ÉRTÉKELÉS - Chuck Wendig : Vészmadarak
Sziasztok
molyok! :)
Ma
egy olyan könyvről írtam nektek, ami igazán különleges stílust tudhat a
magáénak, s éppen ezért roppant megosztó - lássuk csak, én hogyan vélekedtem
róla. :)
Szerző: Chuck Wendig
Cím: Vészmadarak
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Fumax Kiadó
Oldalszám: 300 oldal
Műfaj: Misztikus, horror, urban fantasy
Eredeti cím: Blackbirds
Hűha. Hű meg ha. Ha meg hű. Ez az író aztán nagyon tud valamit!
Amint megláttam ezt a könyvet, egyből tudtam, hogy nekem ezt el kell olvasni - akárki
akármit mond, nekem ez a regény KELL
Igen, lehet kissé ijesztő, de tényleg muszáj
volt csupa nagybetűvel írnom és hát mit ne mondjak, enyhe kifejezést
használok, ha azt mondom, hogy imádtam.
Tény és való, a történethez alapjáraton kell egy kissé depressziósabb,
borúlátóbb hangulat, mivel az egész könyvnek megvan a maga sajátos, ehhez
hasonló légköre ami nem kicsit érződik
olvasás közben és a morbid, valamivel mit akarok, jóval szókimondóbb stílusa.
Miriam karaktere nagy
löketet adott a történéseknek, a trágárabb nyelvezet nélkül pedig nem lenne az
igazi ez a kötet - kellett hozzá, hogy teljes legyen. Nem tudom, hogy van ezzel az, aki olvasta, és persze aki fogja
olvasni, de én enélkül elképzelni se tudtam volna mindezt. Ha már szóba
került a női főszereplőnk aki akármilyen
meglepő, de az egyik kedvencem lett, muszáj megjegyeznem, hogy Chuck
Wendig elképesztő karaktereket alkotott, mindegyiknek megvolt a maga múltja, a
jelenlegi problémája, a magyarázata arra, hogy miért lett olyan, amilyen -
mindegyikük fantasztikus és zseniális volt ebből a szögből nézve.
Miriam az adottságának
köszönhetően igazán különleges életet él, ami elég szépen megkeseríti számára a
mindennapokat, hiába beszélünk egy rátermett és igencsak tökös lányról. Fokozatosan nyertünk betekintést a
múltjába, s ebben a harminc napban a szemünk láttára ment át egy hatalmas változáson,
amivel finoman szólva is 180°-os fordulatot vett az élete.
„- A végzet egy mozdíthatatlan tárgy - magyarázza
Miriam, ujjával végigsimítva a palack nyakán. - Az út adott. A végzet mindent
előre elrendelt. Ez a mi kis beszélgetésünk? Már benne van a könyvekben. Már
megírták. Úgy tűnik, mintha lenne fölötte hatalmunk, pedig nincs. A szabad
akarat botorság, baromság, beetetés. Azt hiszed, ha veszel egy kávét, ha
megcsókolod a barátnődet, ha belevezetsz egy apácákkal teli buszt egy
tűzijátékgyárba, az a te döntésed. Te akartad így. Te hoztad ezt a döntést, és
a döntésednek megfelelően cselekedtél, ugye? Bzzt! Té-héves. Mindannyiunk élete
csak egy sor esemény, amelyet gondosan kikalkuláltak, hogy az előre eltervezett
halálunkhoz vezessen. Minden pillanatunk. Minden cselekedetünk. Minden
szeretetteljes suttogásunk és gyűlölet hajtotta gesztusunk… mind csak egy apró
csavar egy óraműben, amely várja, hogy azon a végső órán megszólaltathassa a
riasztót.”
Az egyik legérdekesebb
alak, aki feltűnt a történetben, az Ingersoll volt, aki számomra csak egy
önhitegető, szánalmas lény lett - szimplán megvolt benne a kellő brutalitás és
kegyetlenség ahhoz, hogy végre tudjon hajtani bizonyos dolgokat, ami valamilyen
téren előnyös, de olvasói szemmel nézve ő nem volt olyan szinten érdekes, mint
a többi szereplő. A két segédje közül Harriet volt az, akin néztem nagyokat, s
egyre csak az ismétlődött a fejemben, hogy ez
a nő nem normális! Szerintem ő az egyik olyan karakter, aki tipikusan
olyanra sikeredett, hogy a puszta gondolataival is tökéletesen meg tudja
botránkoztatni az olvasókat.
Azt az egyet viszont
sajnálom, hogy a drágalátos jómadarunkról, Ashley-ről, ez a név azért vicces, mert elsőre azt hittem, hogy egy nőről van
szó nem tudtuk meg, hogyan éri el őt a végzete, ahogyan azt sem, mi
lesz vele a történtek után - ezt az egy dolgot hiányoltam csak.
Louis pedig… Louis. Jól van na, nem tudok mit mondani erre az
emberre, olyan aranyos volt számomra egész végig… Esküszöm, ez a
kamionos volt a lehető legcukibb tényező az egész történetben. Fogalmam sincs
miért, de egy hatalmas plüssmaciként képzeltem el, és őt nem tartottam rossz
embernek - sőt, éppen ellenkezőleg!
A cselekmények nagyon
gyorsan pörögtek, egyik pillanatban még minden ment a megszokott kerékvágásban,
aztán hirtelen belecsöppentünk egy akció kellős közepébe. Igaz, volt egy - két
olyan jelenet, amihez nem árt, ha van az embernek egy kis gyomra, de az én
véleményem szerint ez is kellett ahhoz, hogy a könyv megtartsa ezt az egyedi,
és különleges hangulatát. Chuck Wendig műve az elejétől kezdve egészen a
végkimenetelig izgalomban tartja az olvasót, teljes mértékben lebilincseli a
figyelmét, egy percre sem hagyja nyugodni, ss maradandó élményben részesíti a
műfaj kedvelőit.
„Az élet olyan, mint a dobókocka, sosem tudatod, mikor
dobsz hatost.”
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom... azoknak, akik nem riadnak vissza semmitől sem - ez
a Ti könyvetek.
~ Anna
 Ma egy olyan könyvről írtam nektek, ami igazán különleges stílust tudhat a magáénak, s éppen ezért roppant m...){kind=link}
0 megjegyzés