ÉRTÉKELÉS - Rácz-Stefán Tibor : Mikrofonpróba (Szállj a dallal 1.)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

A mai napon egy régebbi olvasmányom folytatásáról írtam nektek, amire nagyon régóta vártam. Lássuk csak!
Szerző: Rácz-Stefán Tibor
Cím: Mikrofonpróba (Szállj a dallal 1.)
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 368 oldal
Műfaj: Ifjúsági, LMBT
Ó, igen, a jó kis Szép Remények Gimnázium… most, hogy visszagondolok a Mikrofonpróba előzményeire, s a Fogadj El!-re, sokkal jobban elgondolkoztat az iskola neve. Aki olvasta az előző részt, az azt hiszem, érteni fogja, mire szeretnék ezzel visszautalni. Mindezt félretéve, nagyon jó volt visszatérni a már jól ismert Dávid és Áron mindennapjaiba. Én is azok közé tartoztam, akik rettentően kíváncsiak voltak, hogy a két fiú mégis mihez kezd a történtek után, s kérve könyörögtem egy kisebb betekintés után, akár egy hosszabb novella formájában - erre tessék, kaptunk egy egész könyvet!
„Annyira igazságtalan, hogy egyetlen pillanat alatt romba dőlhet az ember egész élete.”
Az egész történet ott kezdődik, hogy Dávid éppen beköltözik az újdonsült otthonába, s megpróbál egy teljesen új életet kezdeni Áronnal, hátrahagyva azt a traumát, ami megpecsételte az előző évüket az elit gimnáziumban. Hozzájuk csapódik a többi szereplő, akiknek szintén nem szánt könnyebb utat az élet - ahogyan ezt a fülszöveg is sejteti.
„Az öt barát összefogva, egymást támogatva küzd a démonaival…”
Elsőként Hannát emelném ki, aki egy tökéletes könyvmoly, kissé visszahúzódóbb személyiségű karakter - ezáltal közel is éreztem magamhoz, pláne, hogy még blogol is! Ő a mi főszereplőnk, akiről kiderül, hogy igenis ki tud állni magáért, ha arról van szó, mindent megtesz a szeretteiért, és nem csak a könyvekről való véleménynyilvánításhoz konyít. Egyedül a szerelmi életével nem tudtam kibékülni, de ezt majd döntsétek el ti, hogy egyetértetek-e velem. ;)
„Hanna imád olvasni, de valahol, mélyen legbelül, ott motoszkál benne a kérdés: mi van akkor, ha átolvassa az életet, ami így elszáguld mellette? Ha csak a könyvalakok kalandjait éli át ahelyett, hogy sajátokat keresne, az mennyire nevezhető életnek?”
Ha már a lányokat kezdtem bemutatni, Xiarával folytatnám, aki származását tekintve kínai, de a nevelésének köszönhetően ízig-vérig magyarnak vallja magát. A gyönyörű ázsiai lány, aki a hobbijának él, megmutatja az olvasóknak, hogy nem szabad a külső alapján ítélkezni, s mekkora konfliktusokhoz tud vezetni, ha valaki őszintén beszél annak a nehézségéről, hogy milyen is azzal a tudattal élni, hogy ő valójában más, mint a többiek.
„Ahogy sétálnak és ostobaságokról beszélgetnek, Xiarából előtör az a lány, aki lenni akar, aki vidámnak, szertelennek tűnik. Élvezi, hogy ez a lány lehet. Még ha tudja is, színjáték csupán.”
Elérkeztünk az én személyes kedvencemhez, Mátéhoz, aki olyan összetett személyiséggel rendelkezik, hogy öröm volt csak olvasni, és olvasni, hogy megismerjem őt, megértsem a gondolkodásmódját, s nem utolsó sorban felfedezzem a valódi énjét, aki mélyen el van temetve benne, s csak arra vár, hogy valaki felfedezze.
„Kellenek a világba a hozzám hasonló bunkó srácok, különben a csajok sosem tanulnák meg igazán értékelni a kedves fiúkat.”
Belőlük áll a mi kis ötös fogatunk, akik közösen próbálnak tenni a szeretett kollégiumuk bezárása ellen, ami korántsem bizonyul olyan könnyűnek, mint azt elsőre hitték. Az összefogás szép dolog, ezzel pedig mindannyian tisztában vannak, s ami számomra a leginkább becsülendő bennük, hogy nem a hírnévért, vagy a magamutogatásért teszik mindezt.
„Néha úgy hiszi, sokkal nehezebb végigélni a napokat és túlélni a múltat, mint hátat fordítani az életnek, és eldobni mindent.”
A regény egy nagyon kellemes, magával ragadó hangulatot áraszt magából, könnyen olvasható, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a történetünk továbbra is a való életben játszódik, reális karakterekkel és élethelyzetekkel.
„- Uh, Máté, nem is tudom, mit csináljak veled - morogja Hanna, miközben közeledik felé, és azon tanakodik, hogy az lenne-e humánusabb, ha megfojtaná, vagy az, ha letépné a karját.”
Egyedül egy zavaró dolgot tudok megemlíteni, ami viszont erősen személytől függő; néhol a párbeszédek számomra erőltetettnek hatottak bizonyos kifejezések, vagy akár csak egy-két szó miatt, de ez nem zavarta semmilyen szinten az olvasás élményét, aki erre nem érzékeny, az tökéletesen át fog siklani felette.
Kíváncsian várom, hogy Tibi mit fog kihozni Dávid és Áron kapcsolatából; egy igazán érdekes, és komoly ellentétből, amit két mellékszereplő közt tapasztalhattunk meg, és nem mellesleg ebből az egész elképzelésből, amit újonnan papírra vetett.
„Van egy pont, amikor a zene lehet az egyetlen megoldás…”
Innen is köszönöm az előolvasás lehetőségét, és hivatalosan is megígérem, hogy a köszönetnyilvánításban emlegetett biciklis jelenetet rögzíteni fogom videó formájában is, ha már ekkora népszerűségnek örvend. :D De csakis akkor, ha már biztosan érkezni fog a következő rész - úgyhogy hajrá könyvmolyok, lehet sürgetni az írót! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik szerették a Fogadj El!-t, s ettől eltekintve mindenkinek, hiszen újfent egy tökéletes Back To School regényt kaptunk Rácz-Stefán Tibortól. :)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés