ÉRTÉKELÉS - Seanan Mcguire : Minden szív kaput nyit

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)

Egy igazán különleges történetről írtam nektek, ami egyszerre furcsa, érdekes, és magával ragadó, az ő sajátos módján. Ha belekezdtek, biztos, hogy a feje tetejére állítja a világotokat - csak úgy, mint az átjárók a szereplőink mindennapjait.
Na, hát, kedves olvasóim, a Ti szívetek milyen ajtót nyit?

Szerző: Seanan Mcguire
Cím: Minden szív kaput nyit
Kiadás éve: 2018
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 160 oldal
Műfaj: Fantasy,
Eredeti cím: Every Heart A Doorway
Ó, ha tudnátok, hogy most mennyire melankolikus hangulatban vagyok, ahogyan közvetlenül az olvasás befejezése után írom ezt az értékelést. Egyszerűen nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a rövidke regény. Annak ellenére, hogy ilyen rövid, sokkal több mondanivalót hordoz, mint néhány több száz oldalas kötet.
„Eleanor West napjai azzal teltek, hogy megadja nekik, amiben ő maga sosem részesült, és remélte, hogy egy napon mindez elégnek bizonyul, hogy megfizesse útját oda, ahová tartozik.”
Induljunk ki az alapötletből: a gyerekek képesek eltünedezni különböző portálokon keresztül, amik a legérdekesebb helyekről nyílhatnak - igen, gondoljunk csak itt a sokunk által szeretett Narniára, ahol a szereplőink a szekrényen keresztül tudnak átlépni a mesés kis világukba.
A mi történetünkben fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt át tudnak lépni olyan helyekre, olyan országokba, amik számukra tökéletesek - és ahol ténylegesen otthonra lelhetnek. Ezek az átjárók pedig a legfurcsább helyekről is nyílhatnak: egy öreg ládából, egy tükörből, vagy akár egyenesen egy nyúl üregéből is.
A lényeg azonban mindig ugyanaz: akik egyszer elvándorolnak, azok egy életre megváltoznak, s örökké visszavágynak.
„Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.”
A főszereplőnk Nancy, akinek az érkezésével fenekestül felfordul Eleanor West csellengő gyermekek számára fenntartott otthona. Minden a lehető legtermészetesebb módon történik, az új diák elhelyezkedését követő pár napot követően már be is következik az első olyan eset, ami egyből rá tereli a gyanút. Ez ismerős, nem? Azonban az egész intézményt körüllengő titokzatosság és furcsaság miatt senkire sem lehet egyértelműen rábizonyítani semmit - ez pedig mi mást is jelentene, minthogy felüti a fejét a gyanakvás és mindenki retteg mindenkitől?
„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok megváltoznak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltoztató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számukra épített dobozokba.”
Miután fordult a kocka, és minden kellően megváltozott, Nancy és újdonsült barátai próbálnak valamilyen épkézláb megoldást találni a hirtelen jött fordulatokra, a megannyi ujjal - mutogatok - a - másikra helyzet közepette.
„Sumi elhallgatott, lélegzetet vett, aztán folytatta. (…)
- Az ember sose gondol bele, hogy onnan is idekeveredhet valaki, nem mindig csak innen oda. Talán a falak nem is olyan átjárhatatlanok, mint azt hisszük.”
Az egész kötet egy olyan fantasztikus világba kalauzol el minket, hogy az olvasó csak ámul és bámul, s biztos vagyok benne már csak saját magamból kiindulva, hogy titkon azon jár az esze olvasás közben, milyen lenne, ha ő maga is találna egy átjárót, mondjuk egy odvas fában, és akaratlanul is egy egészen másik univerzumba csöppenne bele. Most mondjátok, hogy Ti nem agyalnátok ezen! Na, ugye, én is bevallottam, nem kell itt titkolózni :D
„Csak mentem előre, mert … mert … (…) Mert időtlen idők óta most először érezte úgy, hogy hazafelé tart, és ez az érzés elegendő volt, hogy megmozdítsa a lábát, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, amíg végül már rohant a tiszta éjjelen át, és semmi sem számított, nem számított soha már …”
A történetet számomra a szereplők tették igazán színessé, és egyedivé. Mindegyikük egy külön lélek, s ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, de pont ez az, ami összetartja őket, mert egyetlen dologban mindannyian megegyeznek: abban a tényezőben, ami egytől - egyig megváltoztatta őket. Ez pedig nem más, mint az a rengeteg, különböző portál, ami elragadta őket a hétköznapi életükből.
„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”
Az összes gyerek közül a legnagyobb kedvencem Sumi volt, akinél szeleburdibb, és életvidámabb egyéniséget még életemben nem láttam. :D Automatikusan elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, amikor éppen színen volt. Azt hiszem, én még jobban is örültem a főszereplőnknél, hogy Sumi lett a szobatársa. :’D
A többiek közül Kade, Jack és Christopher karaktere sikerült igazán érdekesre, és a legmorbidabb mind közül talán Jill volt. Esküszöm, felváltva borzongtam és figyeltem feszülten olvasás közben - nekem elképesztően tetszett, hogy majdnem velem egykorúaknak ennyire összetett, s érdekfeszítő személyisége van, pusztán egy kalandnak betudható utazásnak köszönhetően.
„Nancy számára évek teltek el, nekik csak hónapok. Még mindig azt hitték, hogy festi a haját. Még mindig azt hitték, hogy egyszer majd elmondja hol volt.”

Én személy szerint csak egy dolgot sajnálok a könyvet illetően, méghozzá azt, hogy ilyen rövidke. Ó, Seanan Mcguire, miért csak 160 oldalt írtál? Ez az, szeretem a szenvedős költői kérdéseket :D Ha tudnátok, mennyire bele lehet merülni, s elveszni a lapok között, higgyetek nekem, Ti is azt kívánnátok, bárcsak olvashatnátok még, és még. A világ felépítése egyenesen lélegzetelállító, engem az írónő megvett kilóra már csak ezzel a részével az alkotásának.
Tiszta szívvel tudom ajánlani ezt a kötetet minden fantasy kedvelőnek, mint József Attila - oké, sok volt a magyar tétel, nézzétek el nekem :’D mert a Minden szív kaput nyit garantáltan megtalálja a Ti szívetekhez vezető ajtót is - már csak az a kérdés, hogy beléptek-e rajta, vagy sem! ;)
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom… mindenkinek, aki vágyik egy külön bejáratú világra, ahol otthonra lelhet, amikor úgy érzi, nem bírja tovább a szürke hétköznapokat.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés