ÉRTÉKELÉS - Dr. Cserjési Petra: Halott barátnők
Nagyon
örülök, hogy az Álomgyár Kiadó ilyen készségesen
rendelkezésünkre bocsájtotta a könyveiket, ugyanis általuk
megismertem egy nagyon kedves írónőt, Dr. Cserjési Petrát és az
ő első könyvét, a Halott barátnőket; erről hoztam most nektek
értékelést, öröm volt ismét magyar írónőtől való alkotást
a kezembe venni. :)

Szerző: Dr. Cserjési Petra
Cím: Halott barátnők
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Oldalszám: 312 oldal
Műfaj: krimi
Röviden
a történet arról szól, hogy egy nyomozó két év után végre
megkapja az ügyet, hogy a meggyilkolt barátnői után nyomozhasson,
viszont a nulláról kell elkezdenie, mert a nyomozati anyag nagy
részének lába kélt és ennyi idő távlatából a nyomok is
kihűltek. Izgalmas kis kriminek néztünk elébe, lássuk, milyen
benyomást tett rám!
„Hogyan
is várhattam volna el a kollégáimtól, hogy megoldjanak egy ekkora
volumenű ügyet, ha a csajok egy-egy rokonának vagy ismerősének
az életében több rejtély volt, mint egy Asimov összes kötetben?”
Első
körben mindenképp ajánlom elolvasásra! Ugyan nekem az etalon
Agatha Christie és számomra vele senki sem versenyezhet, mégpedig
azért mert azt az atmoszférát nem lehet olyan hitelesen ábrázolni,
mint ahogy ő tette, aki ebben élt. Viszont Petra izgalmas szálat
szőtt a cselekménynek. Sok történettel ellentétben itt tényleg
maga a nyomozás, a könyv közepe volt a legérdekesebb, amit a
legjobban faltam, amit nem akartam letenni. Nem akart nagyon csavaros
lenni, nem akart folyamatosan vakvágányra vinni, nem dobott be
mindenféle spéci elterelő elemet, hogy a figyelmet fenntartsa, ez
a bizarr ügy, önmagában megoldásért kiáltott. A főszereplőnek
szép háttértörténete volt a mellékszereplőkkel, ki volt
dolgozva az a rész is, és nem túlvicceskedve, de természetesen
humor is lett cseppentve ebbe a bonyolult pókhálóba.
„ – Ez
akkor most jó vagy rossz nekünk?
– Pontosan!
– lelkendeztem. „
Második
körben meg kell említenem a helyszíneket. Boldogsággal töltött
el magyar helyszínekről olvasni, még akkor is, ha nem ismerem
behatóan Szegedet, az ottaniak meg a környékbeliek helyett is
örültem, hogy végre egy magyar regény, ami Magyarországon
játszódik, meg van nevezve a település, ami nem Budapest. Végre!
:D (Persze volt más vidéki város meg község is, amiken átívelt
a sztori.)
Harmadik
körben viszont meg kell említenem, hogy elég sok hibával
rendelkezett a könyv, ami elkeserített, mert annyira szerettem
volna, hogy jó, hogy tökéletes legyen és benne is volt a
potenciál. Az egyik ilyen, ami sajnos az egész könyvön
végigkísért az a dialógusok voltak. Számomra nagyon sok helyen
életszerűtlenek voltak, olyan
„barátok-köztesen-szarul-elszínészkedve”. Nem pattogott, nem
volt feszes, de ami megmentette a dolgot, az az volt, hogy ez a könyv
közepére kis fejlődést mutatott, plusz az érdekfeszítő
bonyodalom közben teljesen elfelejtkeztem a párbeszédek
milyenségéről. Főleg, hogy voltak benne szép gondolatok,
leírások, átvezetések.
„ – Tudod,
néha az szolgálja legkevésbé egy ember érdekeit, amit a világon
a legeslegjobban szeretne.”
Más
elsőkönyves ilyen-olyan bakik is becsúsztak, levegőben lógva
lettek hagyva dolgok, ami egy csomó kérdést felvetettek bennem!
Miért volt Alma abban a spéci öregek otthonában? Miért voltak
sokan okosabbak a rendőröknél? Miért változtatta meg a nevét a
főszereplő, ha ennek később nem is volt különösebb
jelentősége?
Akárhogy
is, ez a rengeteg fennmaradó kérdés, akár azt is előrevetíthetné,
hogy az írónő készül folytatással, vagy akár krimi
regénysorozattal, mint pl. Sophie Hannah. Ugyanaz az alakulat,
minden könyv egy másik ügy. Érdekelne, hogyan fejlődik az írónő,
úgyhogy remélem találkozom még egyre jobb és jobb könyveivel!
Szerintetek
ennyi kérdésre, lesz válasz, esetleg egy folytatásban?
Csillagozás:
5/3,5
Ajánlom…
azoknak, akiknek mindene egy megoldásra váró, megoldhatatlan
bűntény!
~Dia
0 megjegyzés