ÉRTÉKELÉS - Hans Rath : Kell egy pszichológus, mondta Isten

Az a problémám, hogy erről a könyvről nehéz beszélni. Ha olvasod érted, és nincs szükség szavakra, ha meg még nem forgattad, nem biztos, hogy érted, ha szavakkal leírom.
Jakob és Abel története már a borítótól kezdve, amibe halálosan szerelmes vagyok egy olyan melegséget sugároz egészen az utolsó oldal utolsó betűjéig, hogy képtelenség letenni. A fogalmazásmód lágy, (köszönjük Torma Péternek) a fejezetek kellemes hosszúságúak, se nem túl rövidek, se nem hosszúak. Igen, ha két szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor: kellemes és szívmelengető.
Szerettem a karakterek különbözőségét, és hogy mégis mennyire jól működtek együtt. Egyszerre érvényesült Jakob szkeptikussága (ami persze szépen lassan elhalványult) és Abel melankóliával megtűzdelt kajla tettvágya.
Nyilván nem hibátlan, és ha valami izgalmasra vágyik az ember nem ez a megfelelő választás, de ha igaz a mondás, hogy minden könyv hozzánk tesz valamit, akkor Hans Rath könyvénél ezt a mutatót meg kell szoroznunk öttel. Semmiért nem tudtam haragudni.
Én nem vagyok vallásos, de nem is éreztem azt, hogy rám akarna tukmálni az író valami bibliai maszlagot. Akik megrögzötten vallásellenesek azoknak talán nem ajánlom, de tényleg nyugodt szívvel kézbe veheti minden kételkedő is, mert nem erről szól. Itt Isten mindennapi, lehozza közénk, problémákat gördít az útjába. Olyan problémákat, amelyek megoldhatatlannak látszanak, ahogy mindannyiunk életében megesik, hogy nem látjuk fától az erdőt, az alagút végén a fényszikrát.
A Kell egy pszichológus, mondta Istenben új kedvencre leltem, amit biztosan el fogok többször is olvasni, mert ez egy olyan történet és egy olyan atmoszféra, amire a léleknek szüksége van.