ÉRTÉKELÉS - Tillie Cole : Ezer csók

Written by 2 Comments

Sziasztok molyok! :)

A mai napon egy előolvasást hoztam nektek, amit ezúton is köszönök a Twister Media kiadónak! A kiválasztott könyv pedig nem is lehetne más, mint a sokunk által várt Tillie Cole kötet, az Ezer csók!

Szerző: Tillie Cole
Cím: Ezer csók
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 464 oldal
Műfaj: Young Adult, romantikus
Eredeti cím: A Thousand Boy Kisses
Egyszerűen nem jutok szóhoz. Tillie Cole olyan szinten felülmúlta a várakozásaimat, hogy egyik ámulatból estem a másikba. Mostanában kevés romantikus könyvet olvasok, ezért tartottam is ettől a történettől, de az írónő tökéletes nyugodtsággal hintette odébb az aggodalmamat, s kalauzolt egyre beljebb Poppy és Rune életébe.
„Pontosan négy pillanat határozta meg az életemet. Ez volt az első.”
Minden azzal kezdődik, hogy a főszereplőink öt éves korukban megismerkednek, és életre szóló barátságot kötnek egymással. Innentől kezdve lesznek elválaszthatatlanok, s ekkor kezd szövődni köztük az a mindent elsöprő szerelem, ami végigvonul az egész regényen.
„És attól a naptól Poppy és én a legjobb barátok voltunk. Poppy és Rune. Legjobb barátok az örökkévalóságig. Legalábbis ezt gondoltam. Furcsa, hogyan változnak a dolgok.”
Azonban az élet úgy hozza, hogy mégis el kell szakadniuk egymástól, ami mindkettejüket megviseli, de a fogadalmukat csak megerősíti, miszerint megvárják egymást, s minden ott fog folytatódni, ahol abbahagyták. Aztán Poppy egyszer csak eltűnik, és Rune szíve darabokra hullik, hiszen teljesen értetlenül áll a dolgok előtt, s mérhetetlen harag emészti belülről.
„Azt mondta, hogy a legjobb és legszebb dolgok sosem maradnak sokáig a világon. Azt mondta, hogy a cseresznyevirág túl szép ahhoz, hogy egész évben megmaradjon. Éppen az adja a különlegességét, hogy olyan rövid az élete.”
A dolgok akkor vesznek szép fordulatot, amikor a norvég vikingünk visszatér az ő mosolygós, életvidám déli lánykájához - közben a mi szívünk szakad millió apró darabra, ahogyan látjuk, mennyi minden változott meg pusztán két év alatt.
És nem sokkal később megtudja, hogy szerelme miért nem kereste, mitől próbálta óvni ily módon… majd rájön, hogy sokkal nehezebb próbatétel elé lettek állítva, mint azt valaha is gondolták volna.
„Nem tudom, miért, de a pillanatok megörökítése valahogy egészen magával ragadott. Talán azért, mert néha csak pillanatokat kaphatunk, többet nem. Nincsenek ismétlési lehetőségek. Ami egy pillanat alatt történik, az meghatározza az életet… talán maga az élet.”
Mindezt váltva olvashatjuk a szerelmespárunk szemszögéből, és nem tudom eldönteni, melyikük nézőpontja lett a kedvencem, mert mindkettejük elbeszélésmódja különleges, és egészen lélekig hatoló, a maga nemében.
Tudjátok, olyan régen éreztem ehhez hasonlót olvasás közben… Megfogalmazni is nehéz, hogy mi mindent adott nekem Poppy és Rune.

Ezer mosolyt.
Ezer boldog pillanatot.
Ezer el nem feledett csókot.
Ezer és még megannyi indokot arra, hogy az élet minden egyes percét meg kell élni, oly módon, mintha minden napod az utolsó lenne.
Az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Ennél gyönyörűbb, és lélegzetelállítóbb szerelmi történetet még nem olvastam a könyvmoly éveim alatt.
Úgy tökéletes minden szempontból nézve, ahogy van. A szereplők, a téma, a stílus, a kivitelezés…és a legfontosabb: az üzenet, amit magában hordoz.
„- Azt kívánom, Rune…  Azt kívánom, hogy az emberek tudják, milyen érzés ez mindennap. Miért kell az élet végére jutni ahhoz, hogy az emberek megtanulják ezt nap, mint nap élvezni? Miért kell megvárni, amíg kifutnak az időből, hogy elkezdjék megvalósítani az álmaikat, amikor rengeteg idő volt rá az életben? Miért nem úgy nézünk arra, akit szeretünk, mintha utoljára látnánk? Mert ha ezt tennénk, az élet olyan élénk lenne! Akkor élnénk igaz és teljes életet.”
Lassan úgy érzem, a szavak kevesek lesznek ahhoz, hogy valamennyit át tudjak adni Nektek abból, amit én kaptam ettől a könyvtől.
Ígérjétek meg nekem, hogy ha belekezdtek ebbe a kötetbe, fogtok egy nagy befőttesüveget, s leírtok magatoknak ezer olyan érzést, vagy élményt, amit Tillie Cole adott nektek ezzel a történettel.
„Amikor az ember tudja, hogy valami véges, azt annál jobban becsüli.”
Ez a könyv édes, mint Poppy és Rune összes csókja, s azzal, hogy magával ragad minket, és szárnyalunk vele a szél szárnyán, mint egy kósza, lehullott cseresznyevirág, megtanítja nekünk értékelni az életet, s mindazt, amink van.
Az utolsó kimondatlan szó.
Az ágyamon ülve, miközben írom ezt az értékelést… és újra könnybe lábad a szemem.
A szívem pedig újra teljes egész lett.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… az írónőhöz hasonlóan mindenkinek, aki hisz az igazi, lélekmegrengető szerelemben.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

2 megjegyzés

  1. Everglow2018. május 31. 7:58

    Annuskám, úgy örülök, ha neked is tetszett! * - * <3 Mondtam, hogy tetszeni fog. ^^ Gyönyörű értékelés lett, csak így tovább !

    Everglow (Chronicles of a Bookshelf)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lap lap után2018. május 31. 10:24

      Henibabóm, ha tudnád mennyire imádtam! *.* <3 Igazad volt, még életemben nem ríkatott meg könyv ennyire! :') Köszönöm szépen :*

      Törlés