ÉRTÉKELÉS - C.J.Redwine - Az Árnyékkirálynő (Ravenspire 1.)

Written by 2 Comments

Sziasztok molyok! :)

Egy újabb izgalmas Disney mese átdolgozásával érkeztem nektek, amit ezúttal a Twister Média Kiadónak szeretnék megköszönni! Lássuk csak, Hófehérkét hogyan alkotta újra C.J.Redwine írónő! ;)
Szerző: C.J.Redwine
Cím: Az Árnyékkirálynő (Ravenspire 1.)
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Twister Média
Oldalszám: 416 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus, fantasy
Eredeti cím: The Shadow Queen
Hát igen, újra retelling… jól van na, nem ér azzal dobálózni, hogy csakis Disney mesék átírásait tudom most olvasni mert ez nem igaz igen, kedves drága Barbim, rád gondolok, de tudod, hogy imádlak a blogoddal együtt, muhahaha :D. Ha az igazat akarjátok hallani ezt illetően, kivételesen nem olvastam el a könyvek fülszövegét, így a jól bevált borító & cím - kombó segítségével választottam magamnak az olvasnivalókat. Nesze neked Anna…
„Felejtsetek el mindent, amit Hófehérkéről tudtok.”
Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Az Árnyékkirálynő felülmúlna bármilyen elvárást nálam olvasás terén, hiszen most kivételesen nem állítottam fel egyet sem, pusztán csak élvezni szerettem volna azt a varázslatos világot, amit a fülszöveg ígért, s ami ráadásképpen még térkép formájában is visszaköszönt a könyvben. Néha szívem szerint nagyítóval estem volna neki, olyan igényesen, és részletesen volt kidolgozva, de egy biztos: órákon át nézegettem még így is. 

Hát nem eszméletlen? :O Nyugtassatok meg, hogy nem csak engem ragad magával ennyire...

Azonban C.J.Redwine-nak sikerült minden kétségemet eloszlatnia, ami az újramesélést illeti: egy olyan történetet adott nekem ezzel a könyvvel, ami nemcsak lenyűgöző, a maga csodálatos és furfangos felépítésével, hanem izgalmas és szívet tépő is egyszerre. Olyan sok, és olyan intenzív érzelmeket sikerült belőlem kiváltania, ami csak nagyon ritkán fordul elő nálam.


*Amikor végzel a kedvenc könyveddel*
- Jól vagy?
- Nem.
Na, én nem csak a befejezéskor éreztem így... :D

Szóval adott egy trónbitorló királyné, aki kegyetlenséggel és varázserővel szerezte meg az uralmat Ravenspire országa felett, s a legnagyobb ellensége nem más, mint az utolsó jogos trónörökösként életben maradt hercegnő, aki visszaköveteli azt, ami igazából őt illeti. Ez már jól kezdődik, szeretem, ha a dolgok közepébe vágva indítunk. Itt gyökeredzik a Lorelai és Irina közti hatalmas versengés, ami az egész könyvön végigvonul.
„Tükröm, tükröm, mondd meg nékem: ki uralja e vidéket?”
A történet tele van zseniális karakterekkel, azt sem tudom, melyiket emeljem ki közülük elsőként. Talán a főszereplőinkkel kezdem, ugyanis mindketten ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeztek javarészt, de mindketten másképp mutatták ezt ki a környezetük felé. A fiatal herceg és hercegnő egyaránt olyan hűséggel rendelkezett a hazájuk és népük sorsa iránt, ami csodálatra, s becsületre méltó is egyben. Lorelai éppen olyan tehetséges harcos és vezető volt, mint Kolvansimir. Öhm, igen, akadtak pillanatok, amikor csak kapkodtam a fejemet olvasás közben, hogy mikre képesek… nem semmi, rosszabbak, mint a született nindzsák. Mindkét fiatal képes volt feláldozni magát a szeretteiért, s ez egyszerűen olyannyira gyönyörűen volt belefűzve a történetbe, hogy észre sem vettem, hogy a szívem szépen, lassan kettéhasadt. Hiába lettek rendíthetetlen hősöknek beállítva, sebezhetőek voltak, követtek el hibákat, de nem hatottak erőltetettnek, s túlzásba sem estek - és ez nagyon tetszett bennük.
„Lorelai közelebb hajolt hozzá. Akarsz segíteni nekem?
Kol foga fehérje kivillant, olyan széles, ádáz mosollyal válaszolt: Már azt hittem, sosem kérdezed meg.”
A lehető legösszetettebb karakter egyértelműen Irina volt. Az eddigi olvasmányaim főgonoszai közül talán őt mondanám a legellentmondásosabbnak, aki a legtöbbet vívódott önmagával. Habár a tettei után csodáltam volna, ha épelméjű marad… jó, most teszek lakatot a számra. :D Meg is értettem az álláspontját, meg nem is. Nyilván lehetett volna ezt másképp is csinálni, de akkor nem született volna meg ez az elképesztő történet, úgyhogy kivételesen nem panaszkodom. :D
„A királynő akarata erősebb volt, mint ostoba szíve.
Az akarata pedig Ravenspire országát kívánta.
Az akarata azt kívánta, hogy Lorelai pusztuljon.”
A mellékszereplők közül Leo nőtt iszonyatosan a szívemhez ki más?!. Ez az életvidám, állandóan viccelődő, vakmerő testvér volt az a személy, aki a rájuk apaként vigyázó Gabril mellett mindig képes volt mosolyt csalni Lorelai arcára.
„ - Nem tudom, hogyan csinálod - jegyezte meg Lorelai. (…)
Leo vigyorgott.
- Ez azért van, mert te varázslatban vagy jó, én pedig minden másban.
Gabril elfordult az ajtótól.
- Elég legyen a beszélgetésből! Lorelainak gyakorolnia kell, amíg világos van. Leo, vidd fel a zsákokat a padlásra! A falusi összekötőm majd elviszi és szétosztja az ételt a rászorulók között.
Leo ezt mintha sérelmezte volna.
- Mindig én vagyok az, akinek nehezet kell emelni.
Lorelai kaján mosollyal nézett rá.
- Ez azért van, mert én varázslatban vagyok jó, te pedig minden másban.
- Ez kegyetlen beszólás volt, Lorelai - sóhajtott fel Leo kissé színpadiasan, azzal a vállára vette az első zsákot.”
És ha már a hercegnő öccsét szóba hoztam, mint vicces karaktert, akkor már Sasha sem maradhat ki a sorból, Lorelai vadászsólyma. Én is szeretnék egy ilyen háziállatot, éjjel-nappal velem lenne, mindenkit finom egérrel vagy nyuszival kínálgatna, ha pedig úgy alakul, akkor megvéd, vagy velem együtt harcol - kezeket fel, ki kér egy Sasha - hasonmást? :D
„Vadászni? Utazni? Enni? Sasha röppent le, egy közeli faágra ült.
Még nem. Varázslattal fogok élni.
Inkább enni.”
Persze nem csak ők tudtak alkotni ilyen téren, néha a legfeszültebb helyzeteket oldotta fel az írónő ily módon, és esküszöm nektek, imádtam ezért.
„- Hogyan szerezted a sólymodat? Hogyan lett a madárkutyád?
- Sasha kivájná a szemedet, ha tudná, hogy madárkutyának nevezted, felelte Lorelai széles mosollyal.
- Akkor kérlek, ne áruld el neki, hogy megszegtem a madár etikettet!”
Ha egy elképesztő utazásra vágysz, egy olyan fantasztikus világba, ahol a Hófehérke mese elemeit vegyítik varázslással és sárkányokkal, akkor ez az a könyv, amit kerestél. Izgalmas, fordulatos, szívet tépően gyönyörű és egyszerűen letehetetlen. Az Árnyékkirálynő története örökre veled fog maradni.
„A szívem mindig visszatér hozzád.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki nem riad vissza egy harcos Hófehérkétől.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

2 megjegyzés

  1. Németh Barby2017. május 10. 21:36

    Én is imádlak téged, szisztör <3 Forever and ever.
    Pöpec kis értékelés lett, szívemből szóltál. <3

    VálaszTörlés
  2. Lap lap után2017. május 11. 6:38

    Hihi, forever and after <3
    Köszönöm szisztör <3

    VálaszTörlés