ÉRTÉKELÉS - Benjamin Alire Sáenz: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Szerző: Benjamin Alire Sáenz
Cím: Aristotle és Dante a világmindenség titkainak nyomában
Kiadás éve: 2015
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadó
Oldalszám: 384
oldal
Műfaj: Ifjúsági, LMBT
Eredeti cím: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the
Universe
Ezer
éve szemeztem a könyvvel és amikor végre sikerült megkaparintanom egy sima
hajrával beelőzte azt a 7 könyvet, ami még a polcomon vár elolvasásra. (Van
ami még a szalagavatóm óta!) Nem véletlenül.
Már amikor az első oldalakat elolvastam rájöttem, hogy ismét egy olyasmivel van dolgom amit én kuriózumnak hívok. Legutóbb azt hiszem az Ali és Ramazan volt ilyen. Pár bekezdés elég, hogy átjöjjön, az író egy másik kultúrából való. Imádom!(Természetesen
ez akkor működik, ha a fordító is jól végzi a dolgát és átjön az a hangulat,
ami az eredetit is körbelengte.) Engem ez mindig olyan
élvezettel tölt el, hogy még inkább falni akarom. Nem igazán tudom elmagyarázni
milyen ez, de amikor valaki már sokat és sokféle írótól olvasott, lassanként
képes lesz csak az írásmódból és a hangvételből megállapítani, hogy ez magyar,
angol, francia, arab vagy jelen esetben mexikói tollából származik.
Az Ali és Ramazannak meg az Aristotle és Danténak a fogalmazásmódja, pörgőssége, szóhasználata, a fejezetek rövidsége hasonló. Ez nem negatívum, csak egy megjegyzés. Más kultúra, ami felüdít és különbözik a sok „sima” angolról fordított könyvtől.
Etette magát. Olyan gyorsan lehetett olvasni, hogy fel sem tűnt, hogy 30-40-50 oldalakat hagyok magam mögött!(Ha
nem lettem volna táborban még be is tudtam volna jelölni időben a befejezést.)
A könyv a legelején nem volt szimpatikus. Annyi popkulturális utalással indított, amik nekem semmit nem mondtak, hogy le kellett raknom a könyvet, amíg lenyugodtam. Jól tettem, hogy pár mély levegő után visszavettem a kezembe, mert Ari és Dante történetét kihagyni vétek lett volna. Ugyan Dantét jobban szerettem, a végére Arit is egészen megkedveltem, főleg az utolsó jelenetekben meg előtte azokban a pillanatokban, amikor igazán önmaga volt.(Bírjátok
ki! Megéri!)
Tetszettek a hátterek, hogy ki milyen családból jön, ki milyen problémával és hogyan küzd meg. Megragadóan szép történet, ami újraolvasós lesz. Remegve várom a második részt, rengeteg minden van még ott a mélyben, amit ki lehet bontani.
Már amikor az első oldalakat elolvastam rájöttem, hogy ismét egy olyasmivel van dolgom amit én kuriózumnak hívok. Legutóbb azt hiszem az Ali és Ramazan volt ilyen. Pár bekezdés elég, hogy átjöjjön, az író egy másik kultúrából való. Imádom!
Az Ali és Ramazannak meg az Aristotle és Danténak a fogalmazásmódja, pörgőssége, szóhasználata, a fejezetek rövidsége hasonló. Ez nem negatívum, csak egy megjegyzés. Más kultúra, ami felüdít és különbözik a sok „sima” angolról fordított könyvtől.
Etette magát. Olyan gyorsan lehetett olvasni, hogy fel sem tűnt, hogy 30-40-50 oldalakat hagyok magam mögött!
A könyv a legelején nem volt szimpatikus. Annyi popkulturális utalással indított, amik nekem semmit nem mondtak, hogy le kellett raknom a könyvet, amíg lenyugodtam. Jól tettem, hogy pár mély levegő után visszavettem a kezembe, mert Ari és Dante történetét kihagyni vétek lett volna. Ugyan Dantét jobban szerettem, a végére Arit is egészen megkedveltem, főleg az utolsó jelenetekben meg előtte azokban a pillanatokban, amikor igazán önmaga volt.
Tetszettek a hátterek, hogy ki milyen családból jön, ki milyen problémával és hogyan küzd meg. Megragadóan szép történet, ami újraolvasós lesz. Remegve várom a második részt, rengeteg minden van még ott a mélyben, amit ki lehet bontani.
Csillagozás: 4,5/5
Ajánlom... azoknak, akik szeretnek más kultúrából olvasni, és akiket érdekel egy furcsa páros kapcsolatának szárba szökkenése.
~ Dia
Tags:
Értékelés
0 megjegyzés