ÉRTÉKELÉS - A.M.Aranth : Cleadur - Dobszó a ködben (Holdárnyék 1.)
Szerző: A.M.Aranth
Cím: Cleadur – Dobszó
a ködben
Kiadás éve: 2014
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 360 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
fantasy, misztikus, rock
Emlékszem,
ez volt az első könyv, amit A.M.Aranth-tól olvastam és így visszagondolva
eszembe jut, amikor még két éve a Könyvhéten a barátnőm és az anyukám odatolt
az író elé, hogy kérdezzem már meg mégis milyen sorozata van, amit annyira
emlegetett nekünk. Ő csak egy hatalmas vigyor kíséretében a kezembe nyomta –
persze összefirkálva, akarom mondani dedikálva – a Cleadur – Dobszó a ködben c.
regényét, s biztatott, hogy olvassam el, hátha tetszeni is fog. Úgyhogy fogtam
magam, és már hazafelé nekiláttam.
Annyira
belemerültem a Soleil testvérpár történetébe, hogy mondhatni se nem láttam, se
nem hallottam – csakis Moonshadowra tudtam koncentrálni.
Szépen,
lassan indult a történet, csak sejtetve, hogy a háttérben igenis van valamilyen
titok, valamilyen válasz a család folyamatos költözésére; ezt a sejtelmes hangulatot
pedig csak tetézte a folytonos jelenléte ennek a bizonyos ködnek, amitől
óvakodni kellett mindenkinek.
Kíváncsian
vártam, hogy Amy és Gary hogyan tud beilleszkedni az új, titokzatos környezetbe
– erre tessék, rögtön első nap alapítanak egy rock bandát bárcsak így menne
ez a mi világunkban is.
A
szereplőkkel könnyen tudtam azonosulni a hasonló korom miatt; imádtam, hogy Amy
állandóan próbálta megszegni a szabályokat, a maga makacs módján minden
őrültségben benne volt, hogy megtudja az igazat, és szívét – lelkét beleadta a
zenélésbe, komolyan, én is akarok mezítláb dobolni!
Gary,
Gary, Gary… Tipikus fiútestvér, mit ne mondjak. Annyira megszerettem a
személyiségét; egyszerre piszkálja a tesóját, segít neki és védi őt. Komolyan,
álmaim bátyja is valahogy így nézhet ki, mint ő.
Lea
már a kezdetektől fogva felkeltette a figyelmemet, nem egy hétköznapi jelenség,
az biztos. Még mindig mosolygásra késztet, ahogy elképzelem, hogy egy pici,
hosszú, fekete hajú, sötét ruhákba bújt lány szapulja a magas, hasonló kinézetű,
magabiztos Garyt.
Azt
viszont nem tudom, mégis hogyan hoztam össze, de én az elején Jerryt egy az
egyben összekevertem Willel. Szerencsére viszonylag hamar helyreraktam a
dolgokat, és mindkét srácot nagyon bírtam ettől függetlenül is – legyen
bármelyik bármelyikük bőrében.
Arnold
Iras hasonló érzéseket keltett bennem, mint Piton professzor a Harry Potterből –
és pont emiatt imádtam őt annyira, akkor is, amikor éppen utáltam.
A
cselekmények elég egyhangúan indultak, fokozatosan a végkifejlet felé tartva
nőtt az izgalom, már annyira de annyira tudni akartam a milliónyi kérdésemre a
választ – erre az író szépen félbehagyta a jelenetet – esküszöm, mint amikor benyomják a reklámot a tévében – s egy fergeteges csavarral zárta le az
első kötetet.
Csillagozás: 4 / 5
Ajánlom...azoknak, akik egy könnyed, gyorsan olvasható, szerethető szereplőkkel rendelkező, ámbár izgalmas, és érdekfeszítő nyári olvasmányt keresnek.
~Anna
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés