ÉRTÉKELÉS - Vivien Holloway: Végtelen horizont

Written by Post Comment

Szerző: Vivien Holloway
Cím: Végtelen horizont
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám:  428 oldal
Műfaj: steampunk, kaland

Húztam halasztottam eddig ezt az értékelést de most már tényleg meg kellett írnom. Szerencsére nem az volt a problémám, hogy hogyan csomagoljam finom köntösbe a negatív véleményemet. Ms. Holloway megint nagyot alkotott!
Az írónőtől eddig Winie sorozatát olvastam, de azóta aktívan nyomon követem a munkásságát. Viszonylag sokat váratott magára, végül csak a kezeim közé kaparintottam a Végtelen horizontot és nem kellett csalódnom.

A legelején a prológuson kicsit csodálkoztam, mert furcsa megoldásnak tartottam, hogy ilyen egyértelmű felvázolást kapunk a világról, Becky családjáról, múltjáról, jelenéről. Nem éreztem szájbarágósnak, a hossza is kellemes volt, csak egészében véve érdekesnek találtam a kivitelezést. Meg kell hagyni, hogy nem kevés infó szükséges ahhoz, hogy ezeket a jövőbeni világokat magunkénak érezzük, és nem is találtam kivetni valót benne. Otthon éreztem magam, ott mozogtam a szereplőkkel, az atmoszféra abszolút átjött.

Rengeteg szereplővel volt dolgunk, hiszen több hajónak is az egész legénységét szerepeltetni kellett, így nem is jutott túl sok mindenkire idő a főbb karaktereken kívül. Voltak akik jól elkülönültek a többitől (Jerry, Hayet – akinek imádtam a nevét! –, Matild, a doki), és habár az ő történeteikbe sem látunk bele, mégis ismerős arcokként tudtam üdvözölni őket, amikor megjelentek a színen. Akit különösen sajnálok, hogy nem ismertünk meg jobban, az Gerald. Egy kihagyott példázat az ő története, hogy hogyan lett egy ilyen normális gyerekből kalóz. Az apjáról nem is beszélve. Rájuk piszkosul kíváncsi lettem volna, és talán kijelenthetem, hogy alkalom is lett volna erre a beszélgetésre. Sebaj, hátha egyszer róluk is kapunk egy novellát…? (Ne reménykedjek igaz?)

Képtalálat a következőre: „please face gif”
Kép forrása: http://thebestgifsforme.blogspot.hu/

Ha már kitárgyaltam a mellékszereplőket, ideje lenne áttérni a központi karakterekre.
Becky-t nagyon megszerettem a végére. Vagyis igazából egész végig kedveltem, de voltak dolgai, amitől úgy éreztem, hogy örülök, hogy a papíron van és nem itt mellettem az ágyon, mert esélyesnek tartottam, hogy leütném egy puskatussal. :D (Az első támadás meg a szellőzőben bujkálás ráadásul eléggé Mary Sue szagú volt.) Voltak logikátlan lépések, vagy pont hogy meg nem tett lépések, pl. amikor az ellenséges hajón Nick mászott a szellőzőbe, akkor ott Becky-nek ez miért nem jutott eszébe? Ha egyszer már sikert aratott vele?
A találékonysága, a tehetsége bejött, egész talpraesett csajszi, ugyanakkor benne volt még a kislány, akinek fel kellett nőnie. Ez a karakterfejlődés szép ívet járt be.
Nick. Ó, Nick. De szerettem a szerelmeteket! Imádtam, hogy nem volt sokáig annyira egyértelmű, hogy lesz köztük valami. Nyilván tudja az ember, de akkor is nagyon sokáig ringatott Wee abban a hitben, hogy áh, neeeem. Időhúzást eddig is láttam már, de ez egy magasabb szintje volt az éberség elaltatásának. Mr. Mattock volt az a szereplő, akinél a legnagyobb fokú kidolgozottságot és megkomponálást éreztem. Lassan, egyenletesen lett kibontva a személyisége, a múltja, ami kíváncsivá tett és egyre többet akartam tudni róla. Az én kalóz-lovagom!
Duke hozta a tipikus féltő apa-figurát, a hozzáállása, a vakmerősége és az elszántsága tiszteletre méltó volt.
Juniper. Róla később. Azaz itt: https://laplaputan.blogspot.hu/2016/09/rovidzarlat-vivien-holloway-vervoros.html?m=1
Mabelről állandóan az volt a benyomásom, mintha be lenne szívva.
Garrahy, mint ellenség és gonosz karakter? Rendben volt. Duke-hoz hasonlóan kissé sztereotip, de nem zavaróan klisés.

A történet izgalmas, változatos mederben folyt. Két nap elég volt hogy befaljam, etette magát rendesen. Lehet, hogy egyedül vagyok ezzel, de nem éreztem benne azt a feszített tempót, amit a hasonló regényeknél tapasztalni szoktam. Nem merném a számra venni a „lassú” jelzőt, főleg, hogy a ritmika a helyén volt, nem voltak túlkínozva a szereplők (kivétel Becky szellőzős kúszás-mászása), az akció és a nyugis, érzelmes részek szépen váltakoztak.
Pár dolgot említettem odafent, ami miatt nem kaphatta meg részemről az öt csillagot, de kettőt még nem.
Egy: A végével kapcsolatban nem tudok dűlőre jutni. Nyitva hagyott kérdéseket, amikről így pár nap eltávolodás után sem tudom eldönteni, hogy tetszenek, avagy sem. Nincs bajom a függővéges befejezésekkel, de itt eléggé úgy éreztem, mintha ez a lezárás elő akarna készíteni egy második kötetet, pedig tudom, hogy nem. Nincs bajom azzal sem, ha az olvasónak kell végiggondolni, hogy mi történhetett, de a kiegészítő novellás füzet elolvasása nélkül, ez zavaróan kétesélyes vég volt.
Kettő: Én vagyok az egyetlen, akit marhára frusztrált, hogy nem igazán kaptunk külső leírást a szereplőkről?! De komolyan, talán egyetlen egy alkalomra tudok visszaemlékezni, amikor valamiféle ruházatleírást olvastam és ez eléggé zavart. Nem volt meg a teljes kép, nem tudtam rendesen a szemem elé idézni a karaktereket. Ebben a világban, ahol egy mechanikus kéz is már mindennapos, szerintem elkélt volna egy-két mondat arról, hogy úgy egyáltalán mi van rajtuk. Tudom, hogy az álomszépgyönyörűségesfantasztikus borítón van egy támpontot adó kép, tudom, hogy hülye kis apróság, de hát ha már másba nem tud belekötni az ember…

Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom... azoknak, akik egy igazán jó, színvonalas, magyar írónő tollából származó kalandra vágynak

~Dia

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés