ÉRTÉKELÉS - A.M.Aranth : Acorenu - Kiválasztava (Holdárnyék 2.)
Szerző: A.M.Aranth
Cím: Acorenu -
Kiválasztva
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 442 oldal
Műfaj: Ifjúsági,
fantasy, misztikus, rock
A
Könyvhetes akciónak köszönhetően beszélőviszonyban maradtam az íróval, s egy rendezvényen
rendszeresen találkoztam vele – még mindig alig hiszem el, de A.M.Aranth
emlékezett arra, hogy novemberben van a születésnapom, és meglepett a
sorozatának második kötetével. Természetesen kaptam bele egy fantasztikus
szülinapi köszöntőt a már megszokott firkálmányai, azaz aláírása mellé.
Alig
vártam, hogy újból a jó öreg Moonshadowban találjam magam. Mondhatni
felemésztett a várakozás, hogy mégis milyen lények a Soleil ikrek, miért
kellett a nővérüknek meghalnia, miért kellett a titkolózás a szüleik részéről, és
mégis mi ez az egész Modeus Carva dolog.
Itt most jóval több volt a fantasy elem, ami nagyon is tetszett, de persze nem maradhattak el a YA jellegzetességek sem:
Itt most jóval több volt a fantasy elem, ami nagyon is tetszett, de persze nem maradhattak el a YA jellegzetességek sem:
Amy
a szerelmi ügyeivel néha kicsit túlzásokba esett, ami az én véleményemet illeti
– nem hiszem, hogy Carloval kellett volna elfelejtenie a történteket, de
legalább okult belőle.
Már
a legelső jóslatok megfejtése után tudtam, hogy ki lesz a kiválasztott - vagy
ez csak nekem volt ennyire egyértelmű?
Ami
a többieket illeti, Leát és Kimet csak még jobban megkedveltem - habár az
meglepett, hogy Lea a beszólásaival a vonzalmát akarta leplezni Gary iránt, s
mennyit emlegette, hogy utálja őt, amiért erre nem jön rá; kicsit nyafogósnak
látszott ettől, ez pedig nem vallott rá, nem ilyennek ismerhettük meg az előző
részben.
Kimberlyt
eleve szimpatikusnak találtam; a pengetáncos énje magával ragadó, csodálatos és
ámulatba ejtő, amiket művel táncolás közben.
Winston
Burke alapjában véve az egyik kedvencem, hatalmas figura ez a pasi – most is
mindig megmosolyogtatott.
Cecily karaktere nagyon érdekes, amiket mesélt az életéről egyenesen elképesztő volt, örülök, hogy végre többet is megtudhattunk Jégkirálylányról - imádom a becenevét - nagyon kedveltem
őt is.
Ha már itt tartunk, az új, mézes-mázos osztályfőnök
volt az, aki elég sok meglepetést tartogatott számunkra, amire egészen biztosan nem számítottam volna.
Arnold
Iras sikeresen hozta a megszokott formáját, de szerencsére láthattuk, hogy a
szigorú külseje mögött igenis rejtőzik egy védelmező, szerető énje is.
Na
de persze remélem tudja a kedves író, hogy azért mérhetetlenül haragszom rá,
amiért pont Annának hívják Lea „kissé” gonosz nővérét… Ezzel még mindig nem
tudtam megbékélni. :/ :D
Mivel az előző résznél elfelejtettem megemlíteni, most muszáj leírnom, hogy egyszerűen oda - meg vissza vagyok a trackes fejezetmegoldásért, és a banda dalait imádtam egytől - egyig.
Mivel az előző résznél elfelejtettem megemlíteni, most muszáj leírnom, hogy egyszerűen oda - meg vissza vagyok a trackes fejezetmegoldásért, és a banda dalait imádtam egytől - egyig.
Azonban
mit ne mondjak, megint egy nagyon jó, félbehagyott jelenettel zártuk ezt a
kötetet is, úgyhogy minél előbb követelem a folytatást, ugyanis újból furdal a
kíváncsiság, hogy most min kell majd keresztülmennie a Holdárnyék tagjainak.
Csillagozás: 4,5 / 5
Ajánlom... azoknak, akik szeretik a pörgős, izgalommal teli
történeteket, ahol rock bandában játszanak a szereplők, senki sem riad vissza
semmitől sem, s az igaz barátok mindig kitartanak egymás mellett.
~Anna
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés