ÉRTÉKELÉS - Holly Smale : A lány, aki mindig mindent félreért (Geek Girl 2.)
Szerző: Holly Smale
Cím: A lány, aki
mindig mindent félreért
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Manó Könyvek
Oldalszám: 328 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
humoros, romantikus
Eredeti cím: Model Misfit
Ó,
igen, Harriet Manners visszatér… Méghozzá egyből egy fotózás kellős közepén,
ahonnan rohanhat tovább a vizsgáira - vagyis egy teljesen átlagos napon, ahogy
azt tőle megszokhattuk. :D
A
nyári szünetben azonban Tokióba repítenek minket természetesen Harriettel együtt, hiszen még mindig ő az
előző részben megismert divatikon főszenzációja, akinek köszönhetően most lesz
egy-két dolga Ázsiában is. Na jó,
komolyan kezdek irigy lenni.
„- Oké – dadogom idegesen. - A legjobb
formámat fogom hozni. Wilbur felsóhajt.
- Tudom, hogy úgy lesz, Bébi-bébi Panda
- mondja, és megcsípi az arcomat. - És pont ettől félek annyira.”
Miközben
próbálja a lehető legjobb formáját hozni, a főszereplőnk egyre több galibába
keveredik, és egyszerűen nem tud rájönni, miért nem akar neki soha semmi összejönni.
A
rengeteg fotózás és kalamajka közt nemcsak új barátságok szövődnek, hanem
felüti a fejét a szerelem, és az új testvér érkezése is rendesen felbolygatja a
mindennapokat.
„- Annyira kimerült vagyok, Rich -
magyarázza Annabel - Olyan, mintha folyamatosan egy sűrű mézfolyóban gázolnék
térdig.
- Pedig nem - mondja Apu vigasztalóan. -
A konyhaszekrény tartalmát elnézve biztos vagyok benne, hogy azt is felfaltad.”
Az
előző részben megismert szereplők hozták a formájukat, s a tőlük már megismert
módon állandóan megmosolyogtatták az olvasót. Hozzájuk csatlakozott Annabel anyukája, akit ki kellene találni, ha nem létezne, s azt hiszem, egy az egyben
Wilburnek lett teremtve. :D
„Wilbur a nagymamám szettjére mutat, ami
egy csipkés szegélyű pink virágos ruhából, egy rojtos bézs takaróból, és egy
apró tükrökkel díszített mellényből áll.
- Imádom ezt! Hogy hívják ezt a cuccot?
A nagyi szeme felcsillan.
- Csillogó nepáli kecskepásztor
diszkótáncol a holdfényes folyóparton?
- Ohh, te jóságos delfinmuffin! -
sikítja Wilbur teljes erőből. - Hát ez überelhetetlenül
csodaszuperfantasztikusságos! Kölcsönkérhetem majd egyszer ezt a mellényt?
- Akár most is, ha tetszik - mondja
Bunty, majd leveszi a mellényt, és átnyújtja neki. - Van belőle egy tucat.
- Óóó, te! - élvezkedik Wilbur, majd
felkapja a mellényt a kezeslábasára, és apró körökben futkározni kezd. - Ha
szirup lennél, rálocsolnálak a fagyimra, száz és ezer adagban, aztán
felfalnálak! Csordultig lennél kalóriával, és a derékbőségem pokolian megnőne
tőled, de egy csöppet sem érdekelne.”
A
cselekmények gyors tempóban követték egymást, senki és semmi nem hagyta, hogy
az olvasó megunja a történetet, a kiszámítható részek sem okoztak csalódást,
mert egyáltalán nem rontottak az összképen.
Én
azonban továbbra is úgy gondolom, hogy Harriet személyisége teszi igazán
különlegessé a Geek Girl sorozatot, az csak a ráadás, hogy ennyi humorral van
fűszerezve, és ilyen sok helyre elkalauzol minket.
És
igen, néha jól tud jönni, ha az ember mindig mindent félreért.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek,
aki Harriethez hasonlóan szeret más lenni.
~Anna
Tags:
Értékelés
Menő Könyvek
0 megjegyzés