ÉRTÉKELÉS - Róbert Katalin : Kezdjetek el élni!

Written by Post Comment

Sziasztok molyok! :)
A mai nap a számomra egyik legkedvesebb magyar írónőtől hoztam nektek egy igazán elgondolkodtató történetet. Mit gondoltok, ti már elkezdtetek élni?


Szerző: Róbert Katalin   
Cím: Kezdjetek el élni!
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Oldalszám: 296 oldal
Műfaj: Kortárs, lélektani, romantikus, LMBT

Katinak újfent sikerült egy magával ragadó, letehetetlen könyvet alkotnia. Végre egy teljesen átlagos; mondhatni hétköznapi történet, hétköznapi szereplőkkel, akiknek ugyanúgy megvannak a maga bajai, céljai az életben, a jó és rossz tulajdonságaikkal együtt, mint bárki másnak. Nekem pont ez tetszett benne igazán, annyira könnyű volt azonosulni a karakterekkel. A cselekmények is hasonló érzést váltottak ki belőlem, mintha egy baráti társaság mindennapjait szemléltem volna titokban a kulcslyukon át. Az, hogy több szemszögből láthatjuk az eseményeket, s így nyomon követhetjük mindenki gondolatait, csak segít minket abban, hogy meglássuk a különböző gondolatmenetek előnyeit és hátrányait, kiismerjük az adott szereplőt, s akár magunkra is ismerjünk benne egy – két dologban. 

 „- Tegnap Marci zenéi közül választottam, hogy kicsit olyan legyen, mintha itthon lenne. Szerinted ártok a babának, ha Rammsteint hallgatok?
- Nem jobban, mint ha Backstreet Boyst hallgatnál - szólt közbe Gábor az asztaltól.”
Senkit sem tudtam igazán a szívembe zárni, úgy tűnik, a reális ábrázolással még barátkoznom kell.
Zsófi néhány tulajdonságával erőteljesen emlékeztetett a Szívből, színből, igazán Lillájára, csak egy 10 évvel idősebb kiadásban, megspékelve egy izgalmas életstílussal, ami végül kifogott rajta, habár lehet ez nem is volt akkora baj, tekintve a hozzáállását bizonyos dolgokhoz, de remélem ez csak a javára vált, annak ellenére, hogy kifejezetten unszimpatikus volt számomra az egész személyisége. Marcit szintén nem kedveltem meg túlzottan, az énközpontúsága nekem már elég nagy túlzás volt, hiába értettem meg, miért szeretne külföldre utazni, miért lenne jó az előléptetés, a jobb állás. Ilyenkor tényleg el kell döntenie az embernek, hogy mi is a fontosabb: a családja, a felesége, s a születendő gyermeke vagy pedig a munkája, a pénz, s az ezáltal szerzett elismerés. Személy szerint én még mindig nem értek egyet a döntésével. 



„- Minden rendben? - kérdezte Barbi. Vencel ránevetett.
- Nem én házasodtam meg.”
Azt viszont nem hiszem, hogy Barbit sajnálnom kellene – örülök, hogy ki tudott állni a saját véleménye mellett, s nem ment vakon a férje után, aki csakis magával tudott foglalkozni. Persze nem vagyok felhőtlenül boldog, hogy így alakultak a dolgok, de vele együtt én is rájöttem arra, hogy nekik nem egymásra van szükségük a felhőtlen élethez.  
Egyedül Vencelt szerettem, Gáborral jól kiegészítették egymást, látszott a köztük levő őszinte szerelem, a harmónia - róluk szívesen olvastam volna még többet.
Kicsit melankolikusabb, elgondolkodtató történet a nagybetűs életről, aminek hatására te magad is el fogsz gondolkodni arról, hogy számodra mi is az, ami igazán fontos.

Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom... azoknak, akik szeretnek magukba nézni, s nem félnek attól, hogy mit fognak látni.

~ Anna


Tags:

Share:

Kapcsolódó posztok

0 megjegyzés