ÉRTÉKELÉS - Dan Wells : Nem vagyok sorozatgyilkos

Written by Post Comment



Sziasztok molyok! :)
Most egy olyan könyvről írtam nektek, amit csak sok nyaggatás után kezdtem el olvasni, s lássatok csodát, igaza lett az ismerőseimnek, akik azt mondták ez a sorozat nekem lett kitalálva - azóta is imádom Dan Wells könyveit. :)


Szerző: Dan Wells
Cím: Nem vagyok sorozatgyilkos
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 240 oldal
                                           Műfaj: YA, kortárs, misztikus, krimi
Eredeti cím: I Am Not a Serial Killer
Emlékszem, mennyire nem akartam elolvasni ezt a könyvet. Két barátnőm állandóan azzal nyúzott, hogy kezdjek már bele, mert biztosak benne, hogy imádni fogom. Amikor már elegem lett az állandósult nyaggatásból, nekikezdtem az első résznek. Pár oldal után szörnyülködve tettem le, hogy mégis mi a jó fenét keres egy tizenéves, szociopata, sorozatgyilkos - imádó fiú az édesanyja halottasházában?! Mint látjátok, egy pöppet kiakadtam elsőre. :’D Nem kis ideig pihentettem ezután a sztorit, majd újból elővettem, kb. fél év múlva, hogy na, akkor most hátha elnyeri a tetszésemet a dolog. Hát ez egy elég enyhe kifejezés, ami a mostani véleményemet illeti.
„- Egyáltalán honnan tudsz ilyeneket? - csattant föl. - Még csak tizenöt éves vagy, az isten szerelmére! Még a lányokat kéne hajszolnod, vagy videojátékokkal játszani.
- Azt mondod egy szociopatának, hogy hajszoljon lányokat?”
Szóval a főszereplőnk, John megszállottan rajong a sorozatgyilkosokért, s az ehhez hasonló saját énjét gőzerővel igyekszik csírájában elfojtani. A családi vállalkozásban való segítés pedig egy jó kis elégtétel neki, ami csak segíti abban, hogy normálisan tudjon gondolkozni és viselkedni az emberek között.
„- Bárcsak tudnám, miért!
- Mit miért?
- Miért vagy a sorozatgyilkosok megszállottja.
- Mindenkinek van valami hobbija.”
Elég részletes bepillantást nyerünk a központi karakterünk életébe, ami akkor válik igazán izgalmassá, mikor kezdetét veszi az öldöklés az amúgy békés Claytonban. Számomra az csak pozitívum, hogy egy egészen reális világba csöppentünk, megfűszerezve a feltételezetten természetfeletti képességgel bíró gyilkossal.
„Nem érdekes, mások mit gondolnak, ha tudod, hogy igazad van.”
Ahogy a szociopata fiú üldözőbe veszi a gyanúsítottját, s nyomozni kezd utána, úgy lesz egyre letehetetlenebb és érdekfeszítőbb a történet. Az igazat megvallva bizonyos idő elteltével már elég erős gyanúm volt az elkövetőnk kilétét illetően, habár a tipikus Miért? kérdésre nem tudtam mi lehet a válasz. Azonban ez nem jelenti azt, hogy emiatt kevésbé tetszett volna könyv, sőt, ellenkezőleg, annál inkább tudni akartam a folyamatosan felmerülő és egyre növekvő mennyiségű kérdéseimre a válaszokat.
„- Nem az a lényeg, hány emberrel végzett - magyaráztam. - Különben is, embert ölni nem jó, hanem rossz dolog.
- Akkor miért beszélsz folyton ilyenekről? - kérdezte Max.
- Mert a rossz érdekes.”
A szereplőket is szerettem, egytől - egyig, a mondhatni tökéletesen megalkotott karakterek nélkül elképzelni sem tudnám még most, utólag visszaemlékezve se ezt a regényt; mindenki kellett ide, Dr.Neblin-től (akit John pszicológusaként ismerünk meg) kezdve egészen Brooke-ig - és itt még sorolhatnám a többieket egymás után.
„- Azért vagyok jó ember, mert tudom, a jó embereknek hogy kell viselkedniük, és utánzom őket.”
A cselekmények jól voltak adagolva, én személy szerint azt szeretem a legjobban, ha fokozatosan nő a feszültség, a végkifejlet felé haladva - itt pedig pontosan ezt kaptam, úgyhogy az utolsó fejezeteknél konkrétan nem bírtam letenni a könyvet, egészen addig, míg be nem fejeztem az olvasást.
„Az igazi félelmet nem a hatalmas szörnyetegek szülik, hanem az ártatlan külsejű kisemberek.”
Rá kellett jönnöm, hogy elég nagy hiba volt ilyen sokáig halogatnom John történetét, s nem kevés hálával tartozok a kitartó barátnőimnek most legszívesebben a falba verném a fejem, hogy nem hallgattam rájuk, akik „rám tukmálták”; de szerencsére nekik köszönhetően az egyik legnagyobb kedvencem lett Dan könyve.
„Ahol a logika elbukik, a bűntudat még győzhet.”
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom... azoknak, akik valami elképesztően másra vágynak, s nem félnek eltérni a megszokottól.
~Anna

Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés