ÉRTÉKELÉS - Baráth Viktória : Első Tánc

Szerző: Baráth Viktória

Cím: Első Tánc

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Oldalszám: 422 oldal

Műfaj: Romantikus, new adult

Ó, hogy én mennyire vártam már, hogy elolvashassam ezt a könyvet! Mindenhonnan csak jót hallottam róla, s habár aggódtam, hogy túlzottan rózsaszín lesz a mostani világomnak ~~tudniillik elég régen olvastam amolyan igazi, vérbeli szerelmes könyvet,~~ de hatalmasat tévedtem. Az írónő képes volt visszahozni a felszín alá mélyen eltemetett romantikus oldalamat, ami nagyon régóta nem sikerült egyetlen írónak sem. És tudjátok mit? Nem bántam meg.

Adott egy elképesztően tehetséges lány, aki nem hisz magában, s ezért fél bármilyen komolyabb lépést tenni afelé, hogy valóra váltsa élete legnagyobb álmát. ~~Neeem, kicsit sem ismertem magamra az önbizalomhiányos Zoey-ban…~~

Megmondom őszintén, a történet elején nagyon tartottam attól, hogy egy átlagos, megszokott szerelmi háromszöget kapok, annyi különbséggel, hogy az egyik srác nem egy ~~szintén~~ iszonyúan helyes és tökéletes személyiség, hanem egy felnőtt férfi, aki egy született nőcsábász. Hát, még életemben nem csalódtam ennyire kellemesen egy könyvben sem!

A szereplők olyan tulajdonságokkal rendelkeztek, amiknek köszönhetően nagyon könnyű volt megbarátkozni velük, az pedig különösen tetszett, hogy igenis követtek el hibákat, amikből tanulniuk kellett.

„- Mitől lenne jobb? - kérdezi, miközben a hajamat simogatja.

- Káávééé… - morgom a párnába.

Hallom, hogy kinevet.

- Ez nem vicces! - nyüszítem.

- Igazad van, bocsi.

Próbálja bűnbánó hanggal mondani, de így is hallom, hogy mosolyog.

- Le is kéne zuhanyoznom. Az biztos jót tenne.

- Akkor, amíg zuhanyozol, hozatok reggelit, oké?

- Meg KÁÁÁVÉÉÉT! - nyögöm.”

Ó ez az, kávéimádók egyesüljünk - Imádlak Zoey!

Ezáltal a regény nagyon reális, valós egészet tudott alkotni a szememben, hiszen a történet végére már olyan közel éreztem magamhoz a karaktereket, hogy együtt sírtam és nevettem velük ~~ami nálam nagyon ritka, mert igen ritkán tudok ennyire azonosulni a szereplőkkel olvasás közben~~.

„Veszek két epershake-et, amíg várunk. Jackson mindenáron meg akar hívni, de azt mondom, hogy akkor képen öntöm vele és elkezdek üvöltözni, hogy ne fogdosson, úgyhogy belemegy, hogy én fizessek.”

Szerencsére a bonyodalmakat bearanyozta az írónő fantasztikus humora, nem egyszer nevettem fel a buszon, vagy éppen sunyiban az óra alatt - képzelem, hogyan nézhettek rám az emberek, de sebaj… :D

„Itt van egy idegen férfi, kifizette a szobámat, és még ebédre is meghív. Miért? Lehet, hogy valami sorozatgyilkos. Vagy emberrabló. Tudja, hogy egyedül jöttem, hogy nincs itt más velem. Jobb lesz, ha vigyázok.”

Bármelyik nap, amikor leültem olvasni, olyan érzésem volt, mintha odaszögeztek volna az ágyamhoz, vagy odaragasztották volna a könyvet a kezemhez - annyira belemerültem az egyre csak bonyolódó szerelmi szálakba, hogy se nem láttam, se nem hallottam: csakis arra tudtam koncentrálni, hogy mi fog most történni.

Számomra ez a történet nemcsak egyszerűen arról szól, hogy Zoey hogyan talál önmagára, s eközben miket kell átélnie, hogy mindez sikerüljön, hanem mondhatni egy biztatás, hogy merj nagyot álmodni, mert ha hiszed, ha nem, az álmok igenis valóra tudnak válni.