ÉRTÉKELÉS - Helen Hoang : A szerelem egyenlete

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Egy különleges ötleten alapuló romantikus történetet olvashattam az Álomgyár kiadónak köszönhetően, amit most szeretnék nektek is bemutatni - Helen Hoang könyve megmutatja nekünk, hogy semmi sem állhat az igaz szerelem útjába, s egy különcnek gondolt nő is élhet teljes életet, akármennyire is különbözik a többiektől.

Szerző: Helen Hoang
Cím: A szerelem egyenlete
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Álomgyár
Oldalszám: 416 oldal
Műfaj: Romantikus, erotikus
Eredeti cím: The Kiss Quotient
Bevallom őszintén, amikor először láttam ezt a könyvet, csak unottan tovább tekertem a molyos frisseim között, miszerint úgyis egy újabb átlagos, klisés szerelmi történetről lehet szó - nem nagyon mozgatta meg a fantáziámat ez a cím.
Aztán egyre többször jött velem szembe, és az egyik barátnőm el is kezdte olvasni, én pedig azon kaptam magam, hogy a fülszöveget olvasgatom, ízlelgetem magamban az alapötletet, és kezdek nyitni a könyv felé.
Amikor felajánlkozott a lehetőség, hogy elolvashassam, már nagyon furdalta az oldalamat a kíváncsiság, így éltem az ajánlattal, s boldogon vettem át az Álomgyár Kiadó boltjában a saját példányomat, amit ezen az úton is szeretnék megköszönni!
„Stella Lane Asperger-szindrómával él, szerinte a világot a matematika törvényei tartják össze és a nyelves csókról az jut eszébe, ahogy az apró halak a cápák fogait tisztogatják. A munkahelyén algoritmusokat készít fogyasztói tendenciákról. A férfiakkal kapcsolatban viszont meglehetősen tapasztalatlan.”
Az igazság az, hogy ami a leginkább felébresztette az érdeklődésemet Helen könyve iránt, az a főszereplőnk Asperger - szindrómája volt. Korábban már hallottam erről, és a közösségi szolgálatom során, amikor óvodában dolgoztam, foglalkoztam jómagam is egy szem autista kisfiúval, ami számomra egy életre szóló élménnyel ért fel, s a mai napig a szívemben őrzöm azt a pár hetet. Nem volt éppenséggel a legegyszerűbb dolgom, de higgyetek nekem, minden erőfeszítést megért, amikor a fiú a bizalmába fogadott engem is, az óvónénik mellett.
Így már azt hiszem érthető, hogy miért voltam annyira kíváncsi, milyen is lehet egy felnőtt nő élete ezzel a szindrómával, és milyen lehet a személyisége, a mindennapjai - egyszóval úgy az egész társadalmi léte a mostani világunkban.
„Stellát Michael csókjai és a benne ébredő érzések kavalkádja arra kényszerítik, hogy újraírja képleteit, melyek alapján számára is bizonyíthatóvá válik, hogy a szerelem nagyon is logikus.”
Emlékszem, hogy a tartalomleírás már az első alkalommal megmosolyogtatott, ugyanis akkor kezdett kialakulni bennem Stella elsődleges képe, s egy, a maga módján szeleburdi és könnyen szerethető egyéniségre számítottam az elkövetkezendő 416 oldalban.
„Ha az anyja a fejébe vett valamit, olyan volt, mint egy elszánt méhészborz: makacs, állhatatos, csak épp nem volt szőrös és nem vicsorgott.”
Nagyon szerettem az ő szemszögéből olvasni, mert olyan jól átjött a személyisége, minden aranyosságával és bájával együtt, hogy egyfolytában mosolyogtam olvasás közben. :D Ahogyan végigkövethettük a gondolatmeneteit, s kicsit betekintést kaphattunk a világába ezáltal, kezdtem sokkal inkább másként látni a hétköznapi helyzeteket, amiket teljesen különböző módokon élek meg én, és Stella, akinek olykor küzdenie kell saját magával, hogy ne rontson el semmit, ne okozzon fájdalmat, vagy kínos szituációkat a többi embernek.
„Stella nem szólt egy szót sem, csak hagyta, hogy magával ragadja a pillanat, a bizonytalanság, a lélegzet-visszafojtott reménykedés, az aggodalmaskodás, és a pislákoló elégedettség.”
Ezzel szemben Michael céltudatos, tudja, mit csinál, és mindezek mellé elképesztően jól néz ki - ezért is választja őt Stella arra a célra, hogy fejlődjön a kapcsolatok terén, elindítva ezzel egy igencsak rendkívüli eszkortszolgáltatást, ami próbára teszi mindkettejüket, már ami az érzelmeket illeti.
A férfi segít a főszereplőnknek, hogy szépen, lassan levetkőzze a gátlásait, és megtanulja élvezni az életet.
„Stella nem tudta, miként magyarázza el a férfinak, hogy ő inkább legbelül érzi magát meztelennek. Ha a szemébe nézne, mindent látna belőle.”
Azonban ez korántsem ilyen egyszerű, mivel a szolgáltatásból elkezd kialakulni valami teljesen más, ami mindkét fél számára valami teljesen újat jelent - ez pedig nem más, mint a mindent elsöprő vonzalom, majd pedig a tagadhatatlan szerelem.
„Jobban szeretlek, mint a számításokat, pedig az univerzumot a matematika tartja össze.”
Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy ők maguk ezt mikor ismerik be, és meddig hajlandóak figyelmen kívül hagyni a tényt, miszerint annyira megváltoztatták a másik életét, hogy egymás nélkül már nem is tudnak úgy boldogulni a mindennapokban, ahogyan azt ők hitték.
„- Nem csak egy éjszakára, egy hétre vagy egy hónapra akarlak. Hanem állandóan.”
Michaelt és Stellát egyaránt gyötri egyfajta tudat belül, hogy a másik félnek ez bizonyára nem jelent semmit, csak munkának vagy szolgáltatásnak tekinti mindazt, amibe belebonyolódtak, pusztán ő érez többet - ez a „felismerés” pedig bonyodalmat bonyodalomra halmoz, mi, olvasók meg csak fogjuk a fejünket, a két együgyű szerelmest látva, hogy mégis mi a fenéért nem ülnek le és tisztázzák a helyzetet - mivel szerintünk ez lenne a logikus lépés, nemde? ;)
„Ha szeretsz valakit, akkor minden lehetséges módon harcolnod kell érte!”
Sajnos a mi szerelmespárunk ennél két sokkalta bonyolultabb lélek, de pont ez teszi őket olyan aranyossá, és tökéletessé a szemünkben. A vívódásuk, hogy engedjenek-e az érzéseiknek, a megannyi kérdés, hogy mi a fontosabb - a múlt, vagy a jelen - és mindezek közül a legfontosabb: lehet-e szeretni valakit pontosan azért, mert más, mint a többiek.
„Ha igazán szereted, akkor legyél tisztában ennek a szeretetnek az értékével, és formáld át ígéretté.”
Stella és Michael története tényleg meglepően bájos, szenvedélyes és utánozhatatlan egyszerre. Azt hittem volna, hogy az elsőkönyves Helen Hoang nem érti ennyire a dolgát, de be kell látnom, hogy tévedtem. Olyan kellemes csalódás volt olvasni a sorait, amit a saját Asperger-szindrómája ihletett, hogy még most is mosolyogva gondolok vissza A szerelem egyenletére. Egy igazán szívmelengető, némi erotikával fűszerezett, különleges romantikus történet, ami garantáltan megdobogtatja majd a szívedet. Ez a regény tökéletes nyári olvasmánynak ígérkezik, és kíváncsian várom, hogy mennyien fogják még felfedezni a szerelem egyenletét, ami sokkal logikusabb, mint azt elsőre gondolnánk. :)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki egy bűbájos, magával ragadó romantikus történetre vágyik, amit magával tud vinni a strandra, hogy felírja a homokba a szerelem algoritmusát. ;)
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés