INTERJÚ - Baráth Viktória írónővel

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Azt hiszem most duplán szerencsés voltam, ugyanis Baráth Viktória írónő is válaszolt a kérdéseimre :) Olvassátok sok szeretettel az Ő válaszait is, s ha féltek önmagatok lenni, olvassátok el az Első Táncot - Zoey segít nektek. :)

1. Mikor kezdtél írni? Mikor tudatosult benned, hogy ezzel szeretnél foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen élményed?
Nagyjából öt éve kezdtem el írni, de akkor még nem tudatosult bennem, hogy mit is csinálok pontosan. Nem úgy ültem le, hogy na, akkor most írok egy regényt, egyszerűen csak túl sok jelenet és ötlet kavargott a fejemben, amiket meg akartam őrizni. Akkor még nem tudtam, hogy amit teszek, az a nagybetűs „írás”.
Sokáig nem mondtam el senkinek, hogy mivel is foglalkozom szabadidőmben. A barátaim mondták rám először, hogy író vagyok, és akkor még furcsának tartottam ezt, de amikor már többen elolvasták az első kéziratomat, és egyre többen bátorítottak a kiadásra, akkor már én is kezdtem elhinni, hogy valóban író vagyok. Azóta tudom, hogy ez az én hivatásom.
2.   Miért éppen a romantikus, new adult műfaj mellett döntöttél?
Ez nagyon egyszerű: fiatal lány lévén ezt a műfajt éreztem a legközelebb magamhoz. Hiszen a húszas éveink elején mi más foglalkoztathatna minket, mint a szerelem és a jövőképünk.
3.   Te is ugyanebben a témában szeretsz olvasni?
Általában nem műfaj szerint választom meg az olvasmányaimat, de inkább azokat a történeteket szeretem, amiben van izgalom, feszültég, titkok, legyen szó romantikus vagy krimi regényről.
4.   Más műfajban kipróbálnád magad?
Örülök, hogy ezt megkérdezted, ugyanis szeptemberben megjelenik a következő regényem, A főnök. Ez a történet teljesen más műfaj. Egyáltalán nem romantikus, és egy sokkal durvább, sötétebb világban játszódik, súlyos emberi sorsokkal és mondanivalóval.
5.   Ha választanod kellene, mit mondanál, ki lenne a kedvenc szereplőd, s miért?
Az Első táncból egyértelműen Owen. Ő a legösszetettebb karakter, és szerintem nagyon sokan nem értik meg őt. Nehéz döntéseket kell meghoznia, és az ő helyében valószínűleg én is így tettem volna. De ennek ellenére mindig támogatja Zoey-t, és segít neki, hogy elérje az álmait.
6.   Ha valamelyik karaktered bőrébe belebújhatnál, mondjuk egy napra, kit választanál és mit csinálnál?
Zoey bőrébe bújnék, és elmennék Párizsba Owennel! :D
7.   Filmként vagy sorozatként tudod jobban elképzelni a történetedet? Miért?
Inkább sorozatként. Túl sok minden történik ahhoz, hogy egy filmbe bele lehessen zsúfolni. Ráadásul a zenére is nagy hangsúlyt fektetnék, ami szintén sok időt venne el.
8.   Melyik színészek képében látnád szívesen a szereplőidet a vásznon/a tv képernyőjén?
Igazából nem szeretem beskatulyázni a szereplőket, mert nem nagyon találtam olyan arcot, amihez párosíthatnám őket. Ráadásul úgy láttam a bloggerek értékeléseiben, hogy majdnem mindenki máshogy képzelte el őket. És ez így is van jól.
9.   Mit jelent neked ez a történet?
Ez volt az első, amit leírtam, ezért úgymond ez az én elsőszülöttem. A barátnőimtől mindig meg is kapom, hogy nem tudom túltenni magam rajta, de szerintem ez így is van rendben, mert ez a történet, a szereplők, mind egy kicsi rész belőlem. Általában az összes történetembe igyekszem belevinni valamit magamból, a saját gondolataimból, de az Első tánc az, amiben tényleg megtalálható a lelkem egy kis darabkája. Zoey-val együtt nőttem fel, vele együtt találtam meg a saját utamat, és vele együtt dolgoztam azon, hogy valóra váltsam az álmaimat.
10.   És végül, mit üzennél azoknak, akik félnek valóra váltani az álmaikat?
Mindig egy idézet jut ilyenkor eszembe: „Inkább azt bánom, hogy megtettem valamit, mint azt, hogy nem.” Ha meg sem próbálod elérni a céljaidat, akkor biztosan elbuksz. Bele kell vágni, meg kell próbálni, hiszen ez az egyetlen módja a sikernek. Ha csak ülsz továbbra is egy helyben, azzal nem érsz el semmit, esélyt sem adsz magadnak. Ha megpróbálod, és nem sikerül, akkor legalább tudod, hogy te mindent megtettél érte, és nem rajtad múlt.
~Anna & Baráth Viktória

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés