INTERJÚ - Frank Mártonnal
Sziasztok
molyok! :)
Képzeljétek
voltam olyan szerencsés, hogy Frank Mártonnal is készíthettem egy interjút,
szinte egyből a könyvének elolvasása után. Ez azért is volt különleges
számomra, mert hatalmas kedvencet avattam a regényének köszönhetően, és egy
olyan történetet tudhatok a magaménak, amit szeretném, ha minél többen
megismernének, ugyanis egy nagyon tehetséges íróval ismerkedhettem meg a
Páratlanok trilógia első kötetén keresztül.
Könyvmoly
társaim, olvassátok szeretettel Márton válaszait, s ismerjétek meg Ti is
Gerardék csapatát! ;)
1. Mikor kezdtél írni? Kötődik ehhez valamilyen
különleges élményed?
Anyukám
állítja, hogy 8 évesen írtam neki egy kis történetet anyák napja alkalmából. De
erre én nem emlékszem, és nincs is meg a szöveg. Egy másik mesém, amit 11 éves
koromban írtam (egy fantasy, aminek én és az öcsém vagyunk a főszereplői)
viszont be is lett kötve, ott van a többi könyvem között. A legnagyobb élményem
egy irodalom órához kötődik, amin felolvasták a fogalmazásomat, és az
osztálytársaim megtapsoltak - látszott rajtuk, hogy nem illemből csinálják,
hanem tényleg tetszett nekik a történet.
2. Miért éppen ebben a műfajban kezdtél alkotni? Ez
tudatos választás volt, vagy jött magától?
Nem
műfajban gondolkodtam, hanem történetben, s az hozta magával a műfajt.
3. Kipróbálnád magad más stílusokban is?
Szeretek
mindenféle stílust, nem véletlen, hogy a Páratlanokban van némi sci-fi meg
fantasy is. De külön csak sci-fit vagy csak fantasyt nem akarok írni. Ez nekem
így tetszik - hogy fokról fokra összeolvadnak a látszólag eltérő szálak. A Trónok harcában is többek között ez
nyűgöz le annyira. Vannak benne mások (zombik) meg politikai viszályok – két
olyan dolog, amik első hallásra nagyon nem illenek össze. G.R.R. Martin mégis
össze tudta kapcsolni őket.
4. Te magad milyen könyveket szeretsz olvasni? Olyat,
amilyenben alkotsz, vagy teljesen mást is?
Mindenféle
műfajban van kedvencem. Komoly irodalomból például Dosztojevszkijtől A Karamazov testvérek-et imádom,
szórakoztató irodalomból pedig Gerald Durrell könyveit.
5. Mikor szeretsz írni? Van olyan időszak/napszak, ami
számodra erre alkalmasabb?
Reggel
a legfrissebb az agyam, ezért az a legideálisabb napszak számomra. De jelenleg
nem tehetem meg, hogy csak reggel írok, mert a kiadóm türelmetlen és az olvasók
is kérdezgetik, hogy mikor jön a második rész (ősszel) – ami persze tök jó,
örülök neki, hogy várják, és most van is időm vele foglalkozni. Úgyhogy most
nagyjából egyfolytában írok.
6. Honnan szoktál ihletet meríteni?
Emlékekből
sokszor merítek. Általános iskolában, középiskolában átélt (pozitív és negatív)
élményeim gyakran felbukkannak A világ peremén-ben, de sosem úgy, ahogy a
valóságban megtörténtek. Szerintem egy író sohasem egy az egyben írja meg, amit
látott vagy átélt, hanem a sok benyomás új rendszerré áll össze.
7. A zenehallgatás segít téged az írás közben? Ha igen,
miket szoktál hallgatni?
Ha egy zene
igazán erőteljesen hat rám, akkor az előidézhet bennem olyan érzelmeket,
amiktől teljesen bele tudom élni magam abba, amit meg kell írnom - főleg, ha egy
drámai jelenetről van szó. De ez sajnos nagyon ritkán következik be. Zenét én
egyébként sosem írás közben hallgatok, olyankor tökéletes csöndnek kell lennie.
Mindig az írások közti szünetekben, amikor sétálok, és (jó esetben) a könyvemen
gondolkozom. A filmzenéket nagyon szeretem. Nagy kedvenceim: John Williams,
Hans Zimmer, Howard Shore. De hasonlóan kedvelem a Queent, az Imagine Dragons-t
és Tom Odellt is.
8. El tudnád magad képzelni forgatókönyv íróként? Akár
ugyanabban, akár más műfajban?
Egy olyan
téma-műfaj esetében, ami érdekel, persze, remek lenne! Imádom a párbeszédeket
megírni. Más kérdés, hogy a forgatókönyvben nincsenek se tájleírások, se
gondolatok, se érzelmek, amiket szintén nagyon szeretek.
9. Ha felkeresnének, hogy filmet készítenének a
könyvedből, mit szólnál hozzá? Örülnél neki, vagy inkább sorozatban, esetleg
máshogy képzelnéd el?
Természetesen
nagy álmom válna valóra, ha ilyesmivel megkeresnének. A filmnek örülnék, de
ragaszkodnék hozzá, hogy egy jó rendező készítse el, és hogy beleszólhassak a
forgatókönyvbe. Szerintem nem fair az olvasókkal szemben, ha egy író hagyja, hogy
azt tegyenek a történetével, amit csak akarnak.
10. Mit gondolsz a könyved borítójáról? Mennyire szóltál
bele a tervezésbe?
Nekem
nagyon tetszik Hegyi Péter alkotása, és szerencsére az olvasóknak is. Szerintem
remekművet alkotott, és ezt meg is mondtam neki. Csak egy kérésem volt hozzá,
hogy a középső fát ne pont középre tegye, mert zavart, hogy takarja Forsan
orrát.
11. Ha azonosítanod kellene a könyvedet egyetlen dallal,
melyik lenne az?
A
francia himnusz: a Marseillaise.
12. Ha egy szóval kellene jellemezned, mit mondanál?
Azt
mondanám: sűrű.
13. Szerinted melyik jobb? Nagyban írni a történetet,
vagy pedig az utolsó simításokat végezni rajta?
A
történetet megírni egyértelműen élvezetesebb. Javítgatni utálatos dolog. Én
rengeteget foglalkozom a szövegemmel az után is, hogy már elkészült - a
szerkesztőm szerint túlságosan is sokat. De sajnos én nagyon önkritikus vagyok.
Nekem az a célom, hogy amit megalkotok, azzal teljesen elégedett legyek, nem
elégszem meg azzal, ha másoknak tetszik. Márpedig ritkán van az, hogy egy részt
újbóli elolvasás után is tökéletesnek találok. De bízom benne, hogy ez később,
ahogy fejlődök, változni fog valamennyire.
14. Milyen érzés befejezni egy történetet?
Nagyon
izgalmas érzés, feldoppingolja az embert, elgondolkozik rajta, hogy mit fog
érezni az olvasó, amikor ideér az olvasásban (jó esetben utálni és imádni fog
egyszerre - utálni azért, mert megszakítottam a történetet éppen itt, imádni
pedig azért, mert lesz folytatás).
15. Tervezel egyéb köteteket is a Páratlanok trilógia
mellett, vagy egyelőre nem szeretnél másra koncentrálni?
Titok.
+1 Mit
üzennél a leendő Páratlanok-trilógia olvasóknak?
Bízom benne,
hogy legalább annyira szeretik majd olvasni a könyvemet, mint amennyire én szerettem
megírni.
~Frank Márton
& Anna
0 megjegyzés