ÉRTÉKELÉS - Frank Márton : A világ peremén (Páratlanok 1.)

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Juhuhú, végre szabadon olvashatok, ugyanis hétfőn megvoltak a szóbeli vizsgáim is! ;) Nem teketóriáztam, egyből belekezdtem az egyik könyvheti szerzeményembe, ami nem más volt, mint a Páratlanok első kötete, Frank Mártontól! :)

Szerző: Frank Márton
Cím: A világ peremén (Páratlanok 1.)
Kiadás éve: 2017
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 320 oldal
Műfaj: Fantasy, gyermek-és ifjúsági irodalom
Ó, ha tudnátok, milyen mókás történet köt engem össze ezzel a könyvvel… Vasárnap délután pár ismerősömmel sétálgattam a Könyvhéten, amikor elmentünk a Ciceró standja mellett. A fehér asztalra ki volt rakva a regényből pár darab, megannyi könyvjelző és beleolvasó kíséretében - ekkor még csak odasandítottam, megcsodáltam a borítót, s tudatosítottam magamban, hogy ezt a csodát majd egyszer be kell még szereznem.
„Ez a seb már a részed, már hozzád tartozik, ettől vagy az, aki”
A következő körnél már nem tudtam ilyen racionálisan gondolkozni, mivel már egyedül voltam, és túlzottan csábító volt a lehetőség, hogy megszerezzem a kiszemelt és az érettségire való tanulás miatt igazán megérdemelt példányomat. Először ránéztem a borítóra… Utána észrevettem, hogy az író pont dedikál… Újra vetettem egy pillantást a könyvére, majd egy másodperc elteltével már meg is vettem a sorozat első kötetét, és hatalmas vigyorral álltam meg Márton mellett, hogy aláírja az újdonsült szerzeményemet. Innen is köszönöm Neki, hihetetlenül aranyos volt! :)
„Szeptember 8-án egy rejtélyes tesztet íratnak a diákokkal szerte a világon. Másnap tizenhárom fiú (köztük a francia Gerard Montes) eltűnik.”
Már hazafelé belelapoztam a könyvbe, mivel a fülszöveg egy elképesztően jó alapötlettel kecsegtetett, és kár volt tagadni, sokkal jobban vonzott a tételeimnél… :D Azonban legnagyobb bánatomra félre kellett még tennem, hiszen csak a szóbelim után kezdhettem neki bárminemű olvasásnak… A legnagyobb örömömre a várakozás meghozta a gyümölcsét, s a Páratlanok első része minden téren learatta a pálmát.

Vétek lenne ezt a gyönyörű borítót nem mutogatni! *.*

Korábban ajánlgatták az ismerőseim, hogy ruházzak be rá, mert megéri, másrészt nagyon illik hozzám ez a történet. Akkor csak legyintettem, hogy jó, jó, majd elolvasom. Most már tisztában vagyok vele, hogy ez egy elég súlyos hiba volt - megtaláltam a 2018-as év egyik legnagyobb kedvencét!
Úgyhogy készüljetek, Anna áradozik egy sort a következő bekezdésekben. ;)
„Kik rabolták el őket, és miért? Vajon képesek lesznek-e legyőzni a hazatérésük útjába álló akadályokat: a közelgő telet, a vadállatokat és a titokzatos hatalmakat, amelyek a háttérből a szálakat mozgatják?”
Ahogyan az idézetekből kiderült, a főszereplőnk Gerard Montes, egy teljesen átlagos 13 éves, francia fiú; aki 12 másik, vele egyidős sorstársával egy végtelennek tűnő erdő peremén tér magához. Fogalmuk sincs arról, miért és hogyan kerültek ide, de a legfőbb kérdés mégsem ez lesz elsősorban: mindegyikük más nemzetiségű, s a kezdeti nézeteltérések és konfliktusok ebből adódnak - a különböző személyiségek és nyelvek megnehezítik a dolgukat. Ugye - ugye, hogy mindenkinek Bábel tornya jut erről eszébe? ;)
„- Még visszatérek! - felelte színpadiasan Gerard, és kilépett az ajtón. Gyakran viccelődött ilyesmivel, mert az egyszerű köszönési módokat, amilyen például a „szia”, túl unalmasnak találta. Akkor még nem tudta, hogy ezeknek a szavaknak mekkora jelentőségük van.”
A tényleges kiindulópontunk itt van, ahol megismerjük a környezetükből elragadott fiúkat, és tanúi leszünk annak, hogyan kovácsolódnak működőképes csapattá a magukra hagyott gyerekek egy zord erdő kellős közepén, mindennemű tapasztalat és tudás nélkül.
Higgyétek el nekem, hogy az írónk olyan jól érti a dolgát, hogy egyből magával ragad minket az írásmódja, a stílusa, hogy észrevétlenül elolvassuk a regény felét, s csak ámulunk - bámulunk, mennyire pörögnek az események, és mindezt milyen jól szemlélteti! Komolyan azt éreztem, hogy akár egy filmet vagy sorozatot is lehetne belőle készíteni, mert a célközönsége a kötetnek rettentően élvezné - plusz ennek hatására akár még az alapul szolgáló könyvet is a kezébe venné. ;)
„Körülnézett. Hihetetlen csönd uralkodott a tájon. És nem történt semmi. Semmi… Mintha lelassult volna az idő. Néha annyi minden történik, aztán meg hirtelen semmi, és ekkor megérzi az ember az idő múlását, gondolta, s félelme egyszerre semmivé lett.”
Hiába múltam már el 13, tökéletesen tudtam azonosulni a szereplőkkel, s élveztem, hogy mindegyikükről megtudtam olvasás közben valamilyen érdekességet - nem éreztem azt, hogy mindez túl kevés lenne, mivel nem ezen volt a hangsúly, s különben is, nem egykötetes történetről beszélünk, úgyhogy reményeim szerint lesz még alkalmunk szélesíteni a látókörünket a karakterekkel kapcsolatban. ;)
„Tudta milyen az, amikor az ismeretlen veszi körül és csak magára számíthat.”
Mindenféle elvárás nélkül vágtam bele az olvasásba, nem támasztottam semmilyen kritériumot, csak élvezni akartam, hogy végre nem a tételeimet kell bújnom, erre egy olyan fantasztikummal átszőtt világba pottyantam, amire egyáltalán nem is számítottam. Bizony, jól látjátok, lesz itt még izgalom! ;)
Ezzel együtt azzal is számolni kell, hogy egyszerre több szál fog futni a mesélés alatt, s mivel terveznek több kötetet a történethez, nem biztos, hogy minden szépen le lesz zárva - ettől eltekintve én azt gondolom, hogy az írónk nagyon ügyesen játszadozott ezekkel, és jól alakította a történéseket, amivel azt érte el, hogy tűkön ülve vártam, mégis mi sül ki ebből az egészből. :D
„Ahhoz, hogy valaki rendkívülit alkothasson, rendkívüli helyzetek kellenek.”
Amit biztosan állíthatok, kedves könyvmolyok, az nem más, mint hogy egy fantasztikusnak ígérkező nyitókötettel gazdagodhattok, ha csatlakoztok hozzám, és elolvassátok Márton írását. Egyszerűen nem tudom elégszer elmondani, még magamnak se, ne aggódjatok, hogy mennyire beleszerettem ebbe a történetbe, és mindez annak köszönhető, hogy az elképzelés nagyon jó, és ötletes, a stílus és a kivitelezés pedig páratlan. Muhaha, ezt nem hagyhattam ki :’D
„Ahhoz, hogy a legjobbak lehessetek, feszegetni kell a határokat.”
Egy szó mint száz, már most elmondhatom, hogy alig várom, hogy olvashassam a következő részt, és újra 13 évessé válhassak, még ha csak pár óra erejéig is, s felfedezhessem, mit rejtegetett az a titokzatos, sejtelmes befejezés, ami még mindig nem hagy nyugodni. Vagyis megyek, és letámadom a beleolvasót, hogy addig is csillapítsam a kíváncsiságomat :’D. Addig is bízok benne, hogy minél többen belevetitek magatokat ebbe az elképesztő világba, és velem együtt fogtok tesztet írni 2019.szeptember.08-án - találkozunk a világ peremén! ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki szeretne újra tizenéves gyerek lenni, és lehetetlennek tűnő próbatételeket kiállni.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés