INTERJÚ - Krausz Emmával

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Egy interjúval tértem vissza, s ezennel a 2017-es [bekezdés]-díjas Krausz Emmával beszélgettem. Öröm volt Őt kérdezni, és még boldogabb vagyok, hogy elmondhatom, ismerem is. :) Olvassátok csak el a válaszait, garantáltan kedvet kaptok a könyvéhez is! ;)
1.Mikor kezdtél el az írással foglalkozni? Kötődik ehhez valamilyen különleges élményed?
Nálam az írás jegyben járt a rajzolással. Gyerekként gyakran illusztráltam a meséimet, a magam összeállította állatos újságokat, és tizenévesen is sokat írtam. Ezt elsősorban a Harry Potternek köszönhetem. Nem titok, hogy mennyire szeretem, hogy milyen sokat adott nekem a történet: még több történetet. Kitárult előttem a rajongói írások világa, sokat olvastam és írtam, szerettem továbbgondolni egy-egy elvarratlan szálat, például honnan ered a mágia. Először olvasóként, később íróként tudatosan kerestem benne a motívumokat, a célzásokat és a fogásokat. Sok mindenre tanított.
2. Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel a [bekezdés] programra? Mit gondolsz, jó döntés volt?
Szerettem volna tudni, hogy jelenleg hol tartok, miben kell fejlődnöm, vagy mennyire érett a stílusom. Szimpatikusnak találtam a [bekezdés] program kiírását, mert tehetséggondozást ígért. Noha küldtem már folyóiratoknak is novellákat, bevallom, ez hatalmas lépésnek számított kilépni a komfortzónámból. A lehető legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy jelentkeztem a pályázatra, a Twister Media Kiadó folyamatosan támogat és segít az előmenetelben.
3.Miért éppen ebben a zsánerben próbáltál szerencsét? Esetleg te is hasonló témákban szeretsz olvasni, mint ami(k)ben alkotsz?
Szerettem volna egy őszinte, nyers ifjúsági regényt írni. Egy olyan történetet, amiben ismerős arcokra bukkanhatunk, akik mi voltunk és vagyunk, ami nekünk szól.
Emellett kedvelem az ifjúsági regényeket, színesek és változatosak, rengeteg témát lefednek, amik nemcsak a tizenéveseket, de a huszonéveseket vagy később, a szülőket is foglalkoztathatja. Emellett kortárs irodalom részei, frissek és sokrétűek, és a közvetlen valóságunkról szólnak, segíthetnek a problémák és konfliktusok megoldásában.
4. Kipróbálnád magad más zsánerekben is?
A fantasy, science fiction és a történelmi-romantikus zsáner is közel áll a szívemhez, szívesen alkotok bennük. Utóbbi témában született regényem is, fantasyban és science fictionben pedig novellám. Mindegyik másra tanít, kiváló terepet adnak a világteremtésre, nem utolsósorban jó írásgyakorlatok.
5. Mikor szoktál írni? Van olyan napszak, ami jobb erre a tevékenységre?
Hallgatóként éjjeli bagoly voltam, és sokszor eszméltem arra, hogy éjszakába nyúlóan gépelek. Manapság a munka mellett azt tanulom, hogyan keríthetek sort az írásra. Most fordult a kocka, inkább reggel, frissen ülök a gép elé és folytatom a történeteket. Ugyanakkor amint adódik alkalom, tervezek, a vázlatoknak fenntartott füzetemet mindig magamnál hordom, hogy lejegyezzem az ötleteimet.
6. A zenehallgatás segít írás közben? Miket szoktál hallgatni?
Igen, most is hallgatok. :) ♫♫ Game of Thrones: Season 6 OST - Light of  the Seven ♫♫
Az instrumentális zenék segítenek kikapcsolni és ráhangolódni az írásra. Van, amiket kimondottan egyes történeteimhez kötök, segít belehelyezkedni a folytatásra váró szálba és a szereplők gondolataiba.
7. Honnan szoktál ihletet meríteni?
Gyakorlatilag mindenből. A körülöttem levő világ, saját tapasztalataim, pszichológiai cikkek, filmek, könyvek, videoklipek és dalszövegek segítenek egy-egy ötlet kibontásában. Igyekszem nyitott szemmel járni és olvasni. Kicsit olyan ez, mint a tyúk és a tojás esete, nem mindig tudom megmondani, mi volt előbb, az ötlet vagy az azt kiváltó élmény, vitaindító téma, de ha valami megragad, igyekszem minél többet megtudni róla, és nyitott lenni a kérdésre. Mostanában különösen foglalkoztat a Stockholm- és Lima-szindróma, a szekták működése és mögötte lévő emberi sorsok.
