Könyvtáros Kedd + Élménybeszámoló

Sziasztok molyok! :)

A mai nappal visszatér a Könyvtáros Kedd nevezetű rovat, méghozzá egy igencsak rendkívüli bejegyzéssel, ami egyben egy élménybeszámoló is! ;) Emlékezzetek csak vissza, hogy mi volt a válaszom az egyik kérdésre a Könyvtáras Tag-ben! Most lehull a lepel a kedvenc könyvtáramról. :)

Szeptember 18-án volt szerencsém eljutni Egerbe, a Nagy Könyves Beavatás szakmai napjára, mint előadó blogger. Mondanom sem kell, hogy ez mekkora megtiszteltetés volt, annak a fényében, hogy részt is vettem a tavalyi játékon egy csapattal, és 10. helyezést értünk el a versenyen!

Kora reggel indultam, és egy kisebb eltévedés után sikeresen kilyukadtam a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár épülete előtt. Mondanom sem kell, hogy kívülről is meg kellett csodálnom az előadásom helyszínét, mivel már a könyvtár külseje is nagyon vonzotta a tekintetet. Amint beléptem, még a szavam is elállt, annyira más volt az egész felépítés és kiépítés, mint amihez hozzá voltam szokva.

Ez a látvány fogadott, amikor végre megtaláltam a jó utcát, amiben a könyvtár is volt. Hát nem lélegzetelállító?

Miután mindent megcsodáltam, amit lehetett a földszinten, siettem is az emeletre, hogy találjak pár ismerős arcot, többek közt a régen látott, ám viszonylag újonnan megismert ~~és természetesen imádott~~ bloggerina barátnőmet, Krisztit, aki a közismert Hunbooks szerkesztője. Alig értem fel, a játék során már sokat segítő Zoltán el is kapott, és betessékelt az első sorba, egyenesen a fentebb emlegetett könyvmoly társam mellé.

Nem sok ideje beszélhettünk, amikor legnagyobb meglepetésünkre a helyi tévé kért fel minket pár kérdés megválaszolására, ami szintén hatalmas élmény volt! ~~Esküszöm, hírességnek éreztem magam egy percig…~~

Ilyen folyósokon lehetett bolyongani - most őszintén, ti nem élveznétek?

Ezután már kezdetét vette az előadások sorozata, és mindketten egyre jobban izgultunk, hiszen perceken belül mi következtünk! L.I.Lazar írónő után nem volt menekvés, ki kellett állnom az összegyűlt résztvevők elé, s beszélni a Lap lap után-ról, a versenyről, s arról, hogyan lehet összeegyeztetni a blogger létet az élet többi részével. Meg kell mondjam, mivel elképesztően izgulós természetem van, rettentően féltem, hogyan fogok szerepelni, de még én is kellemesen csalódtam saját magamban ~~juhú, megcsináltam!~~, és nem kifejezés, mennyire élveztem, hogy mindenki figyelemmel kísérte a szavaimat, és velem együtt nevettek az elmesélt viccesebb történeteken.

Utánam következett Kriszti egyedülálló prezentációja, amit élvezet volt hallgatni, mert annyira átadta, hogy milyen a személyisége, és mit szeretne elérni az oldallal, hogy ha engem bárki megkérdez, hogy kit javasolnék példaképnek a fiatalabb tanulók vagy gyermekek elé, gondolkodás nélkül vágnám rá az ő nevét. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy megismertem őt és a fogadott hugicámnak nevezhetem. ~~Innen is puszillak drága bloggerina hugicám, hiányzol! <3~~

A napot további érdekes előadásokkal folytattuk, majd az ebédszünet és a kávészünet után egy, a beavatásból már jól ismert feladattal zártuk ezt a hétfői napot: kisebb csapatokra bontva videót készítettünk egy általunk választott könyvhöz, ami a mi Bátor csapatunk esetében a Pál utcai fiúk lett. Hihetetlenül mókás volt újra átélni ezt az élményt, még ha picit nehezebben is nyílt meg a többi bátor jelenlévő, azt hiszem Zoltánnal tettünk arról, hogy garantált legyen a jó kedv, és mindenki kedvet kapjon a videóhoz. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis még életemben nem nevettem ennyit egy óra alatt, s egy fantasztikus csapatmunkával zártuk le a szakmai napot.

A tinizug is a videók egyik helyszíne volt - a zug hasonlított a mi Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárunk fiataloknak fenntartott részlegéhez, így képzelhetitek, mekkora vigyor ült ki az arcomra, amikor megpillantottam :D

Befejezésképp, a könnyes búcsúk előtt a könyvtár igazgatója váltott velem pár szót, amit még mindig nem tudok eléggé megköszönni! Az, hogy már 17 ~~lassan 18~~ évesen, ráadásul az első ilyen szereplésem után olyan elismerő szavakat kaptam Tőle, miszerint látszik rajtam az összeszedettség, a leendő profizmus, és a szép, rendezett előadásmód - szerintem bárki megmondhatja, akivel aznap beszéltem, hogy egész este az igazgatónő, Andrea szavainak és a nap hatása alatt voltam.

A nagybetűs Csapat - imádlak titeket, köszönöm Nektek ezt a fantasztikus napot!

Itt is szeretném megköszönni, hogy ennek a részese lehettem, és remélem, minél hamarabb visszatérhetek ennek a csodálatos könyvtárnak a falai közé, s nem mellesleg az újonnan megismert és megszeretett könyvtárosok társaságát is újra élvezhetem.

Na, pesti könyvmolyok, ki tart velem Egerbe?

~Anna