INTERJÚ - Benyák Zoltán íróval

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

A legnagyobb örömömre ma egy olyan író interjújával érkezek, aki egyből megvett magának kilóra az első könyvével, amit olvastam tőle. Ezúton is nagyon köszönöm Benyák Zoltánnak, hogy elfogadta a felkérésemet, s válaszolt a kérdéseimre. Remélem ti is élvezni fogjátok a fantasztikus válaszokat, olvassátok sok szeretettel! :)

1.        Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
A kezdőrúgást nehéz lenne meghatározni. Valahogy mindig is érdekeltek a könyvek, a képregények, a történetek. Általános iskolában még a képregény volt a mániám (azóta is), és el is kezdtem szörnyes-űrhajós sztorikat rajzolni spirálfüzetbe. Vagy négy-öt sztoriba belevágtam, mindegyiknek elkészült az első oldala. Később aztán pályaválasztásnál szerettem volna illusztrátor lenni, de csak protekcióval lehetett olyan iskolába bekerülni. A sztorimánia viszont maradt. Az első novellámnál körülbelül húsz éves lehettem. Megjelent a Solaria.hu-n, baromira boldog voltam attól az egy oldalas szövegtől is. Ezért aztán muszáj volt folytatnom.
2.        Miért éppen a fantasy témában alkotsz?
Én nem célzok soha egyik műfajba sem. Az ábrázolásmódom egyszerűen ilyen. Azt hiszem, akkor lehet megérteni a dolgokat, ha kicsit kifacsarjuk őket, ha karikatúrát festünk belőlük, ha felnagyítjuk a részleteket. Erre a fantázia-írások kiválóan alkalmasak.
3.        Kipróbáltad magad más műfajban is? Ha nem, megtennéd?
Persze, a Csavargók dala alapjában realista könyv. Egyesek szerint kicsit túlságosan is húsbavágó. De ha az élet értékéről, értéktelenségéről, vagy a közönyről és törődésről akar az ember írni, akkor ez megszólalásmód dukál. Nem is tudtam, hogy regény lesz. Az első lapokon három csavargó kukázás közben talál egy csecsemőt a szemétben. Ez egy olyan erős kép volt a fejemben, hogy ki akartam próbálni papíron. Aztán már nem volt megállás, tudni akartam, mit kezdenek egy talált élettel.
4.        Ugyanabban a témában szeretsz olvasni is, mint amiben írsz, vagy akad más kedvenced is?
Sokféle írót szeretek, és igyekszem kényszeríteni magam, hogy újakat is berakjak a sorba, olyanokat, akiktől még nem olvastam. Így a gyerekkorom Lovecraft és King mániája után jött Palahniuk, Poe, Orwell és mindenekfelett Vonnegut. Egy idő után már nem a műfaj számít. Hanem a hang. Asimov hideg logikus mondatai, Vonnegut szarkasztikus mosolya nem feltétlenül vannak témához kötve. Úgy értem, a műfaj – hang – történet kombinációnak lehet, hogy vannak olyan együttállásai, amik jól működnek. Én ezeket keresem.
5.        Honnan szoktál ihletet meríteni? Segít ebben például zenehallgatás, vagy inkább más dolgok tudnak inspirálni?
A zene az egyik. Ha egy dalnak erős a hangulata, ha érzem, hogy rámdől, akkor az belöki az agyam, és megindulhat odabent a kémia. Ha ilyen van, azokat el is mentem, hogy tudjam írás közben hallgatni. A filmzenék például a gyengéim. De szeretem a nyolcvanasok rockját is nagyon, ami mellett megfér Liszt második magyar rapszódiája. Mindegy, csak működjön.  Ezenkívül a képek, festmények, fényképek is be tudják rúgni a motort. Az írásaimon érződik, hogy vizuális alkat vagyok. Sokszor lerajzolom, az egyes helyszíneket, vagy képeket keresek róluk, hogy aprólékosan tudjak ábrázolni. Szeretem, ha a fontos jelenetnek fontos háttere van az írásban.
6.  Melyik napszakban szeretsz jobban írni? Esetleg ez változó inkább, a szabadidő függvényében?
Én abszolút hajnali beállítottságú vagyok. Akkor még csönd van a fejemben, még nem kiabálták tele napközben. Amit ilyenkor találok a koponyámban, szerintem az áll a legközelebb hozzám. Este legfeljebb újraolvasom a szöveget, és kihúzok, meg hozzáírok.
7.    El tudnád képzelni magad forgatókönyv íróként, ugyanabban a témában, mint amiben írsz?
Ezzel a gondolattal mindig kacérkodtam, de még egy sort sem írtam. Persze nagyon jó lenne, mert imádom a filmeket. A forgatókönyv írónak, a látványtervezőnek, és az opratőrnek a munkája érdekelne a legjobban. Ebből az utolsó kettőre momentán nincs sok esély. Meglátjuk.
8.        A regényeid közül van olyan, amit szívesen látnál film vagy sorozat formájában? Melyik megjelenítési formát találod jobbnak az adott könyvhöz, s miért?
A nagy illúzióból akkor lenne jó film, ha Tim Burton rendezné. Talán mi rokonlelkek vagyunk. Tetszik az ábrázolásmódja, és az is, hogy a sötét tónusú sztorikba visz. Az illúziónak jól állna mindez. Az idő bolondjaiból egy rövidebb sorozat is kijönne, de nem olyan amerikai módra, ahogy legtöbbször csinálják, mikor addig nyújtják a dolgot, míg élvezhetetlen lesz. Legyen eleje közepe és vége, ahogy a suliban mondták.
9.       Ha már megjelenítési formáknál járunk, melyik könyved borítóját szereted a legjobban? Van személyes kedvenced?
Az Ars Fatalis, Idő bolondjai, Csavargók dalát én kreáltam, sőt még a Háború gyermekét is. Ezekkel ki vagyok békülve. A nagy illúziót az Athenaeum adta ki, akinek profi stábja van. Itt már nem is akartam beleszólni. A borítót Földi Andrea tervezte, és nagyon tetszik a munkája. Nagy ötlet volt, hogy felül van a sivatag, és alul az ég. Ezzel meg is fogta a regény lényegét. Na és persze pakolt madarat is a borítóra. Az nagyon jó lett, és fontos a sztori szempontjából.
Az emlegetett borító - mondjátok, hogy nem csak én imádom ennyire ezt a megoldást, amit Zoltán is leírt

10.   Mit gondolsz, szükséges az, hogy a borító teljes mértékben tükrözze a regény tartalmát vagy akár a stílusát; vagy elég, ha csak sejteti és az olvasó fantáziájára bízza a többit, hogy mit képzel el a kép alapján?
Vagy a hangulatát. Ezekből minél többet kell visszaadnia. És persze csalogasson is. Nehéz munka ez, én borítómániás vagyok. Szeretem a jó borítókat. Ami fontos még, a cím betűtípusa. A nagy illúzió kacskaringósat kapott, és mivel egy festő a főszereplő, ennél jobb nem is juthatott volna neki.
11.   Te mennyire szeretsz a borítótervezésbe beleszólni? Akadt ezzel problémád, vagy nem volt erre példa? Vagy éppen ellenkezőleg: vicces pillanatok jellemzőek inkább?
Tűkön ültem, mikor készült. De szerencsémre Andi bevont a lépésekbe, így láthattam, hogy hol tartunk. Nem akartam a nyakára járni, mert tudom, hogy ilyenkor a legjobb, ha hagyjuk a művészt alkotni :) , ha rá akarjuk nyomni a bélyegünket, akkor a végeredmény egyikünk képe sem lesz.
12.   Ha a regényeidet azonosítani kellene egy zeneszámmal, mik lennének azok?
Na, ilyen kérdést se kaptam még, de nagyon tetszik. :) Lássuk csak:
Veszett lelkek városa: – Stones: Paint it black
Ars Fatalis: - Leonard Cohen – Waiting for the miracle
Az idő bolondjai: - Bob Dylan Times they are a changin’
Csavargók dala: - Down in a hole – Azt hiszem, Tom Waits
A nagy illúzió – Simon & Garfunkel – Sound of silence, My chemical romance - Black Parade
13.   Tegyük fel, hogy minden könyvedet jellemezned kell egy szóval - miket válaszolnál?
Veszett lelkek városa: Bűnös
Ars Fatalis: Csodás
Az idő bolondjai: Édesbús
Csavargók dala: Nyers
A nagy illúzió: szivárványossötétes (Bocs, lehet, hogy nincs ilyen szó :) )
14.   Ha most hirtelen megkérdeznék tőled, hogy tervezel - e folytatást - vagy gondoltál - e már rá - valamelyik regényedhez (például A nagy illúzióhoz), milyen válasszal tudnál szolgálni?
Egyelőre nem. Én mindig sokat agyalok a befejezéseken. Hogy mi lenne frappáns, fordulatos, meg mi adná a legjobban vissza, amit mondani akartam. A regény legfontosabb része a vége. Itt el lehet rontani egy jól felépített dolgot, de lehet csodát is tenni. Szóval mindig egy alfából omegába tartó történetet képzelek el. Ráadásul, amint kész vagyok eggyel, már tolakodik előre a következő, szóval vele is kell foglalkoznom. Több kötetes akkor lesz, ha több kötetre való mondanivaló, szereplő és mese születik a fejemben.
15.   Melyiket szoktad jobban élvezni: nagyban írni a könyvet, belemerülni, vagy pedig az utolsó oldalakat befejezni és elvégezni a végső simításokat rajta?
Belemerülni. Az sokkal jobb. Más világban járok, másként működnek a szabályok, és némelyikre még nekem is befolyásom van. :) Na és az se kutya, mikor valami olyan történik a könyvemben, amire én sem gondoltam. Az olyan jó, mintha olvasnék. :) Az utómunka sokkal keményebb, de tény, hogy jó, mikor az ember késznek érzi a sztorit. Az olyan megkönnyebbülés.
16.   Milyen érzés befejezni egy történetet? Milyen érzések kavarognak benned ilyenkor?
Mivel akkor már hónapok óta, vagy akár egy éve is abban a történetben élek, már nehéz megmondanom, hogy milyen lett. Már túl közelről látom az egészet. Sokszor el kell telni egy kis időnek, mikor felfogom, hogy mennyire sikerült a könyv. Itt nem csak jó és rossz van, hanem erősségek, gyengeségek is természetesen. Szerencsére az eddigiek úgy sikerültek, hogy nem áll szándékomban megtagadni őket.
17.   Mostanában dolgozol valamilyen újdonságon? Ha igen, tudsz róla mondani pár szót? Ha nem, akkor mik a jövőbeli szándékaid?
Van egy ötletem, ami egy emberiség történelmén átívelő párharcról szól. Minden fejezet más korban játszódik majd. Kolumbusz korától indulva a távoli jövőbe jutva. A nagyja készen van. Nagyon élveztem írni, és remélem egyszer az olvasóknak ilyen élvezet lesz olvasni.
+1 Mit üzennél azoknak, akik félnek fantasy-t olvasni?
Minden történet fantasztikum, még az is, amelyik tényszerűnek hirdeti magát. A realitás nem létezhet, míg a regényeket emberek írják a világról, miután keresztül folyatták azt magukon, a szemük szűrőjén, a részrehajló elméjükön. A fantasztikus történet legalább azt hirdeti magáról, ami. Segít felszabadítani az elmét, és ezáltal olyan gondolatokhoz is eljutni, amelyektől a valóságunk jobb lehet. Szóval, rajta...
~Anna & Benyák Zoltán

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés