ÉRTÉKELÉS - Mona Awad : Antilányregény
Szerző: Mona Awad
Cím: Antilányregény
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalszám: 400 oldal
Műfaj: Kortárs,
ifjúsági
Eredeti cím: 13 Ways of
Looking at a Fat Girl
Bevallom
őszintén, a fülszöveget nézegetve nem tudtam igazán, mire számítsak majd,
amikor belekezdek ebbe a könyvbe, de meg kell hagynom, nem kis meglepetést
okozott számomra az írónő - ezúton is szeretném megköszönni az Athenaeum Kiadónak, hogy elolvashattam! :)
Igazából
azt várná az ember, hogy egy tanulságos „mesét” kap arról, hogy egy lány hogyan
próbálja meg elfogadni önmagát, és ehhez milyen út vezetett. Ó, nem - ez a
cukormázas borító sokkal, de sokkal többet rejt ennél.
Mindig
is szerettem azokat a könyveket, amik kellően eltérnek az átlagostól - hát Mona
Awadtól mindent megkaptam, amit ilyenkor keresni szoktam a regényekben. 13
történetet olvashattam egy olyan lányról, aki állandóan abban a hitben élt,
hogy ő kövér, s ettől nem tudott
szabadulni egész életén át.
„Tetőtől talpig
végigmér, a fejét oldalra billenti.
- Cuki - mondja. De ez nem jelent
semmit. Trixie-nek még az apokalipszis is cuki. A felégetett föld is. A
habzó szájú, vágtató fekete lovak is. A kaszájával lecsapó Sors is. Minden
abszolút cuki.”
Igaz,
hozzá kell szokni a gyorsabb haladáshoz az időben, és a sajátos stílushoz, de
miután mindez megtörtént, a történet a maga módján olyan mértékben beszippantja
az olvasót, hogy fel nem kel addig, amíg el nem olvasta az adott fejezetet -
vagy éppenséggel az egész könyvet.
Annyira
tetszett az, hogy végre egy olyan mértékű, és súlyos problémát dolgoztunk fel, még ha csak 13 fejezet erejéig is,
ami elképesztő módon jelen van a mai világban, és nem szépítettünk a dolgon,
egy szemernyit se. Olyan mélységekig beleláthattunk egy mondhatni, a végén már testképzavarral küzdő lány lelki
világába, s életébe; hogy egyből késztetést érzünk arra, hogy mi is a tükör elé
álljunk, s órákon át nézegessük magunkat, hogy most vajon jó vagyok-e én így, vagy nem? Megfelelek az
elvárásoknak, vagy nem? Kelleni fogok - e valakinek így az életben… vagy nem?
„Kíváncsi
vagyok, hova tűnik el az egész, kérdezte egyszer Mel.
Mi?
A zsírunk.
Miután lefogyunk. Tudom, hogy izzadunk, de azzal nem megy le minden. Nem lehet,
hogy sóvá és vízzé alakul csupán. Nem tűnhet el csak úgy. Nem olvadunk el csak
úgy, nem?”
13
történet, s mindegyikben ugyanazt hajkurásszuk. Lehet vicces, szomorú,
megbotránkoztató vagy éppen elkeserítő - a lényeg akkor is ugyanaz.
Lizzie
már tényleg elkövette azokat a hibákat, amik ránk várnak, bukdácsolt, nem is
keveset, megszenvedett érte, mert az ilyesmi sohasem könnyű, hiába szeretnénk
egyszerűen csak boldogok lenni - de megcsinálta.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek,
aki Lizzie-hez hasonlóan Antilánynak érzi magát - fedezzétek fel ti is a
boldogságot!
0 megjegyzés