ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ - 24. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál 2017

Sziasztok molyok! :)

Mivel a Könyvfesztivál mind a négy napján dolgoztam a Fumax Kiadónál, úgy gondoltam mesélek nektek egy kicsit, hogyan teltek a napjaim - na, ki kíváncsi, kiket ismertem meg, és milyen volt eladónak lenni? ;)

Ezek a szerzeményeim, és persze az elmaradhatatlan kitűzőm trónol a tetején :D

Kezdjük azzal, hogy a csütörtök borzalmasan indult, aki ismer, tudja, mennyire utálom az esőt - pláne úgy, hogy szerdán sikerült úgy kinyitnom az esernyőmet, hogy szegénykém szét is jött egyből, és egy ősrégi alig összecsukható darabbal vágtam neki kora reggel az útnak a Millenárisra.

A sikeres megérkezés után vártam a dugóban rekedt társamra, aki ki más is lehetett volna, mint Holló - Vaskó Péter, alias A.M.Aranth író? :D Miután ő is beverekedte magát az épületbe, egyből belevetettük magunkat a polcok feltöltésébe, a mellettünk levő Főnix Könyvműhelyes Zoltánnal és Holden Rose íróval együtt.

Délután két óra felé elégedetten csodáltuk a remekművünket, miközben már jó pár vevőt kiszolgáltunk a hatalmas káosz közepette.

Mindeközben volt szerencsém megismerni Gabriella Eld írónőt, aki elképesztően jófej és szimpatikus személyiség, és alig várom, hogy olvashassam a könyveit.

Persze fordító nélkül sem telhetett el a nap, ugyanis Deidra, aki Sarah Andersen képregényeit fordítja, megbízott, hogy a legújabb kötet vásárlóit fotózzam le, hogy fel tudja tölteni a Doodle Time facebook-os oldalára - azaz megkezdtem paparazzis pályafutásomat is a fesztivál alatt - az már más kérdés, kinek az örömére :D

Ez aztán a gyűjtemény - mit gondoltok? ;)

A nap hátralévő része kellemesen telt, még nem volt akkora roham, később befutott Vladi és Ákos is, úgyhogy a zárás jó hangulatban telt, s vártam is a következő nap kihívásait.

Hála Istennek, pénteken csak 10 órára kellett beérnem, így valamivel tovább tudtam aludni és még kávét is vittem magammal a kollégám nagy örömére – ebben csak az volt a vicces, hogy Holden Rose író volt annyira kedves ~~és aranyos, és cuki, és imádnivaló… jól van na, aki nekem kávét hoz, azt máris imádom, nem tehetek róla :D~~, hogy hozott mindannyiunknak a Starbucks-ból 1-1 isteni szűrt feketekávét, úgyhogy duplán jól indult a napunk.

Nem sokkal 11 előtt pár ajándékkönyvvel és az imádott kávémmal a kezemben átrohantam a B épületbe, hiszen két kedves ismerősöm, Csépányi Zoltán és Zsuzsanna, A Nagy Könyves Beavatás szervezői közül előadást tartottak a versenyről, amit hatalmas vétek lett volna kihagyni. Képzelhetitek mennyire elérzékenyültem, amikor Zoltán újra a beavatásról mesélt, s megmutatta az összefoglaló videót, majd pedig Zsuzsa újból bemutatta azt az oldalt, amire felkerültek a beavató lapjaink által született értékelések. Az előadás után mindkettejüknek odaadtam az ajándék könyvpéldányokat, s száguldottam vissza dolgozni ~~öhm, igen: szó szerint.~~

Ezután már több ismerős is várt rám, és nem is tudtam hova vagy kihez rohanjak, a Prológusos barátaimhoz, Vikcshez, Judithoz vagy Anetthoz, akiket azonnal nagyon megszerettem, vagy az újonnan megismert Laurához ~~más néven Ana bloggerhez,~~ vagy pedig az én egyetlen imádott Barbimhoz, aki csak miattam jött ki és alig akartam elereszteni.

Az én imádott Vikcsem, a Könyvmánia bloggere

Szonja, Fruzsi és Emese volt annyira édes, hogy elmentek nekünk még egy adag kávéért, amit nem tudtam eléggé meghálálni, Laura pedig egy kólával ajándékozott meg estefelé, ami szintén nagyon jól jött, hogy ne aludjak el.

Ezen a napon felkerestem pár kiadót is, hogy személyesen be tudjak mutatkozni nekik, és mit ne mondjak, egyiküket jobban imádom, mint a másikukat: mindannyian nagyon kedvesek voltak Blanka is az Athenaeumtól, aki bátorított, hogy nyugodtan menjek oda az egyik írójukhoz másnap, nem fog megenni, és Christos is, aki leültetett minket beszélgetni és szintén megmosolyogtatott a pörgős nap folyamán. A Menő Könyvek Krisztijével múlattuk nagyon sokáig az időt - akkora meglepetés volt a számomra, hogy egy fiatal és ennyire jófej, életvidám kontaktom van, hogy egyszerűen nem bírtam levakarni a képemről azt a hatalmas vigyort.

Természetesen a nap az én drága Jozefem ijesztgetéseivel zárult, amiért külön hálás vagyok, mert nem hagyott elaludni - meg is beszéltük, hogy ezt minden nap eljátsszuk, csak megpróbálok nem felmászni az akciós könyvek forgóállványára.

Szombaton a legnagyobb bosszúságomra valamilyen műszaki ok miatt szórakoztak velünk minimum 20 percet a 4-6os villamos útvonalán, így csak 9:55kor indultam tovább a Jászai Mari térről, de beértem 10:10 - re - ne kérdezzétek hogy csináltam, én sem tudom. :D

Ezúttal már a fantasztikus Mark Lawrence-s pólómban feszítettem és egyből bele is vetettem magam a munkába, egy újabb adag kávé reményében - na jó, nem, csak viccelek, de azért megint hoztak nekünk egy körrel, aminek persze, hogy örültünk ~~már kezdem azt hinni, hogy kávé folyik az ereimben, de sebaj~~.

Nem sokkal később feltűnt Benyák Zoltán író, akinek nemrég olvastam a könyvét, és enyhe kifejezés mennyire szerettem, de féltem hozzá odamenni, így a drága kollégám, Péter, majdhogynem odataszigált hozzá, a többi jelenlévő barátommal együtt. Ha jól láttam, Bíró Szabolcs végig mosolygott, amíg próbáltam udvariasan beszélni Zoltánnal, de minden aggodalmam elpárolgott, mivel elképesztően nyílt és barátságos volt. Szegényt pár órára rá újból „letámadtam”, hogy tudná - e dedikálni nekem A nagy illúzió c. könyvét, mivel nem tudtam elszabadulni a dedikálásra, akkora volt a roham aznap. Azt hiszem felesleges leírnom, mennyire boldog voltam, hiszen láthattátok az értékelésemből, mennyire megszerettem, vagy inkább megimádtam ~~jesszusom, van ilyen szó egyáltalán?!~~ a regényét.

Na jó, ennél boldogabb már nem is lehetnék

Délelőtt még elrohantam a B épületbe Demi Kirschner, Okváth Anna és Róbert Katalin dedikálására. A visszatérésem után már Dia is megérkezett, ami külön öröm volt számomra, mivel hiába vezetjük közösen a blogot, alig találkozunk a suli és a munka miatt.

4 óra körül gyorsan átszaladtam a szemben lévő Tilos az Á Kiadó standjához, Molnár T. Eszterhez, hogy hiperszónikus sebességgel aláirattassam a sorozatának második kötetét, s rohanhassak is vissza a D15-re tovább segíteni a válogatásban a vásárlóknak.

Molnár T. Eszter annyira aranyos volt, remélem nem ijedt meg, amikor gyorsan lehuppantam mellé - alig várom, hogy olvashassam tovább Virág történetét :)

Annyira fantasztikus volt ez a nap, hiszen végre személyesen is találkozhattam Ashley-vel és Hikarival, akik annyira de annyira aranyosak voltak! Remélem látom még őket :)

Persze nem maradhatnak ki a Prológus bloggerei, akiket szintén nagyon szeretek, az egyetlen Barbim és Szonjám se, és persze Tekla sem, akit nagyon jó volt újra látni. :)

De egyértelműen a munkatársaimnak a jár a legnagyobb köszönet ezért a napért is, nélkülük nem lett volna az igazi. :D

Vasárnap végre megjavították a villamossíneket így pontosan 10 - re beértem ~~hála az égnek…~~ Annyira szomorú voltam útközben, hiszen ez volt az utolsó nap… Persze egyből megváltozott a hangulatom, amint beértem, Petiék, mint mindig, most is gondoskodtak a jókedvről :D

Na kérem szépen, ilyen az A.M.Aranth - féle hangulatjavítás: nincs is annál felemelőbb, amikor valaki hirtelen elkezd a kezedre írni, minden előjel nélkül... :D

Ez a nap is volt olyan pörgős, mint a szombat, de ha lehet, még meghatóbbnak éreztem. Rengeteg olyan ismerősömmel találkoztam, akit már több éve láttam utoljára, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy Vivien Holloway írónővel és a drága imádott Fannimmal mennyire elszórakoztunk, amikor leültünk pár percekre beszélgetni :D

Az is csak fokozta a hangulatot, hogy a facebook és moly által megismert barátnőm, Ivett elautózott hozzám a barátjával Esztergomból, és neki is a nyakába tudtam ugrani, s jól megölelgettem.

Igen, Ivett végre csinált rólunk egy selfie-t...Még mindig nem tudom hogyan vett rá erre, a de egész tűrhetően nézek ki :'D

Ennél már csak az volt viccesebb, amikor Deszy lecövekelt a stand mellett és elkezdtünk beszélgetni, s mindez abból nőtte ki magát, hogy az imádott Rácz - Stefán Tiborunk egy „kicsit” késett a megbeszélt találkozóról :D Nem baj, azt hiszem jól elszórakoztattuk egymást :D

Csukás István dedikálása után sikeresen megtámadtam Bessenyei Gábor írót is, akivel jót beszélgettünk, de mivel már vártak rám a kiadónál, vissza kellett battyognom dolgozni.

Ezennel ünnepélyesen megígérem Gábornak, hogy csakis neki csakis hangulatbomba értékeléseket fogok írni :D

Amikor már oda se merek nézni, hogy Gábor mit ír nekem a könyvbe...

Na jól van már, azt hiszem lebuktam... Legközelebb nem fogom megosztani Gáborral az efféle titkaimat :D

Nem szabadna azt mondanom, hogy meglepetésként ért a dolog ~~hiszen megbeszéltük, hogy eljön találkozunk~~, de annyira meghatódtam, amikor Julia Lewis Thomson írónő tényleg megkeresett a fesztiválon, hogy majdnem elsírtam magam. Olyan jó volt vele pár szót beszélni, hiszen nagyon sokat segített nekem a könyvével.

Még mindig meghatódok, akárhányszor csak ránézek az aláírásra... Nagyon - nagyon köszönöm neked, Julia <3

Ezután már mondhatni teljesen elkeseredtem, hogy mindjárt vége van ennek a fantasztikus időszaknak, de a barátaim és a kollégák újfent kitettek magukért, és az utolsó órák is nagyon jó hangulatban teltek el.

A vásárlók boldogsága, a sok új ismertség és a rengeteg újra látott barát minden fáradtságomért kárpótolt. Hatalmas köszönettel tartozok mindenkinek, aki velem volt ezen a négy napon, imádlak titeket! Nélkületek nem lett volna ilyen tökéletes a 2017 - es Könyvfesztivál.