelenti azt, hogy egyet is értettem a döntéseikkel, vagy én is hasonlóképpen cselekedtem volna ezekben a helyzetekben. Ezt pedig valljuk be, könnyű úgy mondani, hogy még nem éltem át ilyen szituációkat, s remélhetőleg nem is fogok :D Habár a mai világban sose lehet tudni...
„ - Miért? Csak nem fél a sötétben?
(…)
- Mint minden szörnyeteg. Mert arra emlékezteti, mi is ő valójában.”
Az írónő által felépített világ, mint ahogy már fentebb említettem, egyszerre volt sötét és reményvesztett, fényes, s mégis reményteli. Rosamund Hodge úgy mutatta meg az olvasónak, hogy mire képes az emberi önzőség, hogy nemcsak lekevert neki egy pofont jobbról és balról is, hanem ráadásként még fenéken is billentette, hogy érezze a dolgok súlyát, miközben lehuppan a földre.
„Nincs annyi bölcsesség a világon, ami visszatart egy embert attól, hogy megszerezze, amit akar.”
Néha pont az ilyen retelling történeteknek köszönhetően értem meg, miért szerettem bele gyermekkoromban a Disney mesékbe: Belle - jelen esetben Nüx megmutatta, hogyan lehet feltétel nélkül, önmagáért szeretni valakit.
„Egész életemben arra vágytam, hogy valaki önmagamért szeressen. Szavai olyanok voltak, mint besétálni a Föld Szívének ragyogó fényébe, kivéve, hogy az hamis volt, a szerelme pedig valódi.”
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik egy igazán különleges Szépség & a Szörnyeteg retelling-et szeretnének olvasni.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

2 megjegyzés