ÉRTÉKELÉS - Hajdú-Antal Zsuzsanna: Léggömbök

Written by Farkas Diána Post Comment

Adott egy magyar írónő. Egy gimis történet. Magyarországon. Lila borítóban. Vagyis minden megvan ahhoz, hogy egy könyv tipikus, elcsépelt és amatőr legyen. Hogy fenntartásokkal kezeljem. Köszönöm Hajdú-Antal Zsuzsannának, hogy rácáfolt minden előítéletemre és a Cicerónak Könyvstúdiónak, hogy bizalommal a kezembe adták ezt a regényt. Köszönöm!

Szerző: Hajdú-Antal Zsuzsanna

Cím: Léggömbök

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Oldalszám: 270 oldal

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Ahogy a bevezetőben említettem, fenntartásokkal kezeltem ezt a történetet. Forgattam a könyvet, nézegettem, belelapoztam. Aztán úgy döntöttem, üsse kavics, nekikezdek.

„Úgy tettem, mint aki nem létezik, de sajnos léteztem; tovább pörkölődtem saját magam alkotta, méretre igazított poklomban.„

Innen indulunk, ez Rédey Dorottya az elején. Ő az a lány az osztályban, akit senki nem kedvel, akinek egyetlen barátnője van, aki még nem volt szerelmes, aki még szűz. Ebből a saját maga által kreált poklából és komfort zónájából mozdítja ki őt Matyi, az alacsony sztárkosaras.

Innen követhetjük végig, hogyan szeretnek egymásba és hogyan éli meg ezeket az életstádiumokat egy végzős diák. Nem tudom hány éves az írónő, de elég hatásosan és valósághűen sikerült ábrázolnia!

Én egy éve végeztem a középiskolával és még tisztán emlékszem a végzős évre. Eleinte bele akartam kötni abba, hogy nálunk végzősként már nem is volt olyan, aki még szűz lett volna, aztán jött a felismerés, hogy ja, de. Úgyhogy nem szóltam egy szót sem!

Hiteles volt a kirándulás, a piálás, az osztályközösség, a tanárok, a szülők. Az egész élt és nem akart több lenni, jobb lenni, fényesebb lenni a valóságnál és ez nekem nagyon tetszett. Jó értelemben volt realista.

Ott voltak problémáim néha, hogy főleg az elején voltak részek, amik csak el lettek darálva. Ezek szerintem nem így néztek ki eredetileg és szerkesztés közben csonkultak meg, de elég furán hatott. A másik, hogy voltak részek, viccek, amiket konkrétan nem értettem, például, hogy Hornyák az ablakban függve, miért azt mondja, hogy, „olyan jó meleg a radiátor”. Kérdőjel, kérdőjel, kérdőjel.

Dorka és Matyi szerelmi életének alakulása is furcsa fordulatokat vett néha, amikor megráztam volna a szereplőket, vagy csak simán megkérdeztem volna, hogy tulajdonképpen, most kinek, min és miért durrant el az agya.

Indokolatlan volt itt-ott, de gyorsan tovább olvastam és fátylat borítottam rá, mert ennek ellenére sem volt az az érzésem, hogy túl van dramatizálva a kapcsolat.

Ezek mellett viszont a humor záporozott és ugyan nem azt mondom, hogy hangosan röhögtem a buszon ülve, de a poénok határozottan viccesek voltak és annyira igaziak, mintha csak a mi iskolánkban hangzottak volna el.

„– Tanár úr – vette a szót magához a hangadó szőkeség, Bognár Anita –, igaz, hogy töményeztünk… de csak azért, mert nem tetszett megengedni… le kellett feküdnünk tizenegykor…
– Mondtam én egy szóval is, hogy egymással?! – Ridegh kikelt magából.”

A végéről nem szeretnék sokat mondani, mert nagyjából minden spoiler lenne, amit leírnék, annyit viszont mindenképp, hogy Dorka karakterfejlődése nagyon szép és megállja a helyét. Eljutunk A-ból B-be, nem lesz többé az Indián, akiből vicceket csinálnak, mert az élet elé sodor olyan dolgokat, amikhez fel kell nőnie.

Érdekes volt, hogy nem egy pofont kaptam a történet végén. Hanem egyre többet és többet, amikor már azt hittem vége – vagyis nem, mert azon gondolkoztam, hogy ha van még hátra 50 oldal, abban még történnie kell valaminek – újra földhöz vágott. Tinédzserként nem ilyen dolgokkal kellene szembenéznie egy lánynak és örülök, hogy ugyan én is, mint mindenki, megkaptam a magam keresztjét, mégiscsak örömteljesebben köszönthettem a felnőtt világot.

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom… azoknak a lányoknak, akik szeretnék tudni, hogy milyen szerencsések, és azoknak a szülőknek, akik kíváncsiak, mi megy végbe egy végzős osztályban és egy majdnem-felnőtt lány fejében.

~Dia