8. El tudnád képzelni magad forgatókönyvíróként? Akár ugyanabban, akár más zsánerben?
Soha ne mondd, hogy soha, de egyelőre nem gondolkodtam forgatókönyvírásban, viszont szívesen olvasnék a témában, a hasonlóságokról és különbségekről. Más művészet lehet képekben és párbeszédekben történetet mesélni. Mindenképpen izgalmas terep.
9.Mit szólnál, ha felkeresnének, hogy filmet készítsenek a könyvedből? Örülnél neki, vagy inkább sorozatban, esetleg másképp képzelnéd el?
Minden megkeresésnek örülnék, ez fantasztikus lehetőség lenne! A könyv dramaturgiája úgy működik, akár egy tizenhárom részes sorozat. Egy-egy fejezet megfeleltethető egy-egy epizódnak, ezért szerintem egy rövid, egyévados sorozatba könnyebben beleilleszthető a történet, ahol a szereplők jobban kibontakozhatnak. El tudom még képzelni egy mini, hatrészes sorozatnak is.
10.Te mit gondolsz az Osztálykép borítójáról? Mennyire szóltál bele a tervezésbe? Nehéz volt megfelelő képet, modellt találni?
Nekem tetszik, különösen a graffitis háttérvilága és zöldes-lilás színei miatt. A Kiadó megkérdezte, milyen elképzeléseim vannak, és ezek alapján állította össze a tervezeteket. Végül közösen a Leventét bemutató kép mellett döntöttünk. Különösen jó, hogy a borítón a könyvtrailerben szereplő Katona Péter állhatott modellt, így ad egy folytonosságot és ismerős érzetet az olvasóknak.
11.   Ha azonosítanod kellene az első könyvedet egyetlen dallal, melyik lenne az?
♫ ♫Marina and the Diamonds – Teen Idle ♫ ♫
12. Ha egy szóval kellene jellemezned az Osztályképet, melyik lenne az?
Elfogadás.
13. Melyik jobb érzés: nagyban írni a könyvet, vagy az utolsó simításokat végezni rajta?
Mindkettő jó érzés, és mindkettő más okból. Írni egy könyvet azért, mert felfedezel egy új világot, megismerkedsz az eddig a gondolataidban élő szereplőkkel. Ez egy bemutatkozás, ugyanakkor tanulási folyamat is. Tanulsz másokról és önmagadról.
Utolsó simításokat végezni azért, mert már megvan a kéziratod, és egy-két hetes vagy akár hónapos pihentetés után teljesen más, új szemmel nézel rá, újratanulod és helyét keresed a soroknak és a gondolatoknak. Mindkettő izgalmas.
14. Milyen érzés befejezni egy könyvet?
Végtelenül jó érzés. Ott van végig benned, hogy ez a tied, valahol a te részed, a gyermeked. Felemelő, amikor végiggondolod, hogy írtál egy regényt, és elmondhatod, hogy sikerült befejezned, és a legjobb tudásod szerint felnevelted, hogy aztán megálljon a saját lábán.
15.Tervezel további köteteket írni? Esetleg elárulsz pár kulisszatitkot, információt, milyen terveid vannak?
Sok tervem van. Régebben rögtön, amint akadt egy ötletem, leírtam, most inkább kivárok, amíg megérik bennem egy üzenet, és ha nem is az egészét, de magam előtt látom a regény világát. Van egy kéziratom, a Pandóra arcai. Ez az első, befejezett regényem, amihez többször visszatérek, hogy szerkesszem, de a terveim között éppúgy szerepel fantasy, mint ifjúsági regény. A többi egyelőre maradjon titok. :)
16. Milyen érzés 2017-es [bekezdés]-díjas íróként debütálni? Adott neked ez egy plusz élményt, vagy löketet a további elképzeléseidhez?
Hatalmas lehetőségnek tartom a [bekezdés] programot, rengeteg lehetőséget ad. Többek között a Könyvfesztivál egy hihetetlen élmény volt, jó páran odajöttek hozzám beszélgetni és kérdezni. Ettől a bizalomtól csak feltöltődtem, ez újabb energiát ad a folytatáshoz.
17.  Mit üzennél a leendő olvasóidnak?
Köszönöm, hogy végigolvastátok ezt az interjút, és hihetetlenül sokat jelent a támogatásotok, hogy ennyire nyitottak vagytok a világra. Remélem, hogy az Osztálykép ad valamit, egy üzenetet, egy sort, megnyugvást vagy kérdéseket, és kialakulhatnak további párbeszédek.
Köszönöm az interjút!
Szeretettel:
Emma
A [bekezdés]-díjas szerző, LMBT ifjúsági regénye a felnőtté válásról, a gyászról, az emberi gonoszságról és az elfogadásról.
Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.
Az Osztálykép elsősorban az útkereső kamaszokhoz szól, de bárkit elgondolkodtat, aki nyitott az őt körülvevő színes világ mozzanataira, az első szerelemre, csalódásokra és újrakezdésekre.
~ Krausz Emma & Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés