ÉRTÉKELÉS - A.M.Aranth : A Liliom Kora

 

Azt hiszem most határoztam el, hogy nem fogok több ennyire rövid történetet magamhoz venni a közeljövőben.

Habár igaz, hogy többszöri nekifutásra sikerült csak elkezdenem, egyeltalán nem bántam meg, hogy nem adtam fel.

Most is egy elképesztő világban találtam magam, amiről szívesen olvastam volna még, mondjuk pár száz oldalon át. Nagyon tetszett az egésznek a felépítése, a technikai fejlesztésekről – gondolva itt a városi katonák felszerelésére, és az automatonokra -, a vallásról, az istenekről nem is beszélve. Eleinte bonyolultnak látszott mindez, azonban ahogy szépen haladtam előre a történetben úgy tisztultak ki az addig ködbe burkolózó tények. Megértettem, mire jó a három parancs, maga a stabilitás és az egyensúly elve, ahogy azt is, ezeknek milyen hátulütői lehetnek. A Próféta Rintrahhal együtt nagyon elgondolkoztatott, ugyanis még mindig nem tudom eldönteni, hogy csakis a gyávasága miatt hozta létre a Várost, mert félt ellenfelétől, vagy tényleg volt benne valamennyi jó szándék a leendő lakosok felé. Egyedül azt sajnáltam, hogy a Zár és a Kulcs kapcsolatáról nem tudtunk meg többet: hogyan alakult ez ki, kik voltak az első ilyen páros, ők hogyan jöttek erre rá, s mi lett a végkimenetel.

A szereplők pedig önmagukért beszéltek: Lily karakterét nagyon szerettem, eleve jobban szimpatizálok az olyan női főszereplőkkel, akik elég merészek ahhoz, hogy szembe tudjanak nézni a nehézségekkel (ráadásul vörös a hajuk… irigy leszek).

Vincent annak ellenére, hogy kicsit átlagosabb szerepet kapott, nagyon könnyen megkedveltette magát velem a sajátos hozzáállásával: „Csak, amíg Lily elő nem kerül, becsszó!”, és elszántságával – na meg persze kinek ne tetszene egy nyomozó?!

Jég elsőre elég erős benyomást tett rajtam, de mint kiderült, nem véletlenül lett ilyen fagyos, kegyetlen védelmező, s Záracskának is csak a legjobbat szerette volna – amint megértettem őt és a személyiségét, nem tudtam nem szeretettel tekinteni rá.

A végkifejlet azért tetszett annyira, mert másképp alakult a Zár és a Kulcs sorsa, és be kell vallanom, szeretem, ha a főhős meg tudja változtatni a rá váró jövőt, valami sokkal kedvezőbbre, akkor is, ha azért még tennie kell majd valamit.

Az Epilógus… Mit is mondjak, azt kaptam a végén, amit vártam: egy hatalmas vigyorra késztető, nagyon meglepő, váratlan, de igazán sokat sejtető fordulatot.

Most már csak az a kérdés, hogy építünk vagy pusztítunk?

Csillagozás: 4,5 / 5

Ajánlom... azoknak, akik szeretik a pörgős, izgalommal teli, tökös lánykarakterrel rendelkező, jól felépített világban játszódó fantasztikus, steampunkos történeteket.