ÉRTÉKELÉS - Patik László : Anna, édes

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Anna újfent Annáról olvasott, méghozzá egy igencsak édes névrokonról… Na jó, hagyjuk a rossz szóvicceket, s vizsgáljuk meg közelebbről is ezt a kissé abszurd, ámbár annál inkább ígéretesebbnek tűnő könyvet! ;)

Szerző: Patik László
Cím: Anna, édes
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 240 oldal
Műfaj: Kortárs, társadalomkritika
Hát, drága könyvmoly társaim, úgy érzem szép kis slamasztikába keveredtem; ugyanis bajban vagyok azzal, hogyan is indítsam ezt az értékelést. Méghozzá azért, mert úgy érzem, kellett ez a pár nap vagy inkább hét, amíg leülepedett Patik László és az ő Annájának illetve Anna történetének mondanivalója. Ó, akkor ha már itt tartunk, hadd meséljem el, hogy miért is érzem ezt!
Elsőnek ismerkedjetek meg Ti is a főszereplőnkkel, Annával. Ő az a velem egyidős nagyon remélem, hogy mindezt jól szűrtem le, különben zavarba jövök lány, aki beleszeret egy nála 30 évvel idősebb férfiba, aki el is veszi feleségül. Most „elnézően” mondhatnám azt, hogy ezzel még nincs is semmi baj, de még csak most kezdünk belejönni az izgalmakba és a váratlan fordulatokba! Ugye, ugye, az írónk sokkal több mindent tartogat a tarsolyában, mint azt elsőre gondoltuk volna. ;)
„Anyu rajongott Kristófért, azt mondta, a legszebb korban van, már nemcsak a tesztoszteron irányítja, ami egyébként végtelenül unalmassá tesz egy férfit, hanem a szíve is.”
Szóval a mi drága Annánk egy véletlen vagy nem is olyan véletlen folytán mondhatni világhírűvé avanzsál - méghozzá nem is akármilyen módon...! Mindezt egyedül az anyukája tudja meg először, aki elég érdekes módon próbálja egyengetni lánya útját és nem, nem azért mondom ezt, mert ez van leírva a fülszövegben, hanem mert ténylegesen így van!.
„Anyu bruttó háromszázötvenezer forintért megtanulta egy karrierépítő tanfolyamon, hogy nem az elszalasztott lehetőségeken kell rágódni, hanem minden reggel meg kell fogalmazni az aznapi célt és azt, hogy minden ajtó becsukódásakor egy új világ is kitárul, csak észre kell venni.”
Na, hát kérem szépen, a bonyodalmak itt kezdődnek, ugyanis Anna ide-oda sodródik a nagyvilágban, s érzésem szerint túl hamar belecsöppen a dolgozó felnőttek körébe mondjuk ki mit ért dolgozó felnőtt alatt... na mindegy :D. Amennyire én át tudtam érezni a helyzetét, a magam szintén 18 éves, érettségi előtt/alatt álló fejemmel, úgy gondolom, emiatt támaszkodott és hallgatott ennyire az édesanyjára. Ezt pedig azért gondoltam, mert ahogyan én levettem az alaptörténetből, semmilyen komoly tapasztalata sem volt a nagybetűs Élettel kapcsolatban - az már más kérdés, hogy számomra az is érződött, hogy saját gondolatai sem igazán akadtak na jó, elvétve talán volt egy-kettő, a fentebb említett elképzelésem miatt.
„És megtanultam, hogy a szenvedélynek nem tudok ellenállni.”
Emiatt szinte már azt éreztem, hogy a fő karakterünk nem is Anna, hanem az édesanyja, aki egy igencsak különleges asszony. Azt hiszem, ha a való életben találkoznék vele, azt mondanám, hogy ha nem lenne, ki kellene találni. :D Egyszerűen valami zseniális, ahogyan az ő személyisége meg lett alkotva!
„Anyu szerint egy tanulmányban azt is bebizonyították, hogy ötven fölött a nő már végképp nem a külső alapján választ.”
Most pedig elérkeztünk arra a pontra, amikor rádöbben mindenki természetesen velem együtt, miért szerepel a regény molyos adatlapján a „társadalomkritika” jelző. Ha jobban belegondoltok, tényleg lehet szó arról, hogy egy vérbeli vezetőnek született anyuka a legjobbat akarva lányának, akaratlanul, de túlzottan is átveszi az irányítást az egész élete felett. A már-majdnem-felnőtt gyerek pedig hagyja magát, mert ha más biztos pont nincs az életében, akkor az édesanyja tökéletes menedéket, és segítséget jelent - főleg, ha megmondja mit és hogyan csinálj, úgy, hogy az neked biztosan kedvezzen; de szigorúan az ő véleménye szerint. ;)
„Aki csatába megy, annak a veszteséggel is el kell számolnia.”
Azonban a mi édes Annánknak szembe kell néznie a tetteinek a következményével, és rá kell jönnie magától, hogy az élet bizony nem egy habos torta… Ezt az utat egy igencsak kifigurázott és néhol már nevetségesbe forduló módon teszi meg, ahol olykor-olykor mi is magunkra tudunk ismerni - mert hát ki ne hibázna?
„Anyu azt tanácsolta, beszéljem ki magamból a fájdalmat, ő meghallgat, nyugodtan sírjak, aztán azt a csodálatos hónapot (…) tegyem a szép emlékek polcára, majd szedjem össze magam, és kenjek új rúzst a számra.”
A történet pörgős, egyik fordulat követi a másikat, egy percre sem állunk meg, csak száguldunk a főhősnőnkkel az élet végtelen rejtelmeibe, és bizony azt kell mondanom, hogy egy tanulságos történetet olvashattam egy lány útjáról a felelősségvállalás, és a tényleges felnőtté válás felé.
Anna, édes tökéletesen megmutatta nekünk, hogy olykor egy hatalmas pofon az élettől sokkal többet tud segíteni, mint egy jó házasság - ugye, kedves nőtársaim? ;)
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom… azoknak, akik szeretnének egy jó kis tragikomikus mesét olvasni egy lányról, aki a helyét keresi az életben.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés