ÉRTÉKELÉS - J.K.Rowling : Bogar Bárd meséi
Szerző: J. K. Rowling
Cím: Bogar Bárd
meséi
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Animus Kiadó
Oldalszám: 128 oldal
Műfaj: Ifjúsági, fantasy,
mese
Eredeti cím: The Tales of
Beedle the Bard
Már
nagyon régóta szerettem volna elolvasni a kiegészítő köteteket a sorozathoz, ha
már ennyire hű Potterhead-nek tartom magam - hát, kissé szégyellem, hogy ez még
csak most történt meg, de jobb későn, mint soha, nem igaz? ;)
Nagy
szerencsémre az iskolánk egyik tanárnője ugyanúgy imádja a sorozatot, mint én;
s amikor meghallotta, hogy még nem tudtam elolvasni sem a Bogar Bárd meséit, sem a Kviddics
évszázadait, sem pedig a Legendás
Állatok és Megfigyelésük c. könyveket, az első reakciója az volt, hogy másnapra
be is hozza nekem mindet - a Harry Potter fanok márpedig tartsanak össze! :D
Ebben
a meseszép kék könyvecskében jól van
na, imádom a kéket, ez a kedvenc színem olyan mesék vannak, amiket a
varázslóvilágban olvasnak esténként a szülők a gyerekeiknek - mindez pedig meg
van spékelve Albus Dumbledore megjegyzéseivel, amik a történetek után
következnek.
Az
első, A varázsló és a pattogó fazék,
egy olyan varázslóról mesél nekünk, aki nem hasonlít az édesapjára, így annak
régi szokását sem követi, miszerint segít a körülötte élő mugliknak, hiába
kérte erre halála után. Esküszöm, ez volt az egyik olyan történet, ami a
legjobban megmosolyogtatott, hiszen nem nevezhető igazán hétköznapi megoldásnak
a „megleckéztetésnek” az a módja, hogy egy szemölcsös, bőgő, nyöszörgő fazék
lohol mindenhova az ember illetve bocsánat, varázsló után.
A
következő lett az egyik kedvencem, természetesen
A három testvéren kívül A szerencse színes szökőkútja. Adott egy
szökőkút, aminek a vizében ha megfürdik a kiválasztott boldogtalan személy -
legyen az halandó vagy varázstudó - egész hátralévő életében boldog és
szerencsés lesz. Igazság szerint ehhez a meséhez személyes emlékek is fűznek,
az iskolánk Harry Potter vetélkedőjén indultam az egyik barátnőmmel, és a
csapatnevünk Amáta & Altéda volt - na vajon honnan vettük a neveket? :D jaj, hát nem is tudom… Ezt
félretéve, a három boszorkány és az egy szem lovag esete annyira imádnivaló
volt, hogy egyből belopta magát a szívembe.
A
harmadik, s egyben a legnagyobb kedvencem, ami most már vetekszik az örök
klasszikus favorittal: A mágus szőrös
szíve. Talán ez a legmorbidabb mese az összes közül, kissé ijesztő is, de
nem tehetek róla; egyszerűen imádtam.
Még mindig nem tudok teljesen egyetérteni a mágus elméletével, miszerint a
szeretet/szerelem elveszi az emberek méltóságát. Személy szerint sosem
kedveltem a hozzá hasonló rideg és szőrös
szívű embereket a valóságban sem, s itt csak az a probléma, hogy a mi
drágalátos mágusunk sajnos túl későn kap észbe…
Talán
Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönkön
nevettem a legtöbbet, ugyanis itt aztán mindenki pórul jár :D Az öreg mosónő
nemcsak kineveti a királyát és a csalfa mágust, aki tanítja, hanem helyre is
teszi a dolgokat, de nem akárhogy… :D
És
elérkeztünk ahhoz a történethez, ami számomra továbbra is letaszíthatatlan
marad a trónról: A három testvér meséje.
Bármikor, amikor újra hallom vagy olvasom ezt a történetet, ugyanazokat az
érzelmeket élem át, mint az első alkalommal. Akárki akármit mond, ezt a mesét senki
és semmi sem múlhatja felül.
Igazság
szerint annyira élveztem Bogar Bárd történeteit olvasni Dumbledore írásaival
együtt, hogy szinte észre sem vettem, hogy elrepült velem az idő és ki is
olvastam ezt az apróságot. Egyszerre voltam szomorú és boldog, hogy vége lett, de
hátha megtaláltam azt a könyvet, amit végre újra fogok olvasni.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… minden
Potterhead-nek kivétel nélkül!
~Anna
Tags:
Értékelés
Harry Potter
0 megjegyzés