ÉRTÉKELÉS - A.M.Aranth : Oculus
Szerző: A.M.Aranth
Cím: Oculus
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 420 oldal
Műfaj: Disztópia, sci –
fi, kortárs
Te.
Jó. Ég. Ez a könyv amilyen brutális, olyan zseniális.
Olyan
mélyen megérintett, hogy még mindig nem tudtam túltenni magam rajta. Egyszerűen
nem megy. Nem és kész.
Sokszori
nekifutásra sikerült csak belekezdenem, de mint az lenni szokott, egyszerűen magába
szippantott Avalon világa. Egy elképesztő és egyben megbotránkoztató társadalmat
tárt elénk az író, ahol egy mikroszkópikus méretű élősködőnek köszönhetően az
összes ember élete tönkremegy előbb vagy utóbb. A történetben részletesen
megismerhetjük az evolúció, és az élet kialakulását ezen az új bolygón, ami
néhány dologban jelentősen eltér a földi léttől. Vegyük például a napok
hosszát, a növény- és állatvilágot – éljen a kék növényzet és az óriási
szitakötők – vagy akár a legmeghatározóbb tényezőt, ami nem más, mint a Tű
– mondhatni ez az épület tartalmazza, illetve állítja elő az alapvető dolgokat,
ami elengedhetetlen a mindennapi megélhetéshez. A legérdekesebb, s ugyanakkor a
leginkább elképzelhetetlennek tűnő jelenségek a könyv alapjául szolgáló Oculusok.
„Nem személy. Nem ember. Oculus.” Még
csak belegondolni is borzalmas, hogy a direkt erre a célra nevelt, 17.
életévüket betöltött fiatalok látását egy Idősnek, tudósnak adják, akit ezentúl
szolgálniuk kell. Bizarr és ámulatba ejtő, hogy mekkora technikai fejlettség
jellemzi az egész regényt, amit néha nem éppen a legbizalomgerjesztőbb célokra
használnak fel.
A
központban pont egy ilyen lány áll, akivel kapcsolatban elég vegyes érzéseim
voltak – szimpatikusnak szimpatikus, de voltak olyan pillanatok amikor
legszívesebben megfojtottam volna egy kanál vízben. Bocsi Truth!
Aoi
volt az egyik kedvencem, nekem is kell egy ilyen barátnő, aki bármit megtenne a
barátságunk érdekében. Vagy én magam lennék egy lila helyett kék tornádó –
ez tetszik…
Verityt
kell még mindenképp megemlítenem, az ő karaktere lett az abszolút favoritom,
amennyire utáltam eleinte, a végkifejlet felé haladva értettem meg, miért is
olyan, amilyen.
Összességében
egy izgalmas, lélekbemarkoló disztópiát olvashattam, amiből nem hiányoztak a
váratlan, meglepő fordulatok, a fantasztikus, egyedi karakterek, az írótól
megszokott elképesztő világfelépítés, s az elgondolkodtató csavarral történő
lezárás – ami valljuk be, ebben a történetben volt eddig a legjobb.
Biztos,
ami biztos: új A.M.Aranth kedvencet avattam ezzel a könyvvel.
Csillagozás: 5 / 5
Ajánlom... disztópia kedvelőknek kötelező! Ezentúl azoknak, akik
szeretik a gondolkodásra késztető, kellően megbotránkoztató, zseniális
végkimenetelű történeteket.
~Anna
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